Hat magyar vívó került fel a budapesti női párbajtőr egyéni Világkupa 64-es főtáblájára. Hormay Adrien, Mincza Ildikó és Tóth Hajnalka kiemeltként mentesült a szombati selejtező alól, amelyet a Nemzeti Sportcsarnokban Révész Júlia, Nagy Tímea és Kiskapusi Dóra is sikerrel vívott meg.
A budapesti női párbajtőr egyéni Világkupa szombati selejtezőre érdeklődőként több kiemelt versenyző kilátogatott, így Király Hajnalka is, aki 2002-ben Lisszabonban még a magyar csapat tagjaként lett világbajnok, de azóta már francia színekben vív. És változatlanul kiválóan, amit jelez, hogy jelenleg negyedik a világranglistán. S igazán nem Királyon múlt, hogy a francia csapat pénteken a vártnál haloványabban szerepelt.
- Milyenek az esélyei arra, hogy ott legyen az olimpián? - kérdeztük Király Hajnalkát.
- Sajnos éppen most romlottak, mert a pénteki csapatversenyben csak az ötödik helyen végeztünk, és nem állunk jól a kvalifikációs ranglistán. Az olimpiára az első négy csapat megy, plusz a legjobb európai is, s még reménykedünk. De ahhoz, hogy meglegyen az olimpiai részvételünk, a még hátra levő két kvalifikációs csapatversenyen nagyon jól kell szerepelnünk. Nagyjából olyan helyzetben vagyunk, mint a magyar férfi párbajtőrözők.
- Ha a francia csapat le is marad az olimpiáról, az egyéni ranglistáról ön még kijuthat.
- Ez is nehéz ügy. Igaz, hogy most a negyedik vagyok a világranglistán, ami nagyon klassz, de az első történetesen Flessel, aki francia. S ő nagyon jó vívó.
- Franciaországban milyen a vívás helyzete, támogatása?
- A körülményekre igazán nem panaszkodhatom, és a francia olimpiai bizottság is kiemelten figyel a sportágra. A sajtó viszont már nem igazán. Akármilyen nagy eredményt érünk el, legfeljebb egy kis hírben jelenik meg az újságban. A labdarúgással természetesen nem lehet konkurálni, de például a rögbi és a kézilabda is sokkal nagyobb teret kap.
- Ha már a kézilabdát szóba hozta: tartja a kapcsolatot a szintén magyarból lett francia Szabó Melindával, a világbajnok, és már olimpiai résztvevő csapat erősségével?
- Milyen a véletlen, Budapesten egy utcában laktunk, sőt, ugyanabba az élelmiszerboltba jártunk vásárolni, de igazából csak látásból ismertük egymást. Most pedig jóval távolabb vagyunk egymástól, hiszen én Rennes-ben élek. De remélem, hogy majd találkozunk. Egyébként bevallom, hogy amikor ki akartam deríteni Melinda elérhetőségét, még csak gyengén beszéltem franciául, és tévedésből a kosárlabda szövetségnek írtam e-mailt.
- Most, hogy Budapestre látogatott, találkozott a szeretteivel?
- Nem. Az a helyzet, hogy a szüleim Veszprémben élnek, és rettenetesen sajnáltam, hogy karácsonyra nem tudtam hazajönni hozzájuk. S most én kértem, hogy ne jöjjenek fel Budapestre, a versenyemre, mert akkor biztos, hogy nagyon elérzékenyülnék.
Fábik Tibor