Vágólapra másolva!
Az izraeli Beer Shevában november 1. és 10. között rendezik meg a 6. sakk-csapatvilágbajnokságot. A kilenc résztvevő együttes négy táblán, körmérkőzéses formában dönti el a cím sorsát. Címvédőként az ukrán válogatott indul, négy éve Jerevánban a FIDE exvilágbajnoka, Ruszlan Ponomarjov vezetésével az utolsó fordulóban legyőzték az orosz csapatot. Négy válogatott nagy csatáját várjuk, az orosz, az ukrán, az izraeli és az örmény együttes is jelenlegi legerősebb összeállításában szerepel. A kétszeres Európa-bajnok holland csapat késői meghívás miatt nem vállalta  a részvételt.

A világbajnokságok történetében Luzern, az 1982-es sakkolimpia városa négyszer volt házigazdája a négyévente megrendezésre kerülő viadalnak. Az elsőt 1985-ben rendezték meg, akkor 10 csapat részvételével, hat táblán folytak a küzdelmek. A Kaszparov nélkül felálló szovjet válogatott győzött, három ponttal előzte meg a Portisch Lajos vezette együttesünket.

Az aranyérmes szovjet csapatban Karpov, Juszupov, Vaganjan, Szokolov, Beljavszkij, Szmiszlov, Csernyin és Polugajevszkij szerepelt. Nálunk Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Pintér József, Adorján András, Faragó Iván, Csom István és Grószpéter Attila volt tagja az ezüstérmes gárdának. Harmadik helyen az angolok hatosa végzett.

A világbajnokság ötödik fordulójában sakkozóink visszavágtak a Szalonikiben, 1984-ben megrendezett olimpián a szovjet csapattól elszenvedett csúfos, a magyar sakkozás történetében példátlan 4-0-s vereségért. Öt döntetlen mellett Pintér József Beljavszkij elleni nyerésével biztosította a 3,5-2,5 arányú csapatgyőzelmet.

1989-ben ismét a szovjet válogatott győzött, öt (!) ponttal előzték meg az ezüstérmes jugoszláv csapatot. Ekkor már csak négy táblán folytak a csatározások, Karpov, Beljavszkij, Elveszt, Vaganjan, Ivancsuk (6,5 pontot szerzett a 7 partiból), Gurevics alkotta az aranyérmes együttest. Harmadikok ismét az angolok. Portisch Lajos és Ribli Zoltán nélkül felálló válogatottunknak nem volt esélye éremszerzésre, a negyedik helyen végzett.

1993-ban komoly fiaskó érte a Kramnyik vezette orosz válogatottat, csak harmadikok lettek. Az aranyérmes amerikai válogatottban Kamszky, Yermolinszkij, Gulko, Kajdanov, Benjamin és Christiansen játszott. Az ezüstérmes ukránoknál Ivancsuk villogott az első táblán. Egy évvel korábban a manilai olimpián tartalékként bemutatkozott és 9 játszmából 8,5 pontot gyűjtött Kramnyiknak nem ment a játék, csak 3 pontot szerzett 7 partiból.

1997-ben nagy csatában, fej fej melletti szoros küzdelemben, félpontos előnnyel győzött az orosz csapat. Barejev, Szvidler, Halifman, Rublevszkij, Drejev, Zvjagincsev összeállításban vágott vissza a négy évvel korábbi kudarcért, a második helyen a címvédő amerikaik végeztek, a bronzérmet az örmények szerezték meg.

Örményország fővárosa, Jereván volt a házigazdája 2001-ben az 5. sakkcsapat-világbajnokságnak. Drámai küzdelemben, az utolsó fordulójában a nagy rangadót félpontos hátrányban kezdő Ukrajna négyese Ponomarjov győzelmével diadalmaskodott a címvédő orosz csapattal szemben, és lett világbajnok. Az ukrán együttes megőrizte veretlenségét, és a hajrában két riválisa elleni nyeréssel megérdemelten hódította el a büszke címet.

A váratlan fordulatok, előre nehezen megjósolható eredmények versenye ismét bizonyította, hogy a legjobbak is hibázhatnak, az Élő-pontszámok nem döntik el egy-egy játszma sorsát. A címvédő orosz válogatott a világbajnokság előtt többször is változtatott csapatösszeállításán, végül Morozevics és Barejev nélküli orosz csapat sebezhetőnek bizonyult, és a három "K", Kaszparov, Kramnyik és Karpov sem játszott. Egy kilenc csapat részvételével megrendezett versenyen végzetes lehet egyetlen kisiklás is.

A világbajnok ukrán csapat motorja Ponomarjov volt. Az akkor 19 éves titán 1998-ban, az elisztai sakkolimpián is a bronzéremhez segítette hazája válogatottját. Ponomarjov a 2000-es isztambuli sakkolimpián is tündökölt, az olimpia legjobb egyéni teljesítményét nyújtotta. Szvidlerék számára nagy csalódás lehetett az ezüstérem.

A világbajnokság végeredménye:
1. Ukrajna 21,5 pont
(Ivancsuk 3,5/6, Ponomarjov 5,5/7, Baklan 3/6, Ejngorn 4/5, Romanisin 3/5 Malahatko 2,5/3),
2. Oroszország 21 (Szvidler, Drejev, Griscsuk, Rublevszkij, Szakajev, Motylev)
3. Örményország 20 (Akopjan, Vaganjan, Lputjan, Aszrian, Anasztazian, Minaszian)
4. Németország 18,5
5. Magyarország 16,5 (Lékó Péter 3/7, Gyimesi Zoltán 4,5/7, Ruck Róbert 4/7, Varga Zoltán 2,5/5, Ács Péter 2,5/6)
6. Üzbegisztán 15,5
7. Kuba 14,5
8. Macedónia 9,5
9. Irán 7 pont.

Verőci Zsuzsa