Legyőzte Lékót a norvég csodagyerek

Miskolcon a norvég csodagyerek, a 17 éves Magnus Carlsen 5-3-as győzelmével fejeződött be Lékó Péterrel vívott rapid párosmérkőzése. A párharc hetedik játszmájában a világossal játszó nagymesterünk minimális előnyét a remekül védekező Magnus ellen nem tudta fokozni. Kölcsönös kapkodásban Lékó súlyos taktikai elnézést követett el, a győzelem már Carlsen végső diadalát jelentette. Elsőszámú sakkozónk az utolsó partiban nem tudott szépíteni. A sajtótájékoztatón Carlsen elismerte, hogy összecsapásaik során szerencsésebb volt, időzavarban, rosszabb állásokban is megőrizte hidegvérét. Lékó csalódott az eredmény miatt, amely nem tükrözi hűen az erőviszonyokat. A záróünnepségen Káli Sándor, Miskolc polgármestere a Lékó & sorozat folytatását ígérte.

A párharcról Lékó Pétert a Városháza dísztermében megtartott fogadás után faggattam.

- Az eredmény szempontjából hogy értékeled Magnus Carlsennel vívott meccsedet?
-Szép, jól szervezett rendezvény volt, mindennel elégedett voltam, kivéve a végeredményt. Nem kellemes ez az 5-3-as vereség, nem lesz könnyű feldolgozni. A játszmák alakulása alapján akár fordított eredmény is születhetett volna. Ilyen a sport, ilyen a rapid műfaj, ahol az utolsó pillanatban dőlnek el a játszmák. Túljátszod az ellenfelet, jól állsz, nyerésre, de a gólt be kell rúgni. Magnus elképesztően küzdött, és ez belejátszott, hogy a nyerőesélyes állásokat nem tudtam győzelemig fokozni. Hihetetlen volt tábla mellett érzékelni, hogy pár másodperc mellett az elemzőprogramok szerint is az egyetlen lépéseket megtalálta. Normál esetben, ha valakinek elfogy a gondolkodási ideje, hibázik, megtörik, megadja magát. Nála minden másképp történt. Amikor az első nyert állásomat nem használtam ki rögtön jött a negyedik partiban elszenvedett vereségem. Egy stratégiailag jól megjátszott játszmában kaptam ki, ahol világos támadott, de muszáj volt támadnia. Amikor csak 3-3 percünk volt, neki volt könnyebb játszania. Kemény nap volt, hosszú volt a előző parti, bármelyikünk hibázhatott volna.

- Magnus egypontos vezetéssel zárta az első félidőt. Optimista, jókedvű voltál a szabadnapon szervezett közönségtalálkozón.
- Volt rá okom, ezt mutatta az ötödik játszma, ahol ismét az én akaratom érvényesült, és nem túlzás, de mindketten beírtuk már az egyenlítést jelentő pontot. Nyert állásom volt, elkezdtem bizonytalankodni, mert túl sok volt a kínálkozó lehetőség. A vezérvégjáték is esélyes volt, de miért ne cseréltem volna vezért? A legegyszerűbb az lett volna, ha semmit sem cserélek, csak elindulok a vezérszárnyon, és a b gyalog előrenyomulását támogatom. Rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű a nyerés, elment az időm is, ha h4-re beadtam volna a Bf7+-kot, akkor pár lépésen belül nyertem volna. De bennem volt, hogy b5-tel akarok előrenyomulni, arra törekedtem, hogy a legjobb pillanatot megtaláljam. A kapkodásban meghúztam, persze azonnal rájöttem, hogy Bf7+ nyert volna. Érdekes pillanata volt a játszmának, hogy Kxg4 helyett Kg3 remizett volna. Ismét kijött a nyert állás, ahol ismét Magnusnak volt könnyebb dolga, nem volt választása, gyorsan megtalálta az egyetlen lépéseket. Csodálatos módon megmenekült. Elképesztő, hogy 20 másodperc mellett is kapásból megtalálta a Bg4-c4 manővert. Nagyon tehetséges a fiú! A korábbi játszmáink során is megtapasztaltam, hogy Magnus nagyon kellemetlen ellenfél. Nem akarok nagyképűnek látszani, de a mostani rapid partijaink során 22 percig én irányítottam, megnyitásaim jól bejöttek, egykapus volt a játék, de a kapkodásban megfordultak a partik, kicsúsztak az előnyök, két játszmát el is vesztettem. Lassan azon gondolkodnom kell, hogy milyen állásokra van szükségem, hogy ne menekülhessen meg a vereségtől. Ha kihasználtam volna az első lehetőséget, más lett volna a mérkőzés lefolyása.

- Magnus a negyedik játszma megnyerésével ledöntött egy falat, pályafutása során először győzött le. Felszabadultabb lett, feszültsége tovatűnt.
- Én ezt a tábla mellett így nem éreztem. A saját játékommal voltam elfoglalva. Jó a kapcsolatom Magnussal, függetlenül az eredménytől a játszmákat mindig elemezzük, átbeszéljük. Őszintén örülök annak, hogy egy ilyen tehetség berobbant az élmezőnybe, aki ennyire szimpatikus és közvetlen. Szeretném kiemelni édesapjának, Henrik Carlsennek a szerepét. Példaértékű, ahogy segíti és menedzseli fiát, hogy ne ártson neki, hanem támogassa. Magnus érezze, hogy minden támogatást megkap tőle, csak a sakkal kelljen foglalkoznia. Nincs bizonyítási kényszer rajta. Amikor 13-14 évesen Magnus elindult a csúcs felé, és egyre nagyobb nyomás volt rajta, hogy megfeleljen a követelményeknek, Henrik nagy érzékkel levette róla a terhet, nem egy eredmény számít, hagyják békén Magnust, lesznek jó és rossz eredményei, játszhat egy-egy partit jól, vagy rosszul, attól még a fia marad, akire oly büszke, és aki ekkora tehetség. Az egészséges szemlélet Magnust megóvta sok mindentől, a "veszélyeket" kivédték. Talán ennek is köszönhető ez a fantasztikus pályafutás, töretlenül fejlődik. Előbb-utóbb lesz egy hullámvölgy, de remek sportemberi adottságai vannak, átvészeli ezeket, világbajnok lehet.

- A Gróf Degenfeld Kastélyszállóban tett látogatásunk alkalmából kérdeztem Henriket, hogy mit vár fiától? Végtelenül szimpatikus volt a válasza, hogy Magnus már bőven túlteljesítette reményeit.
- Ezért szóltam róla elismerően. Magnuson nincs teher, a feladatára koncentrálhat. Nem kell foglalkoznia azzal, hogy mit ír róla a sajtó. Persze náluk más is a mentalitás, nem a rossz eredményre várnak, hogy megírhassák, hogy mégse csodagyerek. A higgadtság, a nyugodtság jellemzi az északi embereket, saját tehetségeiket megbecsülik, családi hangulat övezi legjobbjaikat.

- Milyen feladatok várnak rád?
- Csütörtökön már Jerevánba utazom, nyolcfős, kétfordulós rapidtornán játszom. Június végén Dortmundban versenyzek, augusztusban Moszkvában a III. Tal-emlékversenyen, majd megkezdem a felkészülésemet a drezdai sakkolimpiára.