Vágólapra másolva!
Hivatalosan december tizenhetedikén hozza nyilvánosságra a francia France Football, hogy az újságírók választása alapján ki lett az esztendő legjobb labdarúgója, azaz ki érdemli ki az Aranylabdát. Összeállításunkban bemutatjuk a lehetséges jelölteket, ezúttal a holland Roy Makaayt és a német Bernd Schneidert.
Schneider a Leverkusen meghatározó embere és gólpassz-királya

Első klubja az Aufbau Jena együttese volt, hamarosan a város patinásabb gárdájába, a Carl-Zeiss Jenába került, de mire az első csapat tagja lett, addigra leomlott a berlini fal, és a jénai együttest a Bundesliga második vonalába osztották be. Schneider itt mutatkozott be a felnőttek között, és akkor sem ment el a klubtól, amikor az kiesett a másodosztályból. 1998-ban a klub ismét kiesett a második vonalból, akkor már egy élvonalbeli társulat is bejelentkezett érte. Az Eintracht vette meg, és a frankfurti csapatban is remekül futballozott, meghívót kapott a válogatottba, és az 1999 nyarán megrendezett Konföderációs Kupán bemutatkozott a Nationalelfben. Mexikóból visszaérkezve már nem Frankfurtba, hanem Leverkusenbe kellett mennie, hiszen a Bayer szerződtette, és azóta a gyógyszergyáriaknál futballozik, rendkívül hasznosan.

Tavasszal kulcsszerepet vállalt a Leverkusen nagy menetelésében: noha a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is mindössze egy gólt szerzett, de végig kiválóan futballozott, és mértani pontosságú beadásit, pontrúgásait követően a gyógyszergyáriak rengeteg gólt szereztek. Nem jelentett meglepetést, hogy bekerült a német válogatott világbajnokságra utazó keretébe, mint ahogyan az sem, hogy Rudi Völler kezdő emberként számított rá a Nationalelf jobb oldalán. Az első csoportmeccsen a szaúdiak ellen nem volt ugyan nehéz dolga, de egy gólpassza és remek szabadrúgásgólja élményszámba ment. A következő két találkozón semmi "különlegeset" nem csinált, csupán tette a dolgát, a Paraguay elleni nyolcaddöntőben azonban alaposan hozzátette a maga részét a továbbjutáshoz, hiszen percekkel a rendes játékidő letelte előtt, egy elveszettnek tűnő labdát csípett el, beadásából pedig Neuville megszerezte a győztes gólt. A következő két meccsen megint halványabban focizott, hogy a döntőben aztán legjobb teljesítményével rukkoljon elő.

A brazilok ellen nem a megszokott posztján, a jobb oldalon szerepelt, hanem Ballack helyén a középpálya közepén, és Ronaldo mellett a meccs legjobbja volt, nem rajta múlott, hogy az arany a dél-amerikaiaké lett. A fárasztó szezon ősszel is folytatódott a számára: eddig a BL-ben és a Bundesligában is csak egy meccset hagyott ki, előbbi sorozatban két, utóbbiban egy gólt szerzett, és a német bajnokságban emellett még hét gólpasszt is adott.