A harmadik nap után is érem nélkül áll a magyar birkózóválogatott a kantoni világbajnokságon. Szerdán kötöttfogásban a 120 kilogrammos Deák Bárdos Mihály, szabadfogásban a 60 kilogrammos Wöller Gergő volt érdekelt, előbbi 5. lett, utóbbi kiesett.
Deák Bárdos Mihály majdnem olyan méretekkel rendelkezik, mint a jelenkori legnagyobb kínai sportoló, az NBA-sztár Jao Ming, aki szinte minden hirdető táblán feltűnik, ha Kanton belvárosából valaki a Tianhe Sportcsarnok felé veszi az útirányt. Az ötödik helyezett magyar birkózóval a stadionból kifelé jövet beszélgettem, hogy miként értékeli eredményét.
- Látom, hogy tud már mosolyogni. Megemésztette az ötödik helyezést?
- Nagyon örülök, hogy pontszerző helyen végeztem, hiszen újra bebizonyítottam, hogy a legjobbak között vagyok. Az idei Európa-bajnokság után - amelyen mentális pihenésem miatt nem indultam -, sokan azt mondták, hogy vissza kellene vonulnom és leírtak. Aztán most ismét kiderült, velem még lehet számolni a legnehezebbek között. Készülök továbbra is nagy elánnal.
- Öt világbajnoki ezüstérmet nyert, nem hiányzik most az érem?
- Hiányzik, hiszen azért utaztam Kínába, hogy a dobogón végezzek, de rengeteget fejlődtem, mert évközben a nemzetközi versenyek finoman fogalmazva sem úgy sikerültek, ahogy elvárható lett volna tőlem. Emiatt sokat idegeskedtem, talán túlzásba is vittem, ám nem keserű a szám íze, ha erre világbajnokságra majd visszagondolok pár év múlva.
- Visszatérve még a bornzmérkőzésre, véleménye szerint a bíráskodással nem volt probléma? Hiszen olyan helyzetben intették meg, amiért a török versenyzőt is sújthaták volna.
- Nem szoktam foglalkozni a bírókkal, sokkal inkább azt rovom föl magamnak hibának, hogy két lenti helyzetből felállt ellenem az idei Európa-bajnok. Ha jobban figyelek, meg tudtam volna pörgetni.
- A jövőre nézve hogyan tervezi a továbbiakat?
- Pekingig mindenképpen kitartok, ez a verseny feltöltött, ráadásul pont Kínában lehetünk, ahol majd rendezik az olimpiát 2008-ban, már csak ezért is megérte indulni. Ez a vb nekem egy erőfelmérő volt, és szerintem megfeleltem a kívánalmaknak, mégha azaz érem nem is jött össze.
A délutáni éremcsatározásokat megelőzően ünnepség is volt a csarnokban, ugyanis három volt kiváló birkózót beválasztottak a Hírességek Csarnokába. Nevezetesen a kubai Filberto Azcuyt, aki kétszer nyert olimpiát, aztán a háromszoros világ- és egyszeres olimpiai bajnok német Mike Bullmant, illetve a svéd Frank Anderssont, aki kétszer nyert világbajnokságot és az Európa-bajnokságokon is többször remekelt.
A plakettek átvétele után a német Mike Bullmann, aki széles mosollyal és tengerészgyalogosokat idéző frizurájával kitűnt a tömegből, így vélekedett a plakettjét szorongatva: "Nagy megtiszteltetés számomra ez a díj, hiszen számtalan világklasszis birkózó mellé került a nevem" - mondta lakonikusan a németek egykori kitűnősége.
A harmadik napra egyébként a kínai szervezők szinte tökéletes pontossággal kezdték a versenyt és viszonylag gördülékenyen ment minden. Bacsa Pétert - aki egykoron szabadfogású birkózó volt és most a világbajnokságon bíráskodik Selényi Péterrel egyetemben - arról kérdeztem, hogy miért van ennyi baki a találkozók levezénylésénél.
"Talán a probléma fő oka az, hogy bizonyos szabályokat a bírók másképp és másképp ítélnek meg. Minden reggel tartunk egy konzíliumot, hogy mire kell odafogyelnünk, és milyen szabálytalanságokat kell jobban megtorolnunk. Láttam én is a hibákat, és ezzel a Nemzetközi Birkózó Szövetség vezetői is így vannak, de a végleges értékelést majd a világbajnokság utolsó napján kapjuk meg.
- Feltünő, hogy idáig Selényi Péterrel együttesen az Önök által szőnyegbíróként vezetett találkozókon nem történt baklövés. Ez minek köszönhető?
- Talán annak, hogy mi magunk is birkóztunk és jobban látunk meg bizonyos kényes szituációkat, mert bizony a zsűrikarban vannak olyanok is, akik nem űzték ezt a sportágat.