A hideg víz csaknem elüldözte a magyar vízilabda egyik klasszisát
Elképesztő éven van túl Vámos Márton, a Ferencváros és a magyar férfi vízilabda-válogatott kiválósága, akit a budapesti vizes-vb legértékesebb játékosának, valamint a sportág legerősebb bajnokságaként számon tartott magyar élvonal MVP-jének is megválasztottak. A kíméletlen balkezéről és félelmetes fizikai adottságairól elhíresült Vámos az előző szezonban, a Szolnok játékosaként mindent megnyert, amit meg lehetett.
A Ferencváros címvédőként jutott be az Euro Kupa fináléjába. Elvárás, hogy újra megnyerjék a sorozatot?
A szezon elején kimondtuk, hogy a címvédésen kívül más nem jöhet szóba. Ez a csapat egyértelműen a Bajnokok Ligájára hivatott, elég, ha megnézzük az Euro Kupa eredményeinket, szinte minden ellenfelünket 4-5 góllal vertük. Jövőre egyértelműen a BL a cél, ott mutathatnánk meg igazán a csapat erejét.
Mit kell tudni a döntőbeli olasz riválisról?
Az esélyek mellettünk szólnak, mert csapatként jobbak vagyunk, de Veronában aligha lesz egyszerű dolgunk, nem biztos, hogy csak a BPM együttesével kell megbirkóznunk, mivel
köztudottan erős az olasz sportdiplomácia.
Egyébként két kiemelkedő játékosuk van, egy olasz, valamint egy horvát idegenlégiós, ők viszik a hátukon az alakulatot. Ha őket sikerül semlegesíteni, akkor nagy lépést tehetünk a győzelem felé.
Ha már a Bajnokok Ligája is szóba került, az idei kiírásban odaérhetne a Ferencváros a genovai nyolcas döntőbe?
Abszolút reális cél lett volna és talán a csapatnak is jobban állt volna a BL-szereplés. Sajnos nem sikerült kiharcolni az indulási jogot, de ennek is megvan az előnye, nem kell állandóan mérkőzést játszanunk. Emiatt a bajnokságban érezhetően frissebbek vagyunk és kevésbé dekoncentráltak, mint azok a riválisok, akik Európában is hétről-hétre éles meccseket vívnak. Ha okosan keverjük a kártyáinkat, ezt muszáj a javunkra fordítanunk.
Egyelőre sikerül, hiszen az OB I-ben a Fradi harcban áll a nagydöntőért és a bajnoki címért, fej-fej mellett áll a Szolnok-Eger duóval. Gyanítom, hatalmas csalódást jelentene, ha az idei szezonban is „csak" a bronzéremért játszhatnának, főként a nyári erősítések fényében.
Természetesen nem azért hozták össze ezt a csapatot és igazoltak világklasszisokat is, hogy a harmadik helyért játsszon. Még csak gondolni sem akarok hasonlóra, be akarunk jutni a fináléba. Viszont az OSC-t még az esélyesek közé sorolnám, úgyhogy ez inkább négy-, mintsem háromfrontos küzdelem.
Nem véletlenül mondják azt sokan, hogy a magyar a világ legerősebb bajnoksága,
évről évre csak erősödik, mindenhonnan érkeznek ide játékosok, mindenki itt akar vízilabdázni. Mondanom sem kell, mekkora elismerés ez a ligának.
Ön fél évvel ezelőtt csatlakozott a zöld-fehérekhez, történetesen egy Bajnokok Ligája-győzelmet követően. Milyen kihívásokat látott a budapesti kalandban a szolnoki után?
Volt egyfajta rizikó a döntésemben, bár amikor februárban aláírtam a szerződésemet, akkor még nem lehetett tudni, hogy a következő szezonban a BL-ben, vagy az Euro Kupában indul-e majd a csapat.
A váltás legfőbb oka az volt, hogy budapesti vagyok, itt él a családom és a barátnőm is és több időt szerettem volna tölteni velük.
Bár csodálatos négy évet töltöttem Szolnokon és egy percig sem bántam meg, hogy anno odaigazoltam, a szívem visszahúzott a fővárosba. Ezen kívül láttam, hogy a Fradinál elkezdődött valami, a klub tradíciót aligha kell bemutatni, én pedig részese akartam lenni ennek az egésznek és a lehetőségeimhez, illetve a tudásomhoz mérten segíteni az egyesületet.
Mindig profi vízilabdázónak készült, vagy volt esetleg B-terve is?
Egy idő után igen, de nem mindig volt ez így. A legnagyobb lökést egyértelműen a 2009-es válogatott meghívó adta. 17 éves voltam, bőven az érettségi előtt álltam. Addig inkább csak vízilabdázgattam, mert muszáj volt, főként édesapám terelgetésének ,,köszönhetően”. Mindenki szép jövőt jósolt és az edzőim is tehetségesnek tartottak, de ebbe iszonyatos munkát kellett beletenni, aminek ki is kellett jönnie. Kemény Dénes invitálása viszont tényleg meggyőzött arról, hogy komolyan kell vennem a karrieremet.
Akinek Vámos Márton és Magyarország is hálás lehet
Vámos Györgynek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy fia mára a vízilabdasport egyik meghatározó játékosa lett. Az édesapa így emlékezett vissza a kezdetekre: „Marci már kisgyerekként is ügyes volt, jó labdaérzékkel született, így az általános iskola alsó tagozatában a testnevelő tanárok mind azt javasolták, hogy kezdjen el sportolni. Néhány osztálytársa vízilabdázott, ezért ő is a medencében kötött ki és bár az elején voltak rossz tapasztalatok, a kitartásának és némi terelgetésnek köszönhetően végül ő is érezte, hogy nagy dolgokra lehet képes a vízben. Az adottságai már akkor kiütköztek, a nevelőedzői, Merész András és Horváth János nagy jövőt jósoltak neki, ez pedig még inkább motiválta. Arra viszont talán még mi sem gondoltunk, hogy ekkora magasságokba érhet – sem a szó szoros, sem átvitt értelmében. Természetesen elképesztően büszkék vagyunk rá, amikor csak tehetem, ott vagyok a lelátón és szurkolok neki.
A KSI akkor az OBI/B-ben szerepelt, azóta is kuriózum, hogy egy játékos a másodosztályból került be a felnőtt válogatott keretébe. Le lehet írni szavakkal, hogy mit érzett abban a pillanatban, amikor megtudta?
Nem igazán. Vicces a történet, lementem egy edzésre és egy gyerekkori barátom, akivel együtt kezdtünk vízilabdázni gratulált elsőként a válogatottsághoz. Gondoltam, a korosztályos behívóra gondol, ahol akkoriban már többször játszottam, mondtam, hogy köszönöm, erre közölte, hogy nem, a felnőtt csapatról van szó. Azt hittem csak viccel, úgyhogy a tréning után rohantam haza, mivel akkoriban még nem voltak okostelefonok és a számítógépen kerestem rá az interneten, akkor láttam, hogy kerettag vagyok. Fel sem fogtam, nem akartam elhinni, a mai napig libabőrös leszek, ha visszagondolok rá.
Az igaz, hogy a jelenkor egyik legjobb játékosának karrierje kis híján be sem teljesedett a hideg víz miatt?
Igaz, ráadásul többször is meggyűlt vele a bajom. Először a legelső edzésemen, körülbelül nyolc éves lehettem.
Annyira fáztam, hogy legközelebb egy év múlva mentem a medence közelébe.
Aztán volt még egy időszak, amikor 11-12 éves koromban újra előjött a dolog, akkor már a szüleim is kevésnek bizonyultak, a KSI edzői stábjának a győzködése is kellett, hogy folytassam. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki lebeszélt a visszavonulásról.
De különösen édesanyámnak és édesapámnak tartozom hálával, akik mindig hittek bennem és támogattak.
A magyar vízilabda bővelkedik klasszisokban, önnek ki volt a példaképe?
Mi akkor voltunk gyerekek, amikor a „Kemény-legények” mindent megnyertek, onnan nem volt nehéz olyan játékost, játékosokat találni, akikre felnézhettünk. Nekem három-négy is volt egyszerre, a Benedek Tibor-Madaras Norbert-Kiss Gergő balkezes triót szájtátva figyeltem, lévén, én is balkezes vagyok.
De a nagy kedvencem Kásás Tamás volt.
Bár 15 év közöttünk a korkülönbség, a mai napig büszke vagyok rá, hogy hivatalos mérkőzésen is játszhattam vele együtt, egy csapatban.
A cikk még nem ért véget, lapozzon a következő oldalra.