Jóbarátok |
Fotó: EPA |
Copfocska távozása után meghatározó játékos lett a torinóiaknál, legjobb idénye az 1997-98-as volt, amikor 21 gólt ért el. Nem sokkal később azonban megsérült, fél évet ki kellett hagynia, és bár ismét a csapat vezéregyénisége lett, a legutóbbi idényig kevesebbszer volt eredményes, mint korábban.
A Juventus szinte a teljes előző szezont két csatárral, Trézéguet-vel és Del Pieróval játszotta végig, Alexnek így nem sok pihenője akadt tavasszal. Mindössze két találkozót hagyott ki, a többit viszont szinte egytől egyig végigjátszotta, és a bajnokság második felében nyolc gólt ért el - pontosan ugyanannyit, mint ősszel. Az utolsó két fordulóban háromszor talált be, kulcsszerepe volt tehát a bajnoki cím megszerzésében.
Természetesen ott volt az olasz világbajnoki keretben, ám Giovanni Trapattoni csak csereként vette őt számításba. Ecuador ellen 17 percet kapott, a horvátok ellen pedig be sem cserélték, bírálta is a közvélemény emiatt a szövetségi kapitányt. Mexikó ellen is kispadosként kezdett, de amikor a csapat vesztésre állt, Trap beküldte, és Del Piero góljával a legjobb 16 közé rúgta a csapatot. Korea ellen a kezdő tizenegyben kapott helyet, ám a 61. percben lecserélték, a védelmet erősítendő - a taljánok pedig kiestek.
Ősszel viszont egészen elképesztő formában futballozik: a bajnokság első három fordulójában öt gólt szerzett, és összesen 12 meccsen kilenc gólt ért el. A Bajnokok Ligájában három találatig jutott, akárcsak a válogatottban, amelyben a vébé óta csak ő tudott eredményes lenni.