Román és bolgár focisták döbbenetes csalása miatt bukott el Ádám Martin

A Bayern München lengyel csatára, Robert Lewandowski 35 gólt szerzett a német Bundesligában a 2021-22-es szezonban. Nála senki nem volt eredményesebb, így a tavalyi idényhez hasonlóan most is ő veheti majd át az Aranycipőt. Az Ezüstcipő Kylian Mbappé, a Bronzcipő pedig Ciro Immobile vitrinjébe kerül majd. Előbbi 28-szor talált be a bajnokságban, utóbbi 27-szer. A magyar Ádám Martin viszont 31-szer, mégis csak a 39. helyen végzett.

A „hogy is van ez?" kérdésre a válasz nagyon egyszerű: nem a bajnokságban szerzett gólok száma alapján állapítják meg a rangsort.

Az 1996-97-es szezon óta, vagyis 25 éve pontértéke van a góloknak, a magasabban rangsorolt bajnokságokban szereplők találatait kettővel megszorozzák, néhány további bajnokságban játszókét másféllel, míg a többi pontvadászatban szerzett gól csak egyet ér.

A bajnokságok rangsorolásáról, és azok változásairól, továbbá a pontszámítás bevezetésének szükségességéről majd később, de előtte jöjjön egy szemléltető példa a mostani rendszer igazságtalanságáról.

Ádám Martinnál csak két játékos szerzett több gólt Európa bajnokságaiban Forrás: Paksi FC hivatalos Facebook oldala

Olyan ez, mintha a 100 méteres síkfutás olimpia döntőjében a legjobb két futó korábban indulhatna, mint a többi. A rangsorban utánuk következő három akkor rajtolhatna el, amikor a két legjobb 30 méternél jár, a többi meg, amikor 50-nél. Nem nagyon kell senkinek sem sokáig gondolkozni azon, hogy az 50 méteres hátrányból startolók mekkora eséllyel vehetik fel a küzdelmet az előttük futókkal, akik azonos feltételek mellett is jobbak náluk. Így nincs értelme kiírni egy futóversenyt, mert maximálisan igaz rá Sándor György humorista örökbecsű mondása:

Egyenlő pályák - egyenlő esélyek... én biciklivel megyek"

Ám legyünk őszinték, ennek a diszkriminációnak volt előzménye. Sajnos egyik-másik kelet-európai országban (finoman szólva) csúfot űztek ebből a versengésből. Mi, magyarok élénken emlékszünk rá, hogy a biztos aranycipősnek hitt Nyilasi Tibor milyen körülmények között csúszott le végül a második helyre.

A Ferencváros játékosa 1981-ben 30 góllal fejezte be a bajnokságot,

és a négy nappal később záró bolgár bajnokság góllövőlistájának vezetője, Georgi Szlavkov hárommal szerzett kevesebbet. Ám az utolsó mérkőzésén (minő meglepetés!) óriási formáról tanúbizonyságot téve négyszer is betalált. Így övé lett az Aranycipő, 31 góllal, a 30 gólos Nyilasinak az ezüst maradt.

Nyilasi Tibor néhány napig úgy tudta, hogy ő nyerte az Aranycipőt Forrás: MTI/Kallos Bea

Ám nemcsak a magyar támadó volt kárvallottja egy-egy román vagy bolgár játékos csodaszezonjának. Ebben a két országban sportot csináltak a sportszerűtlenségből. Rögtön a második kiírásban a CSZKA Szófia játékosa, Petar Zsekov végzett az élen, de az ő esetében legyünk jóindulatúak, mert ha a modernkorban Lionel Messi 50, Cristiano Ronaldo 48 gólt szerzett a spanyol bajnokságban, akkor miért ne lőhetett volna valaki a 60-as évek végén 36-ot a bolgárban?

Egy évvel később a Spora Luxembourg csatára, Carlo Devillet is első lehetett volna, 22 találkozón szerzett 31 góljával, ha nem egy bizonyos Gerd Müller a vetélytársa.

Tulajdonképpen az volt a legnagyobb baj ezzel „cipőosztással", hogy nem egy jópofa játéknak tekintették ezt a focisták,

amelynek díjátadója során el lehet tölteni egy hangulatos estét Párizsban, és lehet koccintani az UEFA elöljáróival.

Keleten presztízst csináltak belőle, és ebben élen járt Románia, tönkretéve ezzel ezt az ártatlan versengést. Mert úgy voltak vele, hogy ennél könnyebben nem lehet egy komoly díjat ellopni a focinagyhatalmak képviselői elől. Nem kell kiállni ellenük a pályán, elég csak a hazai szövetségnek kiállítani egy papírt, ami mindent elbír. Félreértés ne essék azért a kapuba be kellett juttatni a labdát, de

minden gól születésének körülményét senki nem akarta, és nem is tudta vizsgálni a 70-es, 80-as években.

Persze az igazság kedvéért azt jegyezzük meg, hogy Románia focija ezekben az időkben nagyon jó volt, hiszen zászlóshajója, a Steaua Bucuresti 1986-ban megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. A Valentin Ceausescu (a később kivégzett diktátor fia) és a hadsereg csapata, a Steaua, valamint a belügyminisztérium gárdája, a Dinamo közötti óriási hazai rivalizálás az európai góllövők versengésére is kihatott. Dudu Gheorgescu, a Dinamo ásza 1975-ben 33 góllal, két évvel később 47-tel lett aranycipős. Utóbbi esetben Várady Béla végzett mögötte, de a Vasas bombázójának 36 találattal esélye sem lehetett.

Várady Béla gyűjteményében az Ezüstcipő is ott volt Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Ezeket az eredményeket azért voltak kénytelenek elfogadni a nyugati nagy csapatok, mert a két diadal között meg a ciprusi bajnokság adta a kontinens legeredményesebb játékosát, az Omonia Nicosiában játszó, Szotirisz Kaiafasz személyében.

Nyilván nem volt ez így jó, de (akkor még) nem tettek különbséget a bajnokságok között.

Aztán a 80-as években ahogy elhatalmasodott a román diktátor és családjának gigantomániája, úgy váltak egyre arcátlanabbá a bukaresti focisták is ebben a virtuális versenyben. 1987-ben a belügy csapatának focistája Rodion Camataru úgy lőtt 44 gólt egy szezonban, hogy az utolsó hat találkozóján 20-szor volt eredményes. Ez volt a Dinamo válasza a Steaua BEK-győzelmére.

A román Rodion Camataru (balra) hihetetlen teljesítménye miatt kellett megreformálni az Aranycipő-versenyt Forrás: MTI/Petrovits László

Ez már kiverte a biztosítékot az illetékeseknél. Elvették a román játékostól az Aranycipőt, és a 39 gólos Toni Polsternek adták. Ami persze szintén igazságtalan volt, mert a csalást (vagy nevezzük finomabban: a társak, esetleg az ellenfelek túlzott segítségét) nem lehetett bizonyítani. És éppen a „művelt nyugat" szajkózta folyamatosan, hogy az ártatlanság vélelme mindennél fontosabb.

Ami biztosnak tűnik, ekkor kezdtek el gondolkozni a versengés reformján.

Amíg őröltek a malmok, addig 1988-ban a török Galatasaray-ból Tanju Colak, 1989-ben a román Dinamoból, Dorin Mateut, 1990-ben a bolgár CSZKA-ból az egyébként világklasszis, Hriszto Sztojcskov (a realos Hugo Sanchezzel holtversenyben), 1991-ben a jugoszláv Crvena Zvezdából Darko Pancsev bizonyult a legeredményesebbnek. Ám utóbbi már nem tehette vitrinjébe az Aranycipőt, mert „csak" 34 gólt szerzett, és a ciprusi szövetség azt állította, hogy az ő bajnokságában egy játékos 40-szer volt eredményes. Viszont nem nevezte meg az illető gólvadászt. Utólag az ember jóindulatúan csak arra gondolhat, hogy fordítási hibák lehettek az ügyben, mert egyébként felfoghatatlan a dolog.

Mindenesetre ez a halálos ítélet kimondásával volt egyenértékű. Megszűnt az Aranycipő!

Valószínűleg jókor, mert 1995-ben az összes európai bajnokság közül az örményben, egy évvel később a grúzban találhattuk a legeredményesebb góllövőt. A sok gól magyarázata viszonylag egyszerű, hiszen két ex-szovjet tagállam fiatal bajnokságairól van szó, melyek „egycsapatosak" voltak, így persze könnyebben lehetett eredményesnek lenni a múltnélküli, éppen csak összeverbuvált ellenfelekkel szemben. Azért kerüljön szóba a két gólvágó neve, mert 39, illetve 40 gólt szerezni nyilván sehol sem kis teljesítmény! Arszen Avetiszjánról és Zviad Endeladzéről van szó.

Ők két szintén balszerencsés focistához hasonlóan (a kétszer is legjobbnak bizonyuló Ally McCoist a skót, David Taylor a walesi pontvadászatban ontotta a gólokat) nem kaphatták meg az Aranycipőt, majd az arra illetékes bizottság 1996-ban úgy döntött, hogy a továbbiakban esélyt sem kaphatnak erre.

Ekkor találták ki, hogy a gólokat bizonyos szorzókkal pontokra váltják.

Azt a bizonyos UEFA koefficienst veszik alapul, melyet a nemzetközi kupákba sorolás során is. Eleinte a legjobb nyolc bajnokság góljai kaptak kettes szorzót, a 9-21 közöttiek másfelest. Később (a mai napig így van) a kettes szorzó csak öt pontvadászatot illetett meg, és a 22. az utolsó, amelynek jár a másfeles. Amióta ezt bevezették mindössze kétszer fordult elő, hogy nem kettes szorzójú bajnokság gólkirálya lett az aranycipős:

2001-ben a svéd Henrik Larsson

a „kétcsapatos" skót pontvadászatban a Celtic mezében 35-ször talált be, és az így szerzett 52,5 ponttal az élen végzett, majd egy évvel később Mario Jardel a portugál Sporting csapatában szerzett 42 gólt. Egyes szorzójú bajnokságból – érthetően – soha, senki nem érhetett a csúcsra.

Nem nehéz belátni mennyire igazságtalan ez!

A képen a hatszoros aranycipős Lionel Messi és az ezüst-, és bronzcipős Dunai Antal Forrás: Blikk.hu

A múltban egyébként Nyilasin kívül még Dunai Antal 1968-ban, Várady Béla 1977-ben, Fekete László 1979-ben, Fazekas László 1980-ban kapott Ezüstcipőt, míg Dunai 1969-ben bronzot. Utóbbit érdemelte volna ki a klasszikus versengést alapul véve idén Ádám Martin is. Ugyanis ő szerezte a harmadik legtöbb gólt a 2021-22-es európai bajnokságokban, 31-et. Ám csak a 39. helyen végzett, annak ellenére, hogy az ezüstcipős Kylian Mbappé 28-szor talált be. A 10. helyhez 23 gól is elég volt, míg pl. Cristiano Ronaldo 18-cal 21. lett.

Mi lenne a megoldás, hogy el lehessen kerülni ezt az ordító diszkriminációt?

Vagy vissza kellene állítani az eredeti rendszert („egyenlő pályák - egyenlő esélyek"), vagy három csoportba sorolni a bajnokságokat. A kettes szorzójúak, a másfeles szorzójúak és maradék számára külön rangsorok lennének, és mindegyikben kiosztanák a díjakat.

Kicsit olyan lenne ez, mint a Nemzetek Ligája.

Ennek lenne egy különös bája, mert akkor a harmadik osztályba sorolt bajnokságok legjobbjai is ott lehetnének a nagy díjkiosztón a világ elitjének társaságában. A nemzetközi szövetség szereti a különböző versengések során (lásd világbajnokság mezőnyének kialakítása) a kisebbeket is felemelni, ezért nehezen érthető, hogy miért pont itt csapja be a kaput a többség előtt!

Amit Lionel Messi megkaphat, azt egy magyar focista sohasem Forrás: AFP/Josep Lago

Ha lenne három kategória, akkor Ádám Martin is Ezüstcipőt kapott volna idei teljesítményével, ugyanis a magyarral azonos besorolás alá eső bajnokságok gólvágói közül csak a bosnyákban brillírozó Nemanja Bilbija szerzett több gólt Ádámnál, 33-at. Ezzel ő a pontverseny 28. helyén végzett.