Lékó Péter: Micsoda sakkvakság volt!

Egy hónapos távollét után hétfőn este hazaérkezett Lékó Péter. A hagyományos linaresi szuperversenyen 12 fordulón keresztül őrizte veretlenségét, az ötödik játéknapig holtversenyben vezetett, majd a 13. forduló megkezdéséig egyedül állt az élen. Következett a torna csúcsrangadója a bolgár világbajnokkal, Veszelin Topalovval. Óriási csata dúlt, Lékó kitűnően védekezett, s a már biztos döntetlent ígérő állásban fatális elnézéssel vesztett. Négyes holtverseny alakult ki az élen, s az újabb vereséggel végül nagymesterünk csak negyedik lett. Az alábbi interjúban Lékó Péter elemzi a viadal kritikus pillanatait, és keserűen idézi fel a hajrában elkövetett sorsdöntő bakit.

- A chesspro.ru oldalon azt olvashattuk, hogy már az első lépésben hibáztál...
- Ezt a mondatot kedves barátunk, az orosz szakíró Vasziljev kiprovokálta belőlem. Az tény, hogy Szvidler négy partit is vesztett 1.d4 ellen, el is játszottunk a gondolattal, hogy esetleg én is d4-gyet húzok neki, de azért én az 1.e4-gyes nyitásokban vagyok igazán otthonos. Nem is volt gondom, egy pillanatban még erősebben játszhattam volna, de a remivel is őriztem előnyömet. Kicsit bosszantott a kihagyott esély.

- Következett Ivancsuk és egy kihagyott gyalognyerés.
- Meglepett a megnyitásban, megoldottam a feladatot, sőt komoly ellenjátékhoz jutottam. Sajnos egyre bizonytalanabb lettem. Folyamatosan az élen álltam, vezettem a mezőnyt, lélektanilag ez plusz terhet jelentett. Sakkvakságokat követtem el, ilyen ért utol Csuky ellen, azért húztam a Vf6-ot és He6-ot, hogy a d4-re támadjak. Kimentem a mosdóba, s meglepetéssel láttam, hogy ellenfelem 23.b3-mal folytatta. Csapdát sejtettem, ravasz fiú, majd Vb2-vel lekötözi a huszáromat, gyorsan meghúztam hát a 23...Bac8-at, s utána persze rögtön láttam, hogy leüthettem volna a gyalogot. Az állás pedig megfordult, ismét nehéz percek vártak rám, pontos védekezéssel kellett megküzdenem a remiért. Tudtuk, hogy Bacrot az orosz huszárjátékot játssza majd. Most világosnak gondjai vannak, nehéz előnyt elérni, ha sötét pontosan játszik. A francia pedig Anand módszerét követte, s ez is remi lett.

- A szabadnap után jött a verseny csúcsrangadója, Topalovval másodszor mérkőztél meg.
- Biztosak voltunk abban, hogy valami meglepetést tálal fel, olyan változatot választ, ahol kicsi, de tartós előnyre tesz szert, és aztán megpróbál "megnyúzni". Nem éreztem, hogy különösebb gondom lenne, jó volt a b5-c5-ös áttörés. Pontosan kellett értékelnem, hogy a gyalogszerkezet megváltoztatása nem jelent veszélyt. Fontos volt az a6 csendes lépés, s a4 után már közel éreztem a remit, de nekem kellett vigyáznom. Sorsdöntő volt a vezércsere utáni pillanat, több folytatás is kínálkozott, végül Bb6, szemre passzív lépést húztam. Fonalasan jöttek az események, a 38. lépésben húzhattam volna Bc2-öt, de időzavarban voltam. Topalov mindent megpróbált, én meg egyre közelebb kerültem a döntetlenhez, s csökkent a koncentrációm. Mindketten tudtuk, ha ez a parti remi, akkor gyakorlatilag vége a versenynek. Utólag kritizálhatjuk a 47...f6 lépésemet, f5 jobb lett volna, hogy a huszártól elvegyem az e4 mezőt, s a kényszerű csere után már semmi gond. A 47...f6-tal ismét adtam a világbajnoknak egy kis esélyt. Meglepő módon a királyomat mattmotívumok is fenyegették, kényszerű volt a menekülés Ke7-tel. Biztos volt a remi, amikor elkövettem a fatális elnézést. Láttam az 54...Kd7-et, aztán balszerencsémre elvetettem, és meghúztam 54...Bd4-et. Micsoda sakkvakság, elnéztem a kettős támadást. Felkeltem, s akkor villámcsapásként ért a felismerés, hogy vesztek. Topalov azonnal húzott, a feladás helyett még a feszültség levezetésére húztam egy párat. Elvesztettem egy jó partit, nem játszottam rosszul, precízen védekeztem. Szembesülnöm kellett azzal, hogy hiába vezettem 12 fordulón keresztül, négyes holtversenyben vártam az utolsó fordulót.

- Nem gondoltál arra, hogy az utolsó fordulóban döntetlennel bebiztosítsd a holtversenyes elsőséget? Azt hitted, hogy Topalov tud nyerni?
- A változatból látszott, hogy remi lesz a játszma, gyanúsan lassan húztak Vallejo Ponsszal. Sajnos nem akartam tudomásul venni azt a tényt, hogy nagyon megviselt a vereség. Bár megígértem magamnak, hogy nem megyek fejjel a falnak, nagyon csalóka volt az állás. Nem értékeltem azt, hogy a sötét ellenakció milyen veszélyesen bontakozik ki. Amikor Aronyian Fg5-re meghúzta a Kh8-at, a tervet én is jól ismertem, hiszen Kramnyik meccsem előtt elemeztük a gondolatot. Úgy tűnt, hogy d4 előnyt ad, de elvetettem, mert sötét kiegyenlít. Lebecsültem az f5-öt, le kellett volna mindent cserélni, és befejezni a versenyt. 15.c3 nagy hiba volt, és 16...f5 után minden megváltozott, már mindent elnéztem, lelkileg is összeomlottam.

- Akár mondhatnék egy bölcs mondatot, hogy jobb gyorsan elfelejteni az utolsó két fordulót.
- Ezt könnyű mondani, de nehéz lesz. Vezettem, jól játszottam, domináltam a versenyen, esélyem volt a végső győzelemre, de a hajrában görcsös lettem. Szerettem volna tartani az eredményt, de nyerni is akartam partit, játszmák közben néha vívódtam a két érzéssel. Topalov előtt le a kalappal, hogy rossz kezdés után ilyen bravúrosan feljött. Tudtam, hogy a plusz három elég lesz az elsőséghez, de a lélektani megingás a hajrában - amikor már a fáradtság is fontos tényező - bekövetkezett. Tudod, hogy a Bayern München a kedvencem, emlékszel, amikor 2-1-re elvesztették a BL-döntőt a Manchester United ellen? Egy teljesen megnyert meccsen kaptak két gólt, s a 75. perc táján előzőleg kihagytak egy százszázalékos gólhelyzetet, kapufa lett, s a tuti nyerés helyett vereséget szenvedtek. Én is azt érzem, hogy odaajándékoztam a versenyt a többieknek.

- Három nap múlva már Monacóba utazol a hagyományos Amber-versenyre. Változott a mezőny, vagy a régi ellenfelek várnak rád?
- Három változás van, Kramnyik helyett Griscsuk szerepel, Barajev és Shirov sincs a meghívottak között, hanem újoncként bemutatkozik Aronyian és Nielsen. Rapid verseny, de minden évben nagy presztízscsatákat vívunk. Levezetésre mindenképpen jó lesz.

Verőci Zsuzsa