Cseh döntős, Batházit kizárták az úszó-Eb-n

Magyar szempontból  biztatóan kezdődött az úszó Európa-bajnokság befejező napja: a vasárnap délelőtti selejtezőket sikerrel vette 400 m vegyesen Cseh László, továbbá a két vegyesváltó is, így az esti finálékban újabb fellépés vár rájuk.

Ki beszél itt már az Atochát és a további vasúti célpontokat ért, emberszázak halálát és sebesülését okozó robbantásos merényletsorozatról? Bár a pályaudvaron égő gyertyák a közvetlenül érintett túlélők nagyon is létező fájdalmát jelzik, Madrid egésze mintha túl lenne a márciusi 11-ei sokkon.

Az úszók Európa-bajnokságára igyekvő újságíró az őt szállító taxistól már nem a terrorakciók utóéletéről hall, hanem arról, hogy reménye szerint jót hoz majd neki a spanyol kormányváltás, bár a szocialisták hatalomra kerülésével sem kell majd kevesebbet dolgoznia, továbbra is naponta legalább 12, de inkább 14, sőt 16 órányit is "fuvarban" marad, hogy meg tudjon élni, hogy képes legyen az eddigi életszínvonalat biztosítani a családjának.

A madridi utcákon sincs különösebb jele, hogy néhány hete még az őrület tombolt errefelé, bár úgy hírlik, hogy a királyi vár környékén szigorú rendőrkordon állja útjukat a befelé igyekvő turistáknak. Hogy azért még nem teljesen nyugodt a főváros, hogy az Európa-bajnoksággal együttjáró idegenáradat a szokottnál is éberebbé tesz némelyeket a hivatásos veszélyelhárítóknál, annak biztos jele, hogy az egyik magyar úszóedzőt - jóllehet rajta volt a válogatott melegítője (hacsak nem éppen emiatt...) - meg is motozták. Igaz, nem fegyvert vagy robbanóanyagot, hanem kábítószert kerestek nála...

Nem találtak semmit, de hát végtére is elnézhető az ügybuzgalom ez esetben, merthogy a vizesek Eb-je nem csupán a biztonságiak szempontjából megemelt kockázatú világesemény, hanem a vendéglátók szándéka szerint referenciaajánlat is egyben. A spanyolok ugyanis a 2004-es úszócsúcsot bevallottan arra (is) szánják, hogy jópontokat szerezzenek abban a vetélkedésben, amely már a 2012-es nyári olimpiáért folyik egytucatnyi metropolisz között, s az eredményhirdetés előtt érthető a törekvés, hogy Madrid a legszebb arcát mutassa a külvilágnak.

Az Eb szervezése ezzel együtt sem maradéktalanul zökkenőmentes, a hosszútávúszóknál például elfelejtettek kísérőcsónakokat biztosítani a nemzetközi média képviselőinek, amiből aztán támadt is némi patália. Az érzelmi vihar ugyan elült, ám - gyaníthatóan ezzel összefüggésben is - szép csendben menesztették a szervezési igazgatót, már ha hinni lehet a helyi pletykáknak, merthogy hivatalos bejelentés nem hangzott el. A viharos napoknak a szó hétköznapi értelmében is vége, és közmegelégedésre, mert az úszóversenyek nyitányától az áprilisban még 30 fok feletti hőértékekkel, ragyogó napsütéssel büszkélkedő fővárost égi támadás érte: a májusi verőfény helyett eső eső hátán, fel-felerősödő szél és telet idéző hideg, minek következtében alig valamivel 10 Celsius-fok feletti "melegben" zajlottak egészen csütörtökig a viadalok. Az egy dolog, hogy a lelátóra kényszerülők nagyon fáztak, bár ernyő, télikabát, bunda még úgy-ahogy segített rajtuk, viszont a vízbe kényszerülőket, vagyis az úszókat alaposan cserbenhagyta a meteorológia, amely nem volt hajlandó az Eb első felében figyelembe venni ama tényt, hogy nyitott uszodában rendezik a kontinentális vetélkedőt.

Pedig hát a medencések még végső soron jól is jártak a maratonistákhoz képest, a hossszútávúszók ugyanis hovatovább jégolvasztóért kiáltó közegben, egy víztározó 14 fokos vizében igyekeztek kiállni a fogvacogtató egészségügyi próbát. Nem mindenkinek sikerült. Mindenesetre Madrid magyar szempontból nem csupán Cseh László Európa-bajnoki aranya miatt lesz kölönösen emlékezetes Eb-színhely, hanem azért is, mert innen egyenes víziút vezet Budapestre. Tudniillik a következő, 2006-os úszó Európa-bajnokságnak már a magyar főváros ad otthont.