Ketten az ötvenből - Zidane és Rivaldo

Hivatalosan december 17-én hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a francia Zidane-t és a brazil Rivaldót.

Scolari mesterrel jól megértették egymást

Fotó: EPA

1996 nyarán szerződött a Deportivóba, és gyorsan sikerült beilleszkednie a spanyol bajnokságba. A következő évben Ronaldo pótlására leigazolta a Barca, és éveken keresztül a katalánok meghatározó játékosa volt. Az 1998-as vébén a brazilok egyik legjobb játékosa volt, egy évvel később megkapta az Aranylabdát is.

Tavaly ősszel sokat volt sérült, és csak keveset játszott a katalánoknál, tavaszra azonban valamennyire rendbe jött, és ekkor több mérkőzésen szerepelt, az utolsó fordulókat azonban megint kihagyta. Összességében véve 12 találkozón lépett pályára a tavaszi szezonban a Barcában, és négy gólt szerzett, a bajnokság vége felé azonban már az egykoron őt istenítő drukkerek sem tudták, hogy megtapsolják vagy kifütyüljék.

Már ekkor lehetett érezni rajta, hogy csak a világbajnokság az igazán fontos a számára, amit persze meg lehet érteni. Rögtön az első vébémeccsen az érdeklődés középpontjába került, egyrészt mert értékesítette a brazilok számára megadott tizenegyest, másrészt mert színészeket megszégyenítő produckióval játszott el, hogy Hakan Ünsal fejbe rúgta őt a labdával. A törököt persze kiállították, a közvélemény viszont kissé Rivaldo ellen fordult.

Az eseményeket jó játékkal és gólokkal igyekezett feledtetni: betalált a kínaiakkal szemben, Costa Rica ellen is eredményes tudott lenni, a belgák ellen pedig tulajdonképpen ő lőtte a legjobb nyolc közé a selecaót - ezen a találkozón őt választották meg a meccs legjobbjának. Ugyanezt megismételte az angolok elleni negyeddöntőben is, a későbbiekben pedig átengedte a góllövés "terhét" Ronaldónak.

Világbajnokként térhetett hát vissza Barcelonába, ahol azonban nem tartottak rá igényt, és inkább ingyen elengedték a Milannak, mint hogy még egy évig fizessék csillagászati bérét. A rossoneróknál már éppen kezdett volna belelendülni, amikor megsérült, de három gólt azért így is szerzett a Serie A-ban.