Ketten az ötvenből
1900. január 01. 00:00
Már tízéves korától a Real Madrid focistája, fiatal korától kezdve sikereket ért el. 1997 nyarán a spanyol U17-es válogatottal Európa-bajnoki címet szerzett, majd a korosztályos világbajnokságon bronzérmes lett, és őt választották meg a torna legjobb kapusának.
Még csak 16 esztendős múlt, amikor már a felnőtt csapatban is bemutatkozott, mégpedig nem akárhol: a Bajnokok Ligájában. Ezt követően visszatért a Real C csapatába, de a korosztályos válogatottnak tagja maradt, és 1999-ben ifivébét nyert a spanyol nemzeti tizeneggyel.
A Primera Divisiónban 1999 novemberében mutatkozott be, ő lett a Real első számú hálóőre, 2000-ben Bajnokok Ligáját nyert, és bemutatkozhatott a nagyválogatottban is.
Az előző szezonban is ő volt az első számú kapus a Realnál, ám februárban César kiszorította őt a kapuból, és így a bajnokságból hátra lévő találkozókat csak a kispadon izgulhatta végig. Úgy tűnt, hogy a Bajnokok Ligája döntőjével is ugyanígy jár, ám a második félidő közepén César megsérült, és Casillasnak így be kellett állnia. Az utolsó percekben három fantasztikus bravúrt is bemutatott, így nem kis szerepe volt abban, hogy a Real centenáriumi évében elhódította a BL-t.
A válogatottban a madridi mellőzése alatt is állandó kerettag volt, és Canizares furcsa sérülését követően ő lett a hispán gárda első számú portása. A csoportmérkőzéseken nem volt különösebben nehéz dolga, de az írek elleni nyolcaddöntőben alaposan kitett magáért: előbb a rendes játékidőben kivédte Ian Harte tizenegyesét, majd a büntetőpárbajban további két próbálkozást is hárított. Ugyanezt a koreaiak ellen már nem tudta megismételni, de így is a spanyol válogatott egyik legjobbja volt a vébén.
A nyáron megkapta az Európa legjobb ifjúsági korú focistájának járó Bravo-díjat, a jelenlegi pontvadászatban pedig már megkérdőjelezhetetlenül ő az első számú portás a királyi gárdában. És még mindig csak 21 esztendős...