Kovács Ágnes folytatja, de nem indul Pekingben

Annak ellenére, hogy több sajtóorgánum korábban már kész tényként közölte Kovács Ágnes visszavonulását, az olimpiai bajnok úszó egyelőre nem hagy fel az aktív versenyzéssel, ám mint azt szerda délután bejelentette, csupán a nyári országos bajnokságon indul el, a pekingi olimpián nem.

Kovács Ágnes 1981. július 13-án született Budapesten. A Szemere utcai általános iskolába járt, majd a Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett, 1999-ben. A középiskola elvégzése után marketingmenedzser-képzésen vett részt, majd az Egyesült Államokban az arizonai Temple város egyetemének volt hallgatója 2001 és 2005 között.

Szülei dr. Kovács Károly és dr. Kovácsné Benkei Mária is sportszeretők voltak, édesanyja kosárlabdázott, édesapja pedig teniszezett. Bátyja, Balázs is úszott, de ő hamar abbahagyta. Pályája indulásakor édesanyja nagyon sokat segített neki: ő vitte Ágit az uszodába, ő nyilatkozott helyette, menedzselte ügyeit, tárgyalt a szponzorokkal, kísérte a versenyekre.

Két és fél éves korában kezdett úszni a sportuszodában. Edzője, Szűcs Bea ajánlotta, hogy fejlődését máshol jobban tudnák biztosítani. 9 évesen került át a Kőér utcai uszodába. Későn jöttek számára a komolyabb eredmények.

Bár a Spartacusban a folyamatos fejlődéshez minden rendelkezésre állt, mégsem tudott versenyeken jelentősebb eredményeket elérni. 13 éves korában el akarták tanácsolni a versenyzéstől.

Valószínűleg ez volt az a momentum, amitől még erősebben kezdett edzeni, és innentől jöttek is az eredmények. 13 éves korában országos bajnokságon 3. lett. Azóta számtalan hazai és nemzetközi sikert ért el.

1995-ben a bécsi Európa-bajnokságon robbant be az élmezőnybe, miután a genfi ifjúsági Eb-n, 100 méteres mellúszásban elért 1. helyét követően a felnőttek között bronzérmet szerzett, majd tagja volt a 4×100 m női vegyes váltónak, amely Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes, Klocker Edit, Lakos Gyöngyvér összeállításban a második helyen végzett.

Az atlantai olimpián 200-os bronzérmes, 100-on 7. lett. Ezt követően azonban öt éven át legjobb mellúszók között tartották számon.

Sevillában, 1997-ben Eb-első lett 100 és 200 méteren is, 1998-ban, Perthben világbajnok lett a hosszabbik távon. 1999-ben azonban az isztambuli kontinensviadalon három számban (50, 100, 200 mell) sem talált legyőzőre.

2000-ben legendás hajrágyőzelmének köszönhetően a sydneyi olimpiai dobogó legfelső fokára állhatott, a helsinki Eb-n 50-en és 100-on diadalmaskodott, de még 2001-ben, Fukuokában is világbajnok tudott lenni 200-on.

Miután tanulmányai az Egyesült Államokba szólították, ott sem hagyta abba az úszást, bár a fiatalabbak időeredményeivel már nem vehette fel a versenyt. "Érem? Ha döntőbe kerülök Athénban, már elégedett leszek" - nyilatkozta a sportnapilapban a legutóbbi olimpia előtt, ehhez képest egy 4. és egy 5. helyezést ért el, lehűtve a kritikusokat.

2005-ben - immáron a Kőbánya SC versenyzőjeként autóbalesetet szenvedett, majd Lyme-kór gyanújával is kezelték, s hosszú kihagyás után 2006-ban, a hazai Eb-n tért vissza, ahol mindhárom távon bronzérmet szerzett.

Az Európa-bajnokság után pár nappal bejelentette, folytatja úszópályafutását, s akkor még azt mondta, hogy a 2008-as pekingi nyári olimpián is részt szeretne venni. Ahogyan fogalmazott: "Ági volt, van és lesz is".