A sakkozás aranykorát éli

A sakktörténet legnagyobb magyar sikere, Lékó Péter világbajnoki döntőbe jutása ráirányítja a figyelmet a kétezer éves játékra. Sokáig úgy tűnt, leáldozott ennek a szellemi sportnak, hiszen nincs benne "pörgés", gyors labdamenetek, hiányoznak a zsúfolt lelátók és a tévémeccsek. Ám ez csupán a látszat: a rövidített idejű játszmák internetes közvetítésével jelenleg akár több millió ember is követheti a különböző tornákat. A szponzorokkal a sakk eladható termékké vált, és a nagy pénz is megjelent.

Kállai Gábor nemzetközi nagymester, a Magyar Sakkszövetség szakmai igazgatója szerint mára a sakk is eladható termékké vált. Elsősorban olyan cégeknél, ahol az arculattervezés fontos szempontjai között szerepel a gondolkodás, a jó döntés, a tradíció és a harmónia megjelenítése, a sakk reklámhordozó lett.

Az egykori MSZMP első titkára közismert volt sakkszeretetéről. A Kádár-rendszerre jellemző állami támogatások kora mára lejárt, így a sakk pénzügyi támogatásában is a kölcsönös üzleti szempontok és érdekek érvényesülnek. A múlt évben 7,6 millió forintos állami támogatást kaptak a magyar sakkozók, ez csupán a fele a korábbinak. (Igaz, a szakosztályok további 12 milliós extra támogatáshoz jutottak.) A szponzorpénzek viszont elérik az évi 200-300 millió forintot is. Magyarországon a legkülönbözőbb cégek adnak pénzt sakkra, vagy támogatnak egy-egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó versenyzőt. A pénzek nagy része azonban nemcsak a sakkozót gazdagítja - Lékó Péter Dortmundban 100 ezer eurót, vagyis 24 millió forintot nyert a győzelemmel -, hanem a fejlődéshez és a felkészüléshez szükséges versenyek, utazások, edzőmérkőzések költségeit biztosítja elsősorban.

Nemzetközi szinten a kommunikációs és informatikai cégek mellett bankok, médiavállalkozások és autógyártó cégek is megjelentek hirdetőként, illetve szponzorként a sakkban. A játékot emellett csak úgy passzióból magánszemélyek is segítik. Közülük az egyik leghíresebb a Párizsban élő, szíriai származású milliárdos özvegy, Ojjed Nahad, aki dollármilliókat költ a tehetséggondozásra és a sakk népszerűsítésére.

Kállai Gábor szerint a sakkjátékok szervezőinek olyan típusú versenyeket, rendezvényeket kell létrehozniuk, ahol a szponzorok és a reklámozók nem csak a hagyományos módon jelenhetnek meg. Jelenleg a magyar sakkszövetség is azon fáradozik - a német szövetséggel közösen -, hogy létrehozzon egy olyan tornát, ahol a két ország három-három legjobb nagymestere nem mindennapi feltételek mellett játszana. A tervek szerint a játékosok a mérkőzések során különböző elemző programokat használhatnak majd, mobiltelefonon felhívhatják "titkos vonalaikon" a régi nagy öregeket - például Bobby Fischert -, hogy tanácsot kérjenek. Erősíteni kívánják a nézők interaktivitását is. A szurkolók, érdeklődők e-mailen különböző lépésvariációkat és megoldásokat küldhetnek a versenyzőknek meccs közben. A Terra-Chess program verseny mérkőzései természetesen kötött idejűek.

A reklámpénzek területén az áttörést 1997-ben a "gép az ember ellen" mérkőzés hozta. Az IBM által kifejlesztett Deep Blue nevű számítógép 3,5:2,5 arányban legyőzte a világ legjobbjának számító Kaszparovot. A cég tőzsdei részvényei azonnal megugrottak.