Vágólapra másolva!
Deák Bárdos Mihály a vilniusi birkózó-Eb előtt összesen kilenc érmet gyűjtött be felnőtt világversenyeken, de az utolsót meglehetősen régen, még 2005-ben nyerte a budapesti vb-n. A diósgyőriek 34 éves nehézsúlyú klasszisa múlt vasárnap végre újra dobogóra állhatott Litvániában, bronzérmet szerzett, és igazolta azokat, akik szerint az új szabályrendszerben a másodvirágzását élheti.

- Amikor rögtön az első meccsét elveszítette a svéd Sjöberg ellen, gondolta volna, hogy érmes lesz? - kérdeztük Deák Bárdos Mihályt, aki 2001-ben Európa-bajnok volt, ötszörös vb-ezüstérmes, a pekingi olimpián pedig balszerencsésen a nyolcadik helyen végzett a kötöttfogású 120 kg-ban.
- Bevallom, a vereségem után az első pillatokban azt hittem, hogy számomra itt a vége az Eb-nek. Sajnos Sjöberg két menetben legyőzött, mert a másodikban hiába védekeztem ki a pörgetését, utána óvatlan voltam, így elmaradt a döntő menet, ő jutott tovább. Mit mondjak, nem voltam jó hangulatban, utána azonban belegondoltam, hogy ez a svéd gyerek egyáltalán nem rossz birkózó, láttam már máskor is, és tudtam, hogy a bolgárt és az oroszt is legyőzheti. Szerencsére így is lett, bejutott a döntőbe, én pedig folytathattam a versenyt a bronzéremért.

- A bolgár Ivanovot, majd az orosz Anuncsint is három menetben verte meg. Melyikük volt a nehezebb ellenfél?
- Az orosz. Nálunk, birkózásban világversenyen orosz ellenfelet legyőzni sohasem egyszerű, mert akárki is az illető, biztos, hogy nem gyenge versenyző. Ám előtte a bolgárral is meggyűlt a bajom, a Magyar Nagydíjon a döntőbe jutásért viszonylag könnyen győztem le, most viszont másképp alakultak a dolgok. A mérkőzés java része ugyanis azzal telt, hogy elszaladt előlem, semmi jelét nem mutatta annak, hogy birkózni akar. A török mérkőzésvezető szemet hunyt efelett, sőt, az első menetben engem intett meg, mondván, hogy nem vettem fel rendesen a parter pozíciót. A lényeg azonban az, hogy a végén, a harmadik menetben állásból is tudtam akciót csinálni, és ezzel nyertem. Fél óra múlva már birkóznom kellett az orosszal, akitől korábban kétszer kikaptam, most pedig jóval többet pihent, mint én. Ám mindezek ellenére úgy éreztem, eljött az idő, hogy végre megverjem. Az első menetet elvesztettem, sajnos nem tudtam akciót csinálni, a másodikban viszont igen, azt 2-0-ra megnyertem, ezután a harmadikat csak ki kellett védekeznem. Így az enyém lett a bronzérem, nagyon örülök neki.

- Ez a tizedik érme a világversenyekről, viszont az első, amit diósgyőri színekben nyert. Pedig tősgyökeres miskolci.
- Így igaz, de a 90-es évek végén eligazoltam Szegedre, utána pedig felkerültem a fővárosba, a Vasashoz, és nekik nyertem az érmeket. Idén tértem haza Miskolcra, és úgy mentem ki az Európa-bajnokságra, hogy nagyon szeretnék a Diósgyőrnek is nyerni egy érmet.

- Az edzője, az olimpiai bajnok Repka Attila kint volt az Eb-n?
- Nem, ő itthonról figyelte az eseményeket, de összeköttetésben voltunk.

- Az, hogy a szabályváltozások után már legfeljebb a harmadik menetben lehet korongfeldobás, pontosabban a helyette kitalált golyóhúzás, ugyanakkor hosszabb ideig birkóznak állásból, sokak szerint kedvező önnek. Egyetért ezzel?
- Abszolút. Az olimpia után úgy gondoltam, egy-két évig megnézem, mennyire fekszenek nekem az új szabályok, és aztán eldöntöm, mi legyen. S ha úgy látom, hogy az én szemszögemből nézve pozitív a változás, akkor még az sem kizárt, hogy kitartok a londoni olimpiáig. Azt nem bánnám, ha a passzivitást jobban büntetnék, mert a pekingi olimpián egy francia, most pedig a bolgár is futóversenyben akart velem megmérkőzni, és ezt sajnos Vilniusban is engedték a bírók, de alapjában véve elégedett vagyok az új szabályokkal. Ez az Eb-bronz pedig megerősített abban, hogy igenis van értelme folytatnom a birkózást. Mondhatnám azt is, sikerült bebizonyítanom, hogy van élet túl a harmincon is. Négy év után újra visszakerültem a világ élvonalába, vagy talán fogalmazhatok úgy is, hogy továbbra is ott vagyok.