Amikor 2023 decemberében a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Chema Rodriguez keretet hirdetett az idén januári Európa-bajnokságra, sokan csak legyintettek. A válogatott legrutinosabb játékosa, a 39 éves kapus, Mikler Roland nem vállalta a szereplést, helyette a Tatabánya kapusa, Bartucz László került a keretbe. Amelynek tagja lett az FTC szélsője, a mindössze 21 éves Imre Bence. Nos, ez a két játékos tett a legtöbbet azért, hogy most olimpiai résztvevőként ünnepeljük a magyar férfi kéziválogatottat.
Meg a teljes csapat, hiszen ehhez a sikerhez a többiek is kellettek. Ám Bartucz és Imre most tényleg kiemelkedett a portugálokkal szemben. Előbbi a nem sok labdával találkozó Mikler Roland helyére jött be – ezen a hétvégén másodszor. Utóbbi pedig – a maga szemtelen fiatalságával –
kilenc lövésből kilenc gólt szerzett azon a meccsen, amelyen mindkét csapat számára élet vagy halál volt a tét.
Az olimpiai játékokon mindössze 12 együttes szerepelhet, s a NOB idejétmúlt, avas, poros kötelező földrajzi kvótaelosztása miatt ebben a mezőnyben olyan csapatok is helyet kapnak, amelyek nem biztos, hogy kijutnának, ha nem járna nekik egy-egy indulási jog pusztán azért, a NOB ennek a híve. Ezzel együtt a párizsi olimpiai torna 12-es mezőnye nagyon erős. Kilenc csapat képviseli Európát – ide kerültünk be mi is -, a maradék három Afrika (Egyiptom), Dél-Amerika (Argentína) és Ázsia (Japán) képviselője. A 12 csapatot két hatos csoportba sorsolják, a csoportok első négy helyezettje jut be a negyeddöntőbe. Az éjszaka folyamán a kiemelés is ismert lett.
A mieink a németekkel biztosan nem kerülhetnek össze,
mert velük vagyunk a harmadik kalapban. Az elsőben a dán és a spanyol, a másodikban a horvát és a norvég, a negyedikben a francia és a szlovén, az ötödikben a svéd és az egyiptomi, a hatodikban a japán és az argentin csapat szerepel.
A magyar férfi válogatott a 2022-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon nem jutott tovább a csoportjából és akkor a 15. helyen végzett. Ezen a tornán még három szakember (Gulyás István, Chema Rodriguez és Nagy László) vezette a csapatot. A trió egy évvel korábban, az egyiptomi világbajnokságon a csúcsot ostromolta, a mieink végül az 5. helyen végeztek.
Erre jött az egy évvel későbbi, budapesti blama, amikor nem sok esélyt láttunk arra, hogy ebből olimpiai szereplés lehet.
Gulyás Istvánnak megköszönték a munkáját, Nagy László a háttérbe vonult. s a frontvonalban ott maradt a spanyolok egykori világbajnoka, Chema Rodriguez. Óriási szerencse, hogy a 2023-as világbajnokságra Izrael ellen játszottuk a selejtezőt, a kijutással nem volt probléma.
Két szóra még álljunk meg a 2022-es balsikerű Eb-nél. A válogatott játékosait annyira mélyen érintette meg a bukás, hogy
az ezt követő időszakban minden fontos meccs előtt vagy nagy győzelem után azt emlegették: mennyivel tartoznak az őket kedvelőknek, hogy ezt a csorbát kiköszörüljék.
Mindez nem üres lóztung volt, a fiúk nagyon komolyan gondolták. Azzal, hogy kijutottak Párizsba, rendezték az adósságot.
A tatabányai katarzishoz nagyon hosszú út és gyötrelmes küzdelem vezetett. Mi volt az első olyan pont, amikor éreztük annak a lehetőségét, hogy ott lehetünk az olimpián? Talán a 2023-as svédországi világbajnokság, ahol – szintén vesztett helyzetből – legyőztük Izlandot. Az volt az a meccs, amely megmutatta, hogy ennek a csapatnak nincs lehetetlen, miközben azért azon a vb-n beleszaladtunk néhány méretes pofonba. Ugyanakkor a végén csak megcsíptük a 8. helyet, amely már garantálta az olimpiai selejtezős részvételt. A többi már történelem.
Bekerült a históriáskönyvekbe, hogy 2024 januárjában minden idők legjobb Eb-szereplésével lett 5. a magyar csapat, s bekerül az is, hogy a tatabányai tornáról a norvégok mellett Magyarország jutott ki az olimpiára.
Ennek a nagyon szimpatikus társaságnak mindössze két olyan játékosa volt, akik jártak már olimpián.
Az irányító Lékai Máté és a kapus, Mikler Roland.
A többiek – még – nem tudják, milyen az, amikor 16 napon át az egész világ szeme láttára mennek a meccsek, amikor a földkerekség legjobb sportolóival laksz egy olimpiai faluban.
Ebben a csapatban akadnak olyanok, akiknek – minden bizonnyal – Párizs lesz az első és utolsó olimpiai részvételük. A férfi válogatott 12 év szünet után jutott ki ismét az olimpiára, hiszen ennek a csapatnak Rio és Tokió is kimaradt.
A kvalifikációért egyre ádázabb és gyilkosabb csata dúl –
ezért is kell nagyon megbecsülni ezt a sikert. És azt a példás összefogást, ahogy a sportág vezetése menedzselte ezt a válogatottat (ugyanez a mondat igaz a női nemzeti együttesre is, nekik majd egy hónap múlva jön az olimpiai selejtező Debrecenben), ahogyan a játékosok képesek voltak meghalni egymásért, ahogy az egykori spanyol világbajnok szövetségi kapitány megcsinálta ezt a melót - ez tényleg mintaként szolgálhat az egész magyar sport számára.
Nézze meg Kibédi Péter videóját!
„Iszonyatosan elfáradtam, de nagyon boldog vagyok” – mondta a lefújás után a kapus, Bartucz László. „Amikor pályán vagy és a magyar válogatott mezét magadra veszed, mindent bele kell adni.
Az egymásba vetett hit, a fantasztikus szurkolók, akik belehajszoltak a győzelembe – ez kellett ehhez a sikerhez.
Most dolgozni kell tovább. Most a Budakalász elleni meccsre kell készülnöm. Persze, ünnepelni is fogunk, de normálisan kell hozzáállni a dolgokhoz. Egy a különbség: most nem öt percig fogunk ünnepelni.”
„Felfoghatatlan, ami történt velünk” – mondta Sipos Adrián. „Nem egyszerű erről beszélni, hiszen ebben a csapatban a többség nem járt még az olimpián. Az más kérdés, hogy nekem már hétfőn vissza kell mennem Németországba a klubcsapatomhoz, pénteken már ott kell játszani. Szóval, nem egyszerű, de azért lesz mit ünnepelni.”
Lékai Máté: „Az utolsó 10 perc maga volt a katarzis.
Az ellenfél tele volt klasszis játékosokkal, de ők is elbizonytalanodtak, mert ebben a fergeteges hangulatban nem lehetett kérdés, hogy összeroppannak. Az, hogy életemben a második olimpiára készülök, az élet nagy ajándéka.
A hangulat elképesztő volt, a drukkerek nélkül ez nem ment volna, szinte a portugálokra omlott a csarnok, ahogy ez a több ezer ember ordítani kezdett.”
Végül következzen a meccs másik hőse, a szélső Imre Bence: „Megcsináltuk! A csapat tényleg fantasztikus volt, a közönség szintén. Iszonyatosan akartunk, itt most mindenki kiadta azt, ami benne volt.
Egy percig sem remegett meg a kezem. Ez már egy olyan állapot, hogy nincs idő gondolkodni. Nincs lehetőség azon agyalni, hogy mi a tét. Ez a csapat mindent elbírt,
ahogy az utolsó percekben Lékai Máté irányította ez a csapatot, ahogy megfontoltan tudtunk támadni, ahogy okosan játszottunk. Nekem nagy boldogság az a három hónap, ami ebből az évből eltelt. Apa 21 évesen volt ott élete első olimpiáján (Imre Géza vívó), most én következem. Bár nem tudom, hogy bekerülök-e a keretbe, ha igen, az nagyon nagy sztori lenne.”
A portugálok a lefújás után nem hittek a szemüknek. Fel sem fogták, hogy mindez velük megtörténhetett. A szövetségi kapitányuk a meccs utáni sajtótájékoztatón szégyenteljesnek nevezte, ahogyan ez a meccset elvesztették.
Összességében elmondható, hogy a magyar csapat teljesen megérdemelten jutott ki Párizsba. Az olimpia férfi kézilabdatornájának sorsolását április 16-án rendezik meg a francia fővárosban.