A hideg víz csaknem elüldözte a magyar vízilabda egyik klasszisát

Elképesztő éven van túl Vámos Márton, a Ferencváros és a magyar férfi vízilabda-válogatott kiválósága, akit a budapesti vizes-vb legértékesebb játékosának, valamint a sportág legerősebb bajnokságaként számon tartott magyar élvonal MVP-jének is megválasztottak. A kíméletlen balkezéről és félelmetes fizikai adottságairól elhíresült Vámos az előző szezonban, a Szolnok játékosaként mindent megnyert, amit meg lehetett. 

Az első világbajnoksága minden várakozást felülmúlt, hiszen 2013-ban Barcelonában aranyérmes lett a csapattal.
Az szintén szenzációs élmény volt, főleg olyan fiatalon átélni az egészet. Elképesztő, mennyire egyben voltunk a tornán, a döntőben szerintem bárkit legyőztünk volna. Barcelona egyébként is az egyik kedvenc városom, jó az idő, jók az ételek, Budapest után nálam második a sorban, mindig örömmel utazom oda.

Nyáron lesz alkalma újra a katalán fővárosba látogatni, hiszen az idei pólószezon legnagyobb megmérettetését ott rendezik. Mire lehetünk képesek az Európa-bajnokságon?
Nem vagyok babonás, úgyhogy ebből a szempontból szerintem nem számít, hol rendezik az Eb-t. Ez már egy teljesen más csapat, elég, ha csak az átlagéletkort megnézzük. Nagy Viktor a legidősebb, ő 33 éves, rajta kívül főként huszonévesek alkotják a keretet. Valamikor el kell kezdeni fiatalítani, ehhez viszont türelem kell, de remélem, hogy júliusra összeszokottá válik a csapat és jó eredményt érünk majd el. Nem az én tisztem, így nem is akarok célokat kimondani, de azért a legjobb négy közé szeretnék odaérni.

Ha már a nemzetközi tornáknál tartunk: fél év távlatából tud már örülni a budapesti ezüstéremnek, vagy még mindig szomorúan gondol vissza a vb-re az elveszített döntő miatt?
Ugyanazt vallom, amit a világbajnokság után is:

mindig fájó pont marad a finálé, mert a horvát csapat semmivel sem volt jobb, mint a miénk.

Ha az elején élesebbek vagyunk, robbantunk és nem kezdünk olyan „puhán", simán meg lehetett volna az arany. Nem véletlenül jutottunk be a döntőbe, de annak is oka volt, hogy 4-4-nél kétszer is a blokkról pattant a kapunkba a labda, onnan pedig már nem tudtunk visszajönni.

Most is dühös vagyok, ha visszagondolok a mérkőzésre, mert hazai közönség előtt, ilyen légkörben világbajnokságot nyerni nem lesz több esélyünk.

Két év múlva persze az Európa-bajnokságon mindent megteszünk majd, de a vb az vb, életem végéig bánni fogom.

A Budapesten elveszített vb-döntő élete végéig kísérteni fogja Vámos Mártont Fotó: Polyák Attila - Origo

A legértékesebb játékos-cím valamelyest kárpótolta?
Egyáltalán nem. Nyilván örültem és nagy megtiszteltetés, de bármikor elcserélném az elsőségre.

Mennyit változott a válogatott Märcz Tamás kezei alatt a Benedek-érához képest?
Nem szeretem ezeket az összehasonlításokat, de megvannak az eltérések. Talán a habitus a legnagyobb különbség,

amíg Benedek Tibornál a katonás rend és fegyelem volt a jellemző, most egy picit lazább a helyzet.

De ez abból is adódik, hogy két teljesen különböző személyiségről beszélünk és ezzel egy percig sem szeretném Tibi érdemeit kisebbíteni. Elég egy-egy mérkőzést visszanézni: amíg ő feszülten figyel a kispad mellett és bármikor robbanhat, addig Tomi próbál nyugalmat sugározni, még akkor is, ha éppen nem úgy megy a csapatnak, ahogyan azt eltervezte.

Vámos Márton örül az egyéni elismeréseknek, de csapata sikere mindennél előbbre való Fotó: Polyák Attila - Origo

A közelmúltban is rangos egyéni elismerésben részesült, a szövetség és a játékosok is az előző szezon legjobbjának választották. Persze, csapatsport a vízilabda, de az efféle díjak jelentenek plusz motivációt?
Abszolút, főleg a társak részéről.

A tavalyi évem valóban kiugróan jól sikerült, remélem nem életem szezonja volt és nem lőttem el a puskaport így, 25 évesen.

A BL-ben, a bajnokságban és a válogatottban is nagyon jól ment a játék, bízom benne, hogy a jövőben még ennél is többre leszek képes.

Vámos Márton szerint ki a legjobb?
Egyértelmű, Varga Dénes. Akinek esetleg magyarázatra szorul a válasz, nézze meg egy mérkőzését és megérti. Lehetne rá puffogtatni a jelzőket, de felesleges. Örülök, hogy a csapattársam,

a hozzá hasonló őstehetségekre hiába készülnek az ellenfelek, mindig tud húzni valami váratlant,

elég a Miskolc elleni félpályás csavargólját felidézni.

Alighanem rengeteg sikeres szezon vár még önre. Mivel eddig csak magyar csapatokban szerepelt, adja magát a kérdés: a légiósélet nem foglalkoztatja?
Rengeteg meccsem van egy évben, ez iszonyatos amortizációt okoz, úgyhogy előre nem tudom megmondani, mennyi van még bennem. Klubszinten azért legalább tíz évet szeretnék még játszani, de a válogatott az más. Szerencsére nem állunk rosszul tehetségekkel, úgyhogy erre majd térjünk vissza később. Ami a légióskodást illeti, nem mondom, hogy egyszer nem próbálnám ki magam külföldi csapatban, de a Fradiban olyan lehetőséget láttam, hogy hiába voltak ajánlataim más országokból, egyértelmű volt számomra, hogy a zöld-fehéreket választom. Az Olympiakosznál például folyamatosan felmerül a nevem, valamint Olaszországban is el tudnám képzelni magam, de egyelőre nem láttam elérkezettnek az időt egy külföldi szerződésnek. Már csak azért sem, mert ahogyan korábban említettem,

szakmailag a magyar bajnokságnál most nehéz lenne jobbat találni.

Vámos Márton nem zárja ki, hogy egyszer külföldre szerződik, de egyelőre Magyarországon képzeli el a karrierjét Fotó: Polyák Attila - Origo

Gondol már az aktív évek utáni időkre?
Talán annak még nincs itt az ideje, de nyilván próbálok úgy gazdálkodni és olyan életet teremteni a vízilabda utáni évekre, hogy ne legyenek problémáim. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, úgyhogy a sportágon belül is el tudom képzelni a távolabbi jövőmet, de egyelőre inkább minden erőmmel a közelebbire fókuszálok.

A sportolóknak, különösen a vízilabdázóknak óriási (hölgy)rajongótáboruk van. Hogyan kezeli a népszerűséget?
Van, hogy megismernek, ha bemegyek egy boltba vásárolni, vagy az utcán megállítanak, de ez a ritkább eset. Ha van egy nagyobb esemény, akkor persze előtérbe kerülünk, de

én nem sztár akarok lenni a vízilabda által, hanem egy profi sportoló.

Ezt a részt meghagyom a celebeknek, nálam a kettő nem fér össze, főleg, mert az effajta szereplések a pihenőidőből vesznek el, az pedig kihatna teljesítményemre.

Én inkább a medencében szeretnék villogni.