A pocsék kezdés és a rengeteg kiállítás okozta a hokisok vesztét

Elvesztette veretlenségét a magyar jégkorong-válogatott a szlovéniai divízió I-es világbajnokságon, miután 4-1-es vereséget szenvedett a házigazdától. A magyar csapat ugyanúgy korán gólt kapott, mint éve, majd a második harmadban Sofron István kimaradt helyzete volt a fordulópont, az ezt követő kettős emberelőny során pedig két gólt ütöttek a szlovénok. Nincs még semmi veszve, csütörtökön 16.30-tól Ausztria ellen lehet javítani.

Előzmények

Több helyről is elhangzott a vébé előtt, hogy ennek a mostani tornának az lesz a szépsége, egyben a nehézsége, hogy gyakorlatilag nincs lefutott meccs, vannak ugyan favoritok, de ők sem mehetnek biztosra.

Ez a tézis már az első két fordulóban beigazolódott, hiszen a szlovénok a briteket és a japánokat is nehezen gyűrték le, de az izgalmak csak fokozódtak a harmadik fordulóban, amelynek első két meccse sem dőlt el 60 perc alatt, és mindkettőn született egy-egy mesterhármas.

A mindig nagyon harcos mentalitással jégre lépő britek 3-1-re is vezettek az ukránok ellen, akik ugyan egyenlíteni még tudtak, de a hosszabbításban Robert Dowd megszerezte önmaga harmadik, csapata negyedik gólját, ezzel keleti szomszédaink igen komoly slamasztikába kerültek. Aztán a második meccsen az eddig hibátlan osztrákok túl kényelmesre vették a figurát, ami a japánok ellen sosem kifizetődő, a triplázó Kudzsi vezérelte ázsiaiak kihasználták, hogy Bernhard Starkbaum nem fogott ki túl jó napot, és végül büntetőkkel megcsípték az eddig legmeggyőzőbben teljesítő csapatot.

Minket persze leginkább a nap utolsó meccse, a magyar-szlovén rangadó érdekelt, amelyre lehetetlen volt tippelni, a statisztika azt mutatta, hogy még egyszer sem sikerült tétmeccsen nyernie a nagy rivális ellen válogatottunknak, de a szurkolók és a játékosok is úgy voltak vele, itt az ideje megszakítani a rossz sorozatot.

A meccs előtt két órával összefutottunk Pat Cortinával, akinek vezetésével 2008-ban feljutott a magyar csapat az A csoportba, és a magyar-kanadai szakember, aki jelenleg Münchenben dolgozik, az mondta, szeretne ugyanúgy meghatódni a meccs végén a himnusz alatt, mint Japánban. Aki nem tudná: a meccs végén a győztes csapat himnuszát játsszák le.