Ketten az ötvenből - Roberto Carlos és Kahn

Hivatalosan december 17-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a brazil Roberto Carlost és a német Oliver Kahnt.

Karlsruhéban született, és a helyi klubban kezdte pályafutását. Még nem volt húszesztendős, amikor bemutatkozhatott a Bundesligában, de még három év kellett, amíg beküzdötte magát a kezdő tizenegybe. Hamarosan azonban a német élvonal egyik legjobb kapusává nőtte ki magát, jelentős szerepe volt abban, hogy a KSC rendre az élmezőnyben végzett, és 1994-ben egészen az UEFA-kupa elődöntőjéig jutott. Ezt követően vette meg a Bayern, ahol azóta is a csapat egyik legjobbja. A bajorokkal mindent megnyert, ami csak lehetséges, a tavalyi BL-diadal után közel állt ahhoz, hogy az Aranylabda az övé legyen.

Nem kezdődött valami jól a számára az esztendő, hiszen az év első bajnoki meccsén a Bayern 5-1-re kikapott a Schalkétől. A következő 15 mérkőzésen azonban mindössze kilenc gólt kapott, és kilenc találkozón sikerült megőriznie kapuját a góltól. A Bajnokok Ligájában is remekelt, nem rajta múlott, hogy a müncheniek a negyeddöntőben kiestek a Real Madrid ellen - bár volt, aki a spanyolok Münchenben szerzett találatát az ő nyakába varrta. A világbajnokságra természetesen a német válogatott első számú kapusaként utazott el, de az első meccsen akár le is ülhetett volna a kispadra, a szaúdiak ugyanis csupán kellemes edzőpartnernek bizonyultak. Az írek ellen már szüksége volt néhány bravúrra, de Robbie Keane az utolsó percben mégis bevette a kapuját. Innentől kezdve azonban egészen a döntőig egyszer sem került be a labda a hálójába, pedig próbálkozásból akadt bőven: különösen az Egyesült Államok ellen védett egészen szenzációsan, de minden mérkőzésen akadt egy-két hatalmas védése, vagyis kulcsszerepet játszott abban, hogy a germánok bejutottak a fináléba. Már a döntő előtt megválasztották a torna legjobb játékosának, ami balszerencsét hozott a számára: a fináléban ugyanis az ő hibája is kellett ahhoz, hogy Ronaldo megszerezze a vezetést a selecaónak.

Ennek ellenére hazatérve hősként tisztelték, de ez meglehetősen gyorsan elmúlt: miután a Bayern gyengébben kezdte az idényt, és Kahn (tőle egyébként egyáltalán nem szokatlanul) néha kissé vehemensebben viselkedett a pályán és azon kívül is, rögtön kritizálni kezdték. Erre mondta ő: nem én vagyok a pápa.