Egyes csúcsain ott a dopping árnyéka, mi lesz veled atlétika?
A világ egyik legjelentősebb sportágában új időszámítás kezdődött azzal, hogy a majdnem egy évtizeden át rekordot rekordra halmozó, szinte legyőzhetetlen sprinter visszavonult. Vajon merre tart az atlétika, miután Usain Bolt lelépett a színről? Valóban válságban van-e, mint azt az angolszász sajtóban többször megpendítették? A választ három kontinensről próbáltuk összegyűjteni. A kép minimum vegyes.
A WADA a legkártékonyabb
Koós-Hutás László azzal ugyanakkor egyetért, hogy a doppingesetek komoly érvágást jelentenek a sportág számára, de - mint mondja - ez a jelenség a korrupcióval együtt végigkísérte az atlétika és valamennyi teljesítménysportág történetét, fejlődését, nem is nagyon várható ebben változás.
"Ez nem a sportágak, hanem az azt körülvevő gazdasági környezet, a pénz és az emberi természet sajátosságaiból fakad. Ennek a kérdésnek a túldimenzionálása az elmúlt két évtized vívmánya, amely meglehetősen sokat ártott a teljesítménysportágak közmegítélésének – véleményem szerint nem teljesen korrekt módon. Iparágak épültek fel mindkét oldalon, fehérgalléros találkozókon dőlnek el emberek és pénzek sorsai, az eredmény pedig legalábbis kétséges – az atlétikában pedig kijelenthetjük, hogy az igazságosság és egyenlő megítélés komoly csorbát szenvedett, még az előző időszakhoz képest is.
Az egyik legerősebb atlétanemzet versenyzői csak konkurenseik csepegtetett hozzájárulásával indulhatnak a világbajnokságon – ez engem kicsit emlékeztet a csonka moszkvai és Los Angeles-i olimpiai játékokra.
Ott a nagypolitikai nézetek ütköztek, itt politikai, sportpolitikai, üzleti szempontok vegyesen. Véleményem szerint a WADA a legkártékonyabb szervezet, amely eddig a sporttal kapcsolatba került."
A korábbi IAAF atléta képviselő szerint több módon is reagálhat a világ atlétikája az előtte álló kihívásokra. "Ahogy említettem, vannak olyan sportolók, akik éppen akkora sztárok lehetnek, mint Bolt volt. Őket némi médiafigyelem könnyedén a középpontba tudja állítani.
Az atlétika teljes körű válságát nem érzékelem. Kétségtelen, hogy a korábbi Európa-centrikus és domináns, kizárólag a hagyományos értelemben vett pályaatlétikát előtérbe helyező, nemzeti szövetségekre és klasszikus klubrendszerre épülő jelleg változóban van.
Tény az is, hogy az ügyességi számokban a konkurenciaviszonyok tizedannyira erősek, mint a futószámokban, de ez egyes országoknak lehetőséget is jelent.
A jelenlegi legerősebb rivalizálással rendelkező maratoni és félmaratoni futásban a kinyerhető jövedelem és a versenyek száma is arányosan növekszik.
További fejlődési potenciált jelentenek a különböző challenge versenyszámok, az országúti futás, a hegyi futás, ultrafutás: ezeknél a versenyek és az indulók száma is dinamikusan növekszik. A sportágban a pénz nem csökkent, csak a hagyományos pályaatlétikában, de kooperatív együttműködéssel és stratégiával ezen a területen is elérhető javulás."
Koós-Hutás László továbbra sem látja siralmasnak a helyzetet, a szakember összetett megoldásokat javasolna a sportág korszerűsítésére.
"A szponzori struktúrának változnia kellene és az IAAF saját bevételeinek is növekedniük kellene.
A fentiek alapján az előrelépés lehetőségei is adottak. A professzionális réteg lehetőségeire is ráférne a javítás, egyszerűen fogalmazva az élvonal – világranglista 25-50. helyén álló versenyzők - számára több pénzt kell biztosítani anyagiakban, marketingben, az új hullámos kommunikációs csatornákon és sajtótermékekben. Az élvonal mögötti hátország esetén pályaszámokban világranglista százig, országúti versenyszámokban háromszázig több inspiráló, finanszírozott és attraktív versenylehetőségre lenne szükség, amikbe a kontinentális szövetségeket is érdemes lenne bevonni.
Amatőr szinten pedig a lehető legtöbb helyen kellene terjeszteni a sportágat: iskolai testnevelésre, szabadidősportra gondolok.
Emellett az atlétika valamennyi ágát népszerűsíteni kellene, azok világbajnokságait az IAAF égisze alá vonni. Szükségesnek látnám a dinamikus terjeszkedést a távol-keleti országokban - népszerűsítés és létszám vonatkozásában is. Szintén nagy lehetőségeket jelentenek a dél-amerikai országok, az IAAF fejlesztési bizottságnak lenne feladata - szakemberképzés, centrumok létrehozása, tehetségek felkutatása szempontjából.
A stratégia kidolgozásában az IAAF-nek lehet szerepe, de a harcokat minden egyes régióban, országban és városban helyi szinten kell megvívni.
A tévéközvetítések eladási stratégiáját is újra kellene gondolni, hiszen manapság a mezei tévénéző atlétikát sajnos igen ritkán lát a képernyőn. El kellene döntenie a nemzetközi szövetségnek, hogy a teljes professzionalitás irányába halad egy amatőr háttérbázissal, jól körülhatárolható, több ezer fős professzionális réteggel – megítélésem szerint már történik némi nyitás ezen a területen -, vagy a jelenlegi protekcionális politikát követi.
A lényeg szerintem, hogy korai temetni az atlétikát, mert mindkét esetben vannak előrelépési lehetőségek."