Addig csaltak a hős magyar lányok ellen, amíg a szovjetek nyertek

A sportág történetében először rendez Magyarország női röplabda Európa-bajnokságot. Az augusztus 23-án kezdődő kontinensviadal egyik csoportjának meccseit a Papp László Arénában rendezik. A magyar női röplabda-válogatott az észtekkel, a románokkal, a hollandokkal, az azeriekkel és a horvátokkal került egy csoportba. Európa-bajnokságon érmet legutóbb az akkor még létező NDK-ban, az 1983-as Eb-n nyertünk – egy bronzot. Négy olyan kontinensviadalt rendeztek, amelyen a magyar női röplabda-válogatott érmet nyert. Ezt a négyet idézzük most fel időrendi sorrendben.

A négy Eb-ből háromszor Kotsis Attiláné ült a kispadon szövetségi kapitányként. Egyszer nem, az 1977-es Eb-n. Akkor éppen a Budapesti Spartacus edzője volt,

mert a korabeli sportvezetés az 1976-os montreali olimpia negyedik helyét követően elzavarta őt.

A mesteredző nem szerette volna, ha a kor egyik legnagyobb hatalmú pártfunkcionáriusának, Biszku Bélának mindkét lánya ott legyen a válogatottban.

Biszku meg ezt akarta.

A 76-os olimpia negyedik helyezése sem hatott meg senkit. Páder János, az OTSH akkor elnökhelyettese azt mondta Kotsisnénak, hogy üljön be a hivatalba, és foglalkozzon (elméletben) minden olyan sporttal, ami gurul. Komoly megfogalmazás, mert a tekegolyó is gurul. Kotsisné ezt nem vállalta, elment a Spartacusba.

A Biszku-ügy Kotsisné szemével

Rodics Dániel újságíró 2011-ben készített hosszú interjút a szövetségi kapitánnyal. Kotsis Attiláné így mesélte el a Biszkü-ügyet: "A bő keretben mindkét Biszku-lány bent volt. Zsuzsa magasabb volt Évánál, de passzívabb játékos. Éva erőszakosabb volt, ez a különbség a természetükben is megvan. A montreali olimpia előtt először a bő keret edzőtáborozott, de aztán Zsuzsa kimaradt, mert szívritmuszavara volt, vagy ilyesmi. A húszas keretben tehát már nem volt benne. Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Akkor behívatott Páder János, az OTSH elnökhelyettese, és közölte, hogy ezt meg kell csinálni, ráadásul szakmailag úgy kell indokolnom, hogy az utolsó meccsen rájöttem, mégis magasítani kell a csapatot, és én kérjem, hogy a tizenkettes keret összetételét módosítsák. Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Maga ezt nekem elrendelheti, de én ezt szakmailag nem indokolom meg, nem írom le. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt...Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától. Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zszsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös p...ba, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?

De ne szaladjunk ennyire előre. Idézzük most fel azt a négy női röplabda-Eb-t, amelyen a magyar válogatott érmes volt.

1975, Jugoszlávia: ezüstérem

A müncheni olimpián (1972) ötödik helyezett magyar válogatottra épülő együttes rögtön az egyik mumusával, az NDK-val találkozott az Eb nyitómérkőzésén, Rijekában.

Kotsisné saját bevallása szerint nem szeretett a keletnémetek ellen játszani.

Az NDK-ban akkoriban is nagyon komolyan vették a sportot, teljesen mindegy volt, hogy röplabdáról van szó vagy atlétikáról. A rijekai meccs előtt összesen egyszer nyertünk ellenük, most sikerült egy 3-1-es győzelemmel kezdeni az Európa-bajnokságot.

A csoportban ott voltak még a nyugatnémetek és a jugoszlávok is, ellenük könnyed, 3-0-s sikerrel vette az akadályt a magyar csapat. Ekkor váratlan dolog történt. Eredetileg úgy volt, hogy a folytatásban a szovjetek ellen játszunk, de

az FIVB valami miatt megváltoztatta a meccssorrendet.

A magyar vezetés hiába protestált, a döntnököket ez nem hatotta meg, így a csehszlovákok ellen folytattuk a tornát.

Az 1975-ös jugoszláviai Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert magyar női röplabda-válogatott Forrás: arcanum - képes sport

A csehek 3-1-es legyőzése után még mindig veretlen volt a magyar csapat, egészen addig, amíg a szovjetek meg nem érkeztek, és nem nyertek ellenünk 3-0-ra. Ezek után az volt a tét, hogy az együttes szerezze meg az ezüstérmet,

amely biztos olimpiai indulást jelentett az egy év múlva esedékes montreali játékokon.

A lengyelek és a bolgárok 3-1-es legyőzésével sikerült a második hely megszerzése, amely minden idők legjobb magyar szereplése volt a női röplabda Európa-bajnokságok történetében. A szovjetek ellen amúgy nem ment a játék a kontinensversenyeken, kétszer majdnem sikerült őket legyőzni, de erre várni kell még egy kicsit.

1977, Finnország: bronzérem

Kotsis Attiláné helyett a szövetség Hennig Ernőt ültették a kispadra, vele vágott neki a csapat az 1977-es finnországi Európa-bajnokságnak. Ugyanakkor nem hallgatható el az a tény, hogy Kotsisné ott volt Finnországban az Eb-n - akkoriban az edzők között más volt a nexus, mint manapság. Sem a csapatoknál, sem a szövetségben nem páderjánosok dolgoztak.

A csapat az 1975-ös Eb-hez hasonlóan négy győzelemmel indította a versenyt. Hollandia ellen 3-0, Jugoszlávia ellen megint 3-0, Románia ellen 3-2, Csehszlovákia ellen 3-1 volt a magyarok javára. Mondanunk sem kell, ekkor jöttek a szovjetek, de ezzel a négyes győzelmi sorozattal már bent voltunk a legjobb négy között.

A szovjet válogatott annak rendje és módja szerint megint 3-0-ra nyert a magyarok ellen, de ami ennél meghökkentőbb volt, hogy ezt követte egy újabb 3-0-s vereség az NDK csapatától.

A Népsportban a helyszínre kiküldött tudósító kiábrándító teljesítményről írt.

Pedig az eredmények alakulása miatt a bronzérem megszerzésének lehetősége még egyáltalán nem veszett el.

A magyar lányok a két súlyos vereség után nagyon összekapták magukat. Dolgozott bennük a bizonyítási vágy. Lengyelország 3-2-es legyőzésével pedig sikerült is megkaparintani a bronzérmet, amelyet nagyon megérdemelt ez a csapat.

Hennig Ernő azonban nem sokáig maradt szövetségi kapitány,

mert az 1980-as moszkvai olimpia előtt az illetékesek felismerték, hogy vissza kell hívni Kotsisnét a válogatott élére. A moszkvai játékoknak már az ő irányításával vágott neki a magyar válogatott.

1981, Bulgária: bronzérem

A csonka moszkvai olimpián elért negyedik helyezés után Bulgáriában rendezték meg a soron következő Európa-bajnokságot. A nyitómeccs nem okozott semmi gondot, 36 perc alatt söpörtük le a pályáról a török válogatottat, amely akkor még csak tanulta ennek a remek sportágnak az alapjait. A második meccsen az NSZK ellen újabb 3-0-s siker,

majd jött a dráma.

A hazai pályán játszó (és annak sok előnyét élvező) bolgár válogatott 148 perc alatt 3-2-re legyőzte a magyarokat a csoport rangadóján. Ezzel eldőlt, hogy Magyarország a negyedik helyről kezdi meg a hatos döntőt. Két győzelemmel folytattuk: előbb a cseheket vertük 3-1-re, majd az NDK csapatát 3-0-ra. Ekkor jött szembe a Szovjetunió.

Érdemes rögzíteni a végeredményt és a játszmákat.

Szovjetunió-Magyarország 3-2 (12, -8, 0, -7, 7)

Igen, jól látják, 1-1 után a szovjetek lenulláztak bennünket, azaz a harmadik szettben a magyar csapat egyetlen pontot sem ért el. Ez azonban annyira felpaprikázta Bardiékat, hogy a negyedik szettben egyenlítettek. 2-2 után itt (még) a nagyobb rutin döntött a szovjetek javára – nem úgy, mint két évvel később. Viszont ezzel a 3-2-es vereséggel az is eldőlt, hogy a magyarok a harmadik helynél rosszabb pozícióban már nem végezhetnek. Mindez felszabadulttá tette a lányokat, akik az Eb utolsó meccsén 3-1-re legyőzték a lengyeleket, megvan tehát az újabb bronzérem.

Kotsis Attiláné, a magyarok sikerkapitánya Forrás: Zsolt Róbert

„Mi röplabdáztunk a legötletesebben" – mondta a Képes Sportnak az Európa-bajnokság után Kotsis Attiláné.

Nekünk nincsenek olyan hatalmas ütőink, mint a szovjeteknek vagy a bolgároknak. Azzal kell főzzünk, amink van. Magyarországon összesen tán 3000 röplabdázó van a nők között, ez a jég nagyon vékony, mégis így érjük el az eredményeket."

1983, NDK: bronzérem és az évszázad csalása

Az a feledhetetlen magyar-szovjet meccs. Az éjszakába nyúlt. A harmadik szett után a Magyar Televízió közvetítése megszakadt, a negyediket nem is látták a nézők.

Talán jobb is.

Ha egy játékos több évtizeddel az eseményeket követően úgy emlékezik vissza az 1983-as Európa-bajnokság magyar-szovjet mérkőzésére, ahogyan azt Bardi Gyöngyi tette, érdemes eltűnődni, mi történhetett a 36 évvel ezelőtti mérkőzésen.

A legfájóbb emlék egyértelműen az 1983-as torna, ahol ha a játékvezető nem csalja el a szovjetek elleni mérkőzésünket, aranyérem került volna a nyakunkba. Az elődöntőnek beillő csoportmeccsen már 2-0-ra és 11-6-ra vezettünk (akkor még 15 pontig tartott egy játszma – a szerző), amikor a bíró úgy gondolta, hogy ez túlzás, s szájába vette a sípot, amit ki sem vett onnan a meccs végéig. Bármihez nyúltunk, az nem volt jó, és ez addig tartott, amíg a szovjetek meg nem fordították a találkozót.

Maga volt a tragédia az a mérkőzés, mert tudtuk, hogy aranyérmet nyerhettünk volna, de egyetlen ember tönkretette az egész éves munkánkat."

Manojlovics (jugoszláv), Sliwka (lengyel) – ők voltak a csalók.

Hiába kiáltotta ki a nemzetközi szaksajtó az egész Európa-bajnokság legjobb mérkőzésének ezt a magyar-szovjet csatát, elvették tőlünk annak a lehetőségét, hogy Európa-bajnokok legyünk. Pedig a torna a svédek és az olaszok elleni 3-0-s sikerrel indult. A hazai pályán játszó NDK (0-3) ellen megdöccent a szekér, a csoportban a második helyen végeztünk.

Viszont az akkor címvédő Európa-bajnok bolgárok 3-0-s lesöprése a sportág történetének legszebb lapjaira tartozik.

A románok és az NSZK ellen újabb két 3-0-s siker, újabb bronzérem, de ez akkor aligha vigasztalta a lányokat. Gerevichné Bardi Gyöngyit az Európa-bajnokság legsokoldalúbb játékosának választották meg – mára ennek MVP lenne a megnevezése.

A magyar női röplabda-válogatott egy évtizeden át a kontinens és a világ meghatározó csapata volt Forrás: Nemzeti Sport Farkas József

Azzal, hogy az 1983-as Európa-bajnokságon a győztes szovjetek mögött az NDK lett a második, bejött a keletnémetek húzása, hiszen ez a két csapat jutott ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára. Aztán a politika közbeszólt, mert a szovjetek által meghirdetett bojkott miatt az NDK is lemaradt az olimpiáról. Ahogyan mi is.

A magyar női röplabda-válogatott azóta sem járt olimpián, 2020-ban, Tokióban sem lesz ott. A 2019-es Európa-bajnokságot viszont részben mi rendezzük.

Éremszerzésre most nincs esély, de azért ne feledjük el, hogy sorozatban ez lesz a harmadik Eb, amin részt veszünk, ráadásul az előző kettőre önerőből mentünk és nem a rendezők jogán.

Amúgy pedig ezért jó volt visszaemlékezni arra a majdnem egy évtizedre, amikor a magyar női röplabdázás Európa és a világ élvonalában tanyázott.

A közelgő budapesti Eb-re itt tud jegyet vásárolni.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk.
A sorozat első részét itt olvashatja.