A formaidőzítés és az összpontosítás magasiskoláját mutatta be a tokiói olimpián a lengyel Wojciech Nowicki, aki az egyéni csúcsát 82.52 méterre javítva szerezte meg az aranyérmet a kalapácsvetők döntőjében. Ugyanitt honfitársa, a már ötszörös világbajnok Pawel Fajdek csak a harmadik helyig jutott, mert az ezüstöt a norvég Elvind Henriksen vehette át. Nagy a valószínűsége annak, hogy az augusztusi budapesti világbajnokságon, mondhatni a nagy "visszavágón" ennek a technikás triónak a tagjai közül kerül ki a győztes, az pedig a magyar atlétika legszebb álmának a beteljesülését jelentené, ha a favoritok közé beékelődve az egyik érmet a szombathelyi Halász Bence szerezné meg.
Ennek már csak azért is van realitása, mert a 25 éves hazai reménység négy éve Dohában már kiharcolt egy világbajnoki bronzérmet, tavaly pedig, a müncheni Európa-bajnokságon egyedül csak Nowicki tudta megelőzni.
A tokiói aranyérmes lengyel dobó szerdán ünnepelte a 34. születésnapját, és amint arról az SzPress Hírszolgálatnak beszámolt, ez a nap is csak a kemény munkáról szólt, és nem a könnyítésről vagy az önfeledt poharazgatásról.
"Budapesten hatalmas csata alakulhat ki a világbajnoki győzelemért, aminek a kimenetelét most még nehéz megjósolni. Az aranyéremre többen is pályázunk, mindenki ezen a versenyen szeretné a legtöbbet kihozni magából, vállalva, hogy ezért már megint a lemondások rögös útját kell bejárnunk.
Nem hinném, hogy Pawel Fajdek, Halász Bence és Elvind Henriksen kevesebbet tenne bele, mint én, aki évről-évre emeli a mércét maga előtt" -
nyilatkozta az olimpiai bajnok, aki a 2015-ös, a 2017-es és a 2019-es világbajnokságon is harmadik lett, legutóbb tavaly Eugene-ben már második Fajdek mögött, emellett két Németországban megrendezett Európa-bajnokságon is a dobogó legfelső fokára állhatott.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent egy lengyel sportolónak Magyarországon versenyezni, a 128 kilós és 198 centiméter magas dobóóriás a következőt válaszolta.
Mi magyar és lengyel atléták úgy tekintünk egymásra, mint a testvérek, amiben országaink történetének közös eseményei is szerepet játszanak. Jómagam nagyon örülök annak, hogy ismét magyar földön versenyezhetek,
miután több alkalommal is elfogadtam a meghívást Székesfehérvárra, a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj versenyekre, és ott szép emlékekkel gazdagodtam" - emlékezett vissza Nowicki.
Wojciech élversenyzői pályafutásának a különlegessége, hogy egymás után kétszer is női edzőre bízta magát. Öt éven át Malwina Sobierajska tanácsaira hallgatott, akitől a tokiói olimpia után vette át a váltóbotot, Joanna Fiodorow, akivel a 2019-es dohai világbajnokságon még együtt versenyzett. Nowicki szerint nincs ebben semmi különös.
"Joanna és én hosszú évek óta ismerjük egymást, gyakran edzettünk és versenyeztünk együtt. Tokió után ő úgy gondolta, hogy nem megy tovább, én pedig arra jutottam, hogy újítani kell a munkámon, amihez edzőt is kell váltanom. Joanna segítségét kértem, ő pedig örömmel mondott igent. Nem baj, hogy egyidősek vagyunk, mert így könnyebben értünk szót egymással.
Véleményünk az edzésmunkáról, a dobótechnikáról és fejlődésem lehetőségeiről megegyezik, nem kell gátakat ledönteni, és még magyarázkodni sem" -
számolt be tapasztalatairól Nowicki.
Tenerifei "gyakorlatozása" után után Dél-Afrikában, majd Törökországban folytatja a felkészülését, májustól kezdve pedig Lengyelországban. Több nemzetközi versenyen is kipróbálja majd magát a budapesti világbajnokság előtt, nem kizárt, hogy Magyarországon is meg fog fordulni.
Bármikor kész vagyok kiállni Halász Bence ellen, akit a barátomnak tekintek, de csak addig, amíg a dobókörbe nem lépek, mert a versenyeken már a vetélytársam.
Ami négy éve, a dohai világbajnokságon történt kettőnkkel, az számomra már csak történelem, amúgy meg én mindig csak előre tekintek, ezzel szerintem Bence is így van" - magyarázta az olimpiai bajnok klasszis.
Nowicki és a felesége két kislányt nevelnek fel, még nem tudják, hogy ők is sportolók lesznek-e, vagy más foglalatosságban lelik az örömüket.
"Amélia és Izabella túl fiatalok még ahhoz, hogy válaszút elé kerüljenek, ha majd elérkezik az idő, mi rájuk bízzuk a választást" - hangsúlyozta a lengyel kalapácsvető, aki a budapesti világbajnokság színhelyét egyelőre csak a képekből ismeri, de várja a napot, amikor a vadonatúj létesítmény küzdőterére léphet.