Első számú sakkozónk, Lékó Péter rövid pihenés után megkezdte felkészülését a 17 éves norvég csodagyerek, a világranglistán ötödik Magnus Carlsen elleni, májusi rapid párosmérkőzésére. A miskolci párharc mellett még számtalan nagy torna vár Lékóra: az esztendő első három versenyének tanulságairól Szegeden beszélgettünk, értékelte teljesítményét, vázolta terveit. A világranglistán tizedik sakkozó megerősítette, hogy válogatottunk éltáblása lesz a novemberi drezdai sakkolimpián. Júniusban először a jereváni rapidtornán szerepel, majd a dortmundi szuperversenyen, augusztusban a moszkvai Tal-emlékversenyen ül sakkasztalhoz. A sakkolimpia után Katarban Grand Prix-tornán vesz részt.
- Wijk aan Zee után nem sokkal következett a Morelia-Linares szuperverseny, és egy nagyon szép Radzsabov elleni nyeréssel kezdtél, de elmaradt a jó folytatás. Ha Anandot legyőzted volna, akkor plusszal repülted volna át az óceánt.
- Először jött az Ivancsuk elleni vereségem.
- Azt legszívesebben elfelejteném... Kimaradt a Fh3.
- Ez volt az egyetlen játszmám, ahol sötéttel rossz változatot játszottam meg. A megnyitás után bajba kerültem, nagyon küzdöttem, de sajnos elment az időm. Váratlan esély volt a Fh3, és láttam is. A lépés valószínűleg nyert volna, bár az elemzőprogram csak remit jósol, csak tovább kell futtatni az elemzést, nekem csak 13 másodpercem volt az állásban. Ez olyan vereség volt, amin könnyebben túlteszi magát az ember, mert a Fh3 egy véletlenszerű esély volt, a játszmában ez nem volt benne. Mielőtt még részletesen elemeznénk a linaresi tornát, szeretném elmondani, hogy a végeredmény számomra teljesen megdöbbentő volt, mert a játékom alapján nem éreztem azt, hogy megérdemelt lett volna a holtversenyes utolsó helyem. Amikor vége lett, csak arra gondoltam, hogy ezt a tornát gyorsan el kell felejteni, ami persze nem könnyű. A sorsdöntő Anand elleni játszmám volt. Ravasz volt a lépéssorrendem, elkerültem a világbajnok kedvenc variját, és bár remigyanús, de mégis játszható állást értem el. A végjáték azonban egyáltalán nem sima remi, sötétnek óvatosnak kell lennie, és ez egyáltalán nem Anand stílusa, hogy picit rosszabb állást védjen. Türelmetlenné vált, megpróbált ellenesélyt keresni, de én pontosabban számoltam. Játszma után bevallotta, hogy elnézte a Bb6+ és Fa6 manővert. Már szinte beírtam magamnak a pontot, de a kritikus pillanatban, a tervezett Bc8 előtt még hosszasan ellenőriztem számításomat, láttam a fonalas nyerést, időm is volt, 33 percem! Ba7-et könnyen elintéztem, Bxc8 számolásánál fatális hibát követtem el, és egyszerűen levettem a tábláról az f3 és e4 gyalogokat.
- Hihetetlen, hogy a tavalyi és az idei tornát is Anand elleni vereséged tette tönkre...
- Anandnak pedig a két nyerés szárnyakat adott. Nála megfigyelhető, ha neki szerencséje van, akkor hirtelen megállíthatatlanná válik. Fantasztikus versenyzői adottság. Ezzel tart ő előttem. Ezért vágytam nagyon a visszavágásra, ami Nizzában sikerült, de térjünk vissza a moreliai versenyre. Egy ilyen vereséggel nem könnyű megbirkózni. Ez egy igazi sorscsapás volt, és másnap jött a büntetés. Aronjan élete legnagyobb újításával lepett meg, a 9.Va4-gyel, ami a számítógép ajánlása, de az eszme egészen fantasztikus. Talán rekordot döntöttem, hogy közel 90 percet gondolkodtam. Mese nem volt, számolnom kellett a Vxf2+-ot, de képtelen voltam a végére jutni, újra és újra kezdtem. Sokat néztem utána az elemzőprogrammal is, és hozzám hasonlóan a kritikus állást nem tudta értékelni a program, annyira eredeti a pozíció. Aronjan a mexikói vb-n akarta bevetni ezt az ötletet, és nehezen hitte el, hogy végül nem nyerte meg a partit. A végén döntöttem g5 mellett, de már csak fél órám maradt. De ezzel ő is nehéz helyzetbe került, mert választás elé került: gondolkodjon és játssza a legjobb tervet, vagy válassza a sablont, és játsszon az időzavaromra. Utóbbi mellett döntött, én meg feltoltam a királyszárnyi gyalogokat, az eredeti állást az elemzőprogram képtelen volt helyesen értékelni, nagy világos előnyt adott, holott erről szó sem volt. Bár királyom középen, figuráim még "otthon", de sötéten mozgó futóm reményt adott. Lassan éreztem, hogy állásom egyre jobb, ahhoz képest, ahonnan indultam, csak időm nem volt. Úgy döntöttem, hogy beáldozom b gyalogomat, mert valahol a Benkő-cselre emlékezető állás jön létre. Ez megérzés volt, de igazi kompenzációt nem kaptam. Aztán dördült a Bxa3, és ezt többek között úgy kommentálták a német szakírók, hogy nem lehetek rossz formában, ha egy ilyen újítás, az Anand-trauma után óriási időzavarban így tudtam játszani. Ez a játszma rengeteg erőt kivett belőlem, és másnap Topalovval világossal remizni kellett volna. De magam sem tudtam dönteni, egy lépés előre, egy a remi felé, egyórás időhátrányba kerültem. Topalov az ilyen szituációkban nagyon jó, kihasználta bizonytalankodásomat. Ezzel számomra véget ért a verseny. Utazás, akklimatizációs nehézségek. Azt éreztem, hogy szakmailag ott vagyok, de fejben megadtam magam. Mentálisan nem voltam friss, és egy ilyen tornán, ahol a feje tetejére állt minden, ennyi eldőlt játszma, szép pillanatok mellett szörnyű dolgok történtek. Rá kellett jönnöm, hogy nagyot hibáztam, amikor a moszkvai Tal-emlékverseny után nem a pihenést, a feltöltődést választottam, hanem az intenzív felkészülés mellett döntöttem a három nagy versenyem miatt.
- Kevés pihenés után már a hagyományos Amber-versenyen játszottatok, Monaco helyett először Nizzában.
- Nagyon letargikus állapotban utaztam el a tornára. Tudom, hogy sokan kerestek, interjúkat akartak, csak nem akartam oly sokszor elmondani, hogy a holtversenyes utolsó helyemnek elsősorban nem szakmai okai voltak. Tanulni kell belőle, le kell vonni a tanulságokat, de nem kell vészharangokat kongatni. Nizzában ebben a lélektani helyzetben nehéz sorsolást kaptam, ennél rosszabb forgatókönyv nem is létezhetett, hogy Topalovval és Kramnykkal kezdtem. Talán nevetségesen hangzik, de azért harcoltam, hogy ne 2-0-ra kapjak ki. A Morozevics elleni meccsem hozta meg a fordulópontot, a sok kecsegtető folytatás között eltévedt, és ettől kezdve már nem vesztettem partit, 18 játszmát vívtam vereség nélkül a világ legjobbjai ellen. Minden megfordult, visszatért az önbizalmam. Objektíven több is volt a partikban, de már nem bántam, örültem a holtversenyes második helynek.
- Az nagyon érdekel, hogy mit szólt Anand, amikor megjátszottad a szicíliai védelemben a híres Perényi-változatot, a kettős tisztáldozatot?
- Igazán szóhoz sem jutott, s azt ne felejtsük, hogy amikor egymással játszottunk, még az első helyen állt. Ez a vereség nagyon megviselte őt, kizökkentette. Ha előző nap nem nyerem meg Morozevics ellen mázlival azt a játszmát, akkor nem vállaltam volna a kockázatokat. Meglepett engem Anand, hogy 6.Fe3-ra az utóbb időben gyakrabban játszott e5 helyett e6-ot húzta. Nizzában én egyáltalán nem készültem a partikra. Vettem egy nagy levegőt, ha f3-mal folytatom, akkor jönne a vari, amit Topalovval játszottam Moreliában. Úgy döntöttem, hogy előveszem a 7.g4-gyet, amivel a mexikói vb-re készültem. Egyikünk sem emlékezett pontosan az elemzésére, a számítógépeink tartalmazzák az eltéréseket, de fél év után már nem könnyű visszaemlékezni. Látszott, hogy Vishy egyáltalán nem boldog, idegesen fészkelődött a székén, nem a legkritikusabb változatot választotta, jól tette.
- Ha ilyen csodák vannak a számítógépedben, ha ilyen éles varikat megjátszol rapidban, akkor miért nem veted be őket szuperversenyen? Miért nem leped meg ellenfeleidet? A rajongóid, drukkereid magyaros virtussal, szegedi paprikával fűszerezett partikat szeretnének tőled látni!
- Szakmai okai vannak, hiszen a szicíliai védelem Najdorf-változatában a 6.Fe3-as folytatásban legalább húsz kritikus eltérés van, és ha már valamelyik nem stimmel, akkor bizonytalanná válsz. Belefutsz egy felkészülésbe, ellenfeled csak egy változatot elemzett, amit játszani akar, de azt nagyon mélyen, alaposan. Topalov meglepett Moreliában az e6-tal, és Anandtól elszenvedett vereség, Aronjannal vívott kaland után nem vállalkoztam az éles változatra.