A világ végéről is hazajön a válogatottért a kosárhős, Allen Rosco

A magyar férfi kosárlabda-válogatott minden várakozást felülmúlva két győzelemmel rajtolt Eb-selejtező csoportjában, így máris óriási lépést tett a 2021-es kontinenstornára való kijutás felé. Ivkovics Sztojan csapata előbb a címvédő szlovéneket verte Szombathelyen (77-75), majd Zaporizzsjában, a házigazda ukránok ellen diadalmaskodott (60-62). Utóbbi találkozón Allen Rosco gyakorlatilag a meccs végét jelző dudaszó pillanatában dobott győztes kosarat – a 26 éves játékossal beszélgettünk a válogatottról, eddigi karrierjéről, és az előtte álló új kihívásokról is.

Álomszerűen indult a selejtező-sorozat a jövő évi Európa-bajnokságra, milyen volt a pályán megélni ezt a két óriási győzelmet?

Hatalmas élmény, főleg, hogy a sorsolásunk sem volt egyszerű. Ennek ellenére mindkét meccsen óriásit harcoltunk, és

bár voltak remek egyéni teljesítmények, úgy érzem, leginkább a csapatmunkának és az egymásért való küzdésnek köszönhettük a sikereket.

Úgy készültünk, hogy a szlovének és az ukránok ellen is lesz esélyünk a meglepetésre, és ha a hajrában is szoros az eredmény, akkor rá fogjuk tenni azt a pluszt az utolsó egy-két percben, ami a győzelemhez szükséges. Szerencsére pont így történt.

Allen Rosco a 2017-es romániai Európa-bajnokságon dob kosarat Forrás: AFP/Daniel Mihailescu

Ukrajna ellen öt másodperccel a vége előtt döntetlen állásnál labdát kapott, és megindult a gyűrű felé. Mi játszódott le akkor önben?

Időt kértünk, mielőtt játékba hoztuk a labdát, ahol megbeszéltük, hogy engem próbálnak a társak megjátszani. Megkaptam, és arra számítottam, hogy egyből faultolnak, hiszen még egy szabálytalanság belefért volna nekik, nem jött volna egyből a két büntető. De megnyílt előttem egy folyosó, betörtem, azután pedig már nem mertek bántani, mert akkor biztos kettőt dobhattam volna a vonalról.

Amikor aztán felugrottam dobni, egy kicsit megütötte a kezemet a védő, ki is esett a labda egy pillanatra, de valahogy a levegőben összeszedtem, és szerencsére tudtam annyira a gyűrű felé irányítani, hogy végül bement.

A kettő közül melyik győzelem volt a nagyobb?

Mivel hazai pályán, a saját szurkolóink előtt értük el, a Szlovénia ellenit mondanám.

A közönség ezúttal is óriási lökést adott nekünk, voltak nehéz pillanatok, amikor a drukkerek lendítettek át minket a holtpontokon.

Persze ahhoz, hogy most ilyen jól álljunk a csoportban, legalább ilyen fontos volt az ukránok elleni győzelem is. Van még négy találkozónk, ugyanezt a mentalitást és hozzáállást kell majd nyújtanunk azokon is, hiszen a kijutáson túl az is fontos, hogy hányadik helyen végzünk majd a csoportban.

Beszéljünk egy kicsit karrierje kezdeteiről. Bár Budapesten született, középiskolai és egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. Hogy került a tengerentúlra?

Édesapám amerikai, 18 Európában eltöltött év után pedig a családom úgy döntött, hogy visszaköltözünk az Egyesült Államokba. A nővérem éppen akkor kezdte a gimnáziumot, én még csak általános iskolás voltam, úgyhogy ebből a szempontból is jó volt az időzítés.

Akkor már kosaraztam is a MAFC-nál, és mivel úgy tűnt, egész jól megy, kint pláne nem akartam abbahagyni. Szerencsére a gimnáziumban sem ment rosszul.

Allen Rosco és Keller Ákos öröme az ukránok legyőzése után Forrás: fiba.basketball

Ne szerénykedjen, középiskolás csapata egyik, ha nem legnagyobb sztárja volt.

Jó, valóban, bár a legnagyobb sztárnak inkább Shabazz Muhammad számított, vele kapcsolatban egy időben arra számítottak, hogy majd 1/1-esként viszi el valamelyik NBA-csapat a drafton.

De én sem panaszkodhattam, több egyetem ajánlott ösztöndíjat.

Szempont volt a választásnál, hogy a civil életben is erős diplomát szerezzen?

Abszolút, legalább annyira fontos volt, mint a sport.

A Stanford éppen ezért remek választás volt, ha majd befejezem a kosárlabdát, az ott szerzett képesítésnek köszönhetően jó esélyeim lesznek, hogy munkát találjak.

Hogy milyen szakon végeztem? Magyarul elég nehéz elmagyarázni, Science, Technology and Society. Humán irányvonal, ahol főként a történelem és a globális tudományok álltak a fókuszban.

2016-ban jelentkezett az NBA draftjára, mekkora csalódást jelentett, hogy végül egyik franchise sem választotta ki?

Bizakodtam, mert több csapat is azt mondta, hogy a második kör végén lehet esélyem,

jártam több együttes nyári ligájában is, ahonnan szintén pozitív visszacsatolásokat kaptam.

Ettől függetlenül nem keseredtem el, de ezzel biztossá vált, hogy nem maradok az NBA fiókligájában, a G-League-ben, és a fejlődésem érdekében visszatértem Európába.

Allen Rosco (j) több NBA csapatnál vendégeskedett már a nyári ligában, itt éppen a Lakers mezében Forrás: silverscreenandroll.com

Méghozzá az Obradoiro, majd a Tenerife csapatához. Miért éppen Spanyolország?

Jó kezdőpont volt, hogy rögtön a legerősebb bajnokságban játszhatok, még ha nem is a legerősebb csapatban.

Az Obradoiróban nagyon jól ment, elég jó mutatókkal zártam a szezont, pedig volt egy súlyos sérülésem is. Ennek ellenére nyáron az Iberostar Tenerifétől befutott egy ajánlat, amely abban a szezonban megnyerte a Bajnokok Ligáját, így bemutatkozhattam a nemzetközi porondon is – nem igazán volt kérdés, hogy váltsak-e. Sajnos idény közben történt egy edzőváltás, ami az én szempontomból nem sült el túl jól, úgyhogy az az évem nem úgy sikerült, ahogy előzetesen elterveztem.

Ezek után vágott bele a japán kalandba, hogy került a világ másik végére?

A menedzserem szólt, hogy van egy csapat, amelyik nagyon érdeklődik irántam, és szeretnék, ha elmennék hozzájuk afféle próbajátékra.

Tudni kell a japán kosárlabdáról, hogy rohamosan fejlődik, egyre több NBA-játékost tudnak elcsábítani, és engem is kíváncsivá tettek. Pozitív csalódás volt, tetszettek a körülmények, a lehetőségek és a célok is, úgyhogy maradtam.

Rögtön feljutottunk az első osztályba, de aztán kaptam egy ajánlatot egy másik második ligás csapattól, és végül a váltás mellett döntöttem.

Ott tart Rosco Allen 26 évesen, ahol előzetesen eltervezte?

Nehéz kérdés, de összességében elégedett vagyok az eddigi pályafutásommal. Ettől függetlenül vannak még céljaim,

szeretném még kipróbálni magam több bajnokságban, úgyhogy maradjunk annyiban, szerintem jó úton járok.

Lehet még realitása az NBA-ben való szereplésnek?

Nagy álmom válna valóra, és mivel annyira nem ismeretlen a nevem a tengerentúlon, talán igen – legutóbb is részt vehettem a Los Angeles Lakers színeiben a nyári ligában. Egy-két kiugró teljesítménnyel és sikeres szezonnal megnőnének az esélyeim, úgyhogy igazából csakis rajtam múlik, mit hozok még ki a karrieremből.

Allen Rosco még nem tett le NBA-s álmairól Forrás: fiba.basketball

Ha már Los Angeles Lakers – hogyan érintette Kobe Bryant tragikus halála?

Ő volt a kedvenc játékosom, a gyerekkori hősöm, úgyhogy valósággal sokkolt.

A pályán és azon kívül is igazi példakép volt, akit a világon szinte mindenki ismert, így nemcsak a sportágat érte óriási veszteség.

Beszéljünk vidámabb témáról: kedvesével a napokban osztották meg a nyilvánossággal, hogy nyáron az élet teljesen más területén is új kihívások elé néznek majd.

Így igaz, apuka leszek, júliusban fog megszületni a kisfiam. A feleségemmel együtt nagyon várjuk a szülői szerepkört. Óriási a boldogság, nagyon nagy öröm ez nekem és a családomnak egyaránt.

Végezetül kanyarodjunk vissza a válogatotthoz – mekkora nehézséget és fáradságot jelent a fél világot átutazni egy-egy mérkőzés kedvéért?

Egy sportolónak a nemzeti csapatban való szereplés soha nem lehet teher.

Ha hívnak és van rá lehetőségem, örömmel jövök és képviselem Magyarországot.

Nyilván az átállással meg kell küzdeni, viszont a közeg, az edző és a csapattársak nagyban megkönnyítik a nehézségeket.

Allen Rosco Japánból is örömmel utazik haza Magyarországra a válogatott kedvéért Forrás: fiba.basketball

Ha már a szövetségi kapitány szóba került, a mostani Eb-selejtezőket megelőző mizériát Ivkovics Sztojannal kapcsolatban önök, játékosok hogyan élték meg belülről?

Ez az egész még inkább csak összekovácsolt és erősebbé tett minket. Ő maga sem mesélt a helyzetről sokat, sőt, arra kért minket, hogy ne is foglalkozzunk ezzel, csakis a játékra koncentráljunk.

De tudat alatt szerintem ezen a két meccsen érte is játszottunk.

Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom: nagyon örülnénk, ha maradna és vele mehetnénk tovább a megkezdett úton.

Mondjuk egy újabb történelmi Európa-bajnoki szereplés felé?

Imádnám még egyszer azt a fajta élményt átélni, gyakorlatilag az egész ország mögöttünk volt és drukkolt nekünk.

2017-ben megmutattuk, hogy együtt nagy dolgokra vagyunk képesek, azóta pedig még több rutint és tapasztalatot szereztünk,

úgyhogy miért ne bizakodhatnánk legalább hasonlóan sikeres szereplésben? Rajtunk nem fog múlni, minden tőlünk telhetőt megteszünk majd.