Boksz 2004

Vitalij Klicsko csúcsra ért, véget ért a Jones-korszak, Hopkins De la Hoyát is kivégezte, Erdei Zsolt szárnyalt, Kótai ötször védte meg címét, Nagy János mélyütés nélkül is legyőzte Chacónt. Lássuk, mi minden történt a ringben 2004-ben. 

Sikerekben gazdag évet tudhatnak maguk mögött legjobb profi ökölvívóink, hiszen Kótai Mihály után Erdei Zsolt, Nagy János és Bognár László is világbajnoki címet szerzett, és tulajdonképpen az esztendő valamennyi fontosabb mérkőzése után a magyar versenyző kezét emelték a magasba.

2004 nyitányaként Erdei Zsolt rögtön a magyar profiboksz eddigi legjelentősebb eredményét szállította, amikor január 18-án, Karlsruhéban iskolabunyóval megverte a mexikói Julio César Gonzalezt, aki korábban Darius Michalczewskitől hódította el a WBO világbajnoki övét. Győzelmével Madár lett az első magyar ökölvívó, aki hivatalban lévő világbajnokot fosztott meg címétől.

Kovács István óta jól tudjuk azonban: még a csúcsra való felkapaszkodásnál is keményebb feladat megmaradni ott, ám Erdei eddig ezt is megoldotta. Igaz, az első, Hugo Hernán Garay elleni címvédés nem volt éppen sétagalopp. A kiegyenlített mérkőzésen Madár ugyan valamennyivel több találatot vitt be, argentin ellenfele azonban rettentő erős iramot diktált, aminek következtében a címvédő komoly holtpontra jutott a 11. menetben. Az utolsó három percre aztán előbányászta utolsó erőtartalékait, hősiesen küzdött, és Garayék hiába csalóztak az eredményhirdetés után, megérdemelten nyerte meg a mérkőzést.

A következő állomást szeptemberben a marcona Alejandro Lakatus jelentette Madár karrierjében. A román származású spanyol a mérkőzés előtt úgy vélte, Erdei nem nagy durranás, ám a Kisstadion szorítójában csalatkoznia kellett ebben a hitében. Bár a hajrában bajnokunk már-már menetrendszerű visszaesése ezúttal is izgalmassá tette az összecsapás végét, Erdei nagy pontelőnnyel győzött, és másodszor is megvédte címét.

Alaposan kitett magáért Kótai Mihály is, habár az első címvédése nem tartozott éppen az ökölvívás szemet gyönyörködtető mérkőzései közé. A fontos mégis az volt, hogy egyhangú pontozással sikerült legyőznie a francia Monney Sekát Londonban, hogy aztán áprilisban már kiütéssel diadalmaskodjon a hazai pálya előnyét élvező Derek Roche felett a manchesteri találkozó 11. menetében.

Júliusban, Frankfurtban az eredeti ellenfél helyett az utolsó pillanatban beugró Floyd Trumpet már csak a nyolcadik menetig bírta Tornádó rohamait, majd következett a már említett kisstadionbeli gála, amelyen Kótainak nem csupán Danny Daltonnal kellett megküzdenie. Sokat próbált szemöldöke ugyanis már az első percekben csúnyán felrepedt, ám sem a makacs sérülés, sem az öklein kívül előreszegett fejét a továbbiakban is előszeretettel használó kihívó nem akadályozhatta meg abban, hogy a guyanaira is - pontozásos - vereséget mérjen.

A legnagyobb falat talán decemberben várt Kótaira a 44 éves, minden hájjal megkent Manning Galloway személyében. Nyíregyházának azonban nem kellett csalódnia fiában, aki a hetedik menetben egy remek jobbhoroggal leterítette a támadásai elől addig többnyire sikeresen kitérő amerikait. Kótai egy vereség mellett immár 30 győzelemmel büszkélkedhet, így valószínesíthető, hogy a közeljövőben a nagyváltósúly magasan jegyzett búnyosai ellen is próbára teheti tudását.

Nagy János Tapolcán kezdte az évet, ahol februárban egyhangú pontozással védte meg két kisvilágbajnoki címét az egykori amatőr világbajnok Kirkor Kirkorov ellen. Áprilisban a brazil Moura Dos Santos felhozó ellenfélnek érkezett Debrecenbe, a mérkőzés ennek megfelelően alakult, a braziltól az is szép teljesítmény volt, hogy kihúzta KO nélkül a nyolc menetet. Nem így a dél-afrikai Zukile Khandisa, aki júniusban már az első menetben megismerkedett Westend City Center tetjén felállított szorító padlójával, s a hetedikben már nem is tudott feltápászkodni onnan.

Csonttörő menedzsmentje eközben egy igazi dobás előkészítésén fáradozott, az egykor rettegett Naseem Hamed azonban vonakodott elfogadni a Felix-Promotion ajánlatát. Jött viszont harmadszor az argentin Julio Pablo Chacón, aki tavaly Szolnokon meglehetősen szokatlan módon szenvedett TKO-vereséget Nagytól. A győri visszavágón Csonttörő élete legkeményebb csatájában, egy a tavalyinál sokkal felkészültebb Chacónon kerekedett felül, amivel az IBC világbajnoki címének megszerzésén kívül azt a jogot is kivívta, hogy jövőre kiálljon a veretlen WBO-világbajnok, Mike Anchondo ellen.

Ugyanezen a gálán egy másik magyar világbajnokot is ünnepelhetett a győri közönség, a könnyűsúlyú Bognár László a kenyai David Kiilut verte - vitatható - pontozással az IBC címéért, annak ellenére, hogy a harmadik menetben számolni kellett rá.

A nagyot szóló győzelmeken kívül sem szűkölködött jó teljesítményekben a magyar profiboksz-mezőny: a középsúlyú Nagy József a finn Kai Kauramäki kiütésével az IBF interkontinentális övét csatolhatta magára, s biztató produkciókkal ismerkedett a hivatásos világgal Hidvégi György és Balzsay Károly is.

Amatőr ökölvívóinknak az olimpián ugyan nem jött ki a lépés, a februári a Európa-bajnokságon viszont Káté Gyula és Bedák Pál bronzérmet szerzett, utóbbi pedig a júniusi juniorvébén a dobogó legmagasabb fokára is felálhatott.