Találkozás egy régi szerelemmel - Rátgéber-blog Szegedről

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 2008 ősze óta több mint félszáz blogbejegyzésben osztotta meg jobbára moszkvai élményeit az [origo] olvasóival. Elérkezett a sorozat lezárásának ideje, amelyhez nem is találhattunk jobb alkalmat a Szpartak Moszkva szegedi vendégjátékánál.

Kedden kora délután autóba ültem - több órába telt, mire kiástam a kocsit a Pécset elborító húszcentis hó alól -, majd elindultam a családdal Szeged felé, Baján keresztül, a szerb határral párhuzamos úton. Nem ment el az eszem, hogy a tél autózásra legkevésbé alkalmas napján ekkora útra vállalkoztam, csupán arról van szó, hogy szerdán este Szegeden játszik Euroliga-mérkőzést - egykori - szeretett csapatom, a Szpartak Moszkva.

Nem érkeztem üres kézzel, Tiffán Imre-borokat hoztam egy rekesszel, minden játékos kapott egy-egy palack új Cuvée-t. A cabernet sauvignon és a cabernet franc a borász fiáról, Lukácsról kapta a nevét (Lucas), ezek még nem kerültek kereskedelmi forgalomba, biztatnom kell a potenciális vevőket, hogy remek borról van szó - mi már megkóstoltuk.

Diana Taurasi palackjára azt írtam filctollal, hogy "a kosárlabda Diego Armando Maradonájának", ő ezt megköszönte, de jelezte, hogy a párhuzam egyetlen apróságban sántít: ő kevésbé problémás játékos, mint Maradona volt. Legalábbis eddig még.

Taurasi azt mondta, jövőre találkozhatnánk valamelyik európai csapatban, mert akkor még papíron európai marad (olasz vér is csörgedezik eriben), s így talán még kaphat munkát. Ezen a szerény megjegyzésen jót mosolyogtunk. Dee amúgy sms-ben kívánt nekem boldog újévet még szilveszter éjszakáján, s már akkor megírta, hogy Sabtaj nélkül semmi sem ugyanaz.

Most is megjegyezte, hogy milyen üres a csarnok a november 2-án meggyilkolt klubtulajdonos nélkül. Minden meccsen a kispadnál egy széket feketébe öltöztetnek, ráraknak egy doboz Parliament cigarettát - amit a főnök mindig szívott -, két mobiltelefont és egy üvegbe egy marék földet abból a tel-avivi temetőből, ahol örök álmát alussza.

A Szpartaknál mindenkinek 30 százalékkal csökkentették a fizetését, de van jó hír is, mert a csapat működik tovább, ezt a szezon mindenképpen végigjátsszák, sőt, bíznak benne, hogy zsinórban negyedszer is megnyerik az Euroligát. A 2010-2011-es szezonra azonban már sokan a távozás gondolatával foglalkoznak, a válság és a tragédia egy ilyen gazdag klubnál is megtette a hatását.

Forrás: [origo]

Szása Kovaljov másodpedzővel

Sue Bird visszaérkezése - szerdán játssza első meccsét a sorozatban a kétszeres olimpiai bajnok amerikai játékmester - garantálhatja a csapatnak az Euroliga megnyerését, Taurasi azt mondta, már csak ő hiányzott. Sue olyan irányító, akitől a labda rendszerint oda kerül, ahová kell, s védekezésben mindig megfogja az ellenfél legjobbját, igaz, ez Tamás fiammal nem sikerült neki. Tomcsi 10-es Szpartak mezben jelent meg az edzésen, Sue Bird által korábban dedikált pólóban. Áprilisban találkoztak legutóbb, a nyolchónapos szünet kicsit megrontotta barátságukat.

Sylvia Fowles felugrott a nézőtérre, hogy üdvözölje Laci fiamat - akinek még a mai napig sincs Fowles-meze - megijesztve ezzel Donkó Orsolyát, a szegediek klubigazgatónőjét. Az Euroliga történetének első hivatalos zsákolónője megígérte Lacikának, hogy pótolja ezt a mulasztást.

Irina Oszipovának még mondtam viccesen, hogy megihatnánk egy sört, de sajnos nem lehet, mert nem várom meg a meccset. A center komolyra vette az invitálást, és közölte, nem kell szerda estig várni, a mérkőzés előestéjén is nyugodtan megihatjuk.

Természetesen a nagy kedvenc Lauren Jackson visszatérése, pontosabban annak meghiúsulása is szóba került. Pokey Chatman, a Szpartak vezetőedzője prózai egyszerűségű választ adott: mert a helyére igazolt Janel McCarville jobb az ausztrálnál.

Forrás: [origo]

Este elmentünk vacsorázni egy szegedi halászcsárdába, meghívtam a teljes vezérkart, sok finom barackpálinkát, meg kiváló magyar borokat ittunk, s haltepertőt, halászlét és sült halat ettünk. Remek volt a hangulat és a cigányzene, s idővel megérkezett Szetey András, a Délmagyarország főszerkesztője, a szegedi kosárlabdaklub alfája és ómegája is.

Örültem a találkozásnak, jó volt látni, és gratulálni neki ahhoz, hogy egy évtized leforgása alatt milyen magasra építette fel a szegedi női kosárlabdát. Ő pedig kifejezte abbeli reményét, hogy talán végre férficsapatot fogok edzeni, vagy újból elmegyek külföldre légiósnak. Először nem értettem a célzást, aztán eszembe jutott, hogy tavasszal esetleg árthatnék a kispadon a Szeviép bajnoki ambícióinak.

Ebéd után elindultunk haza, nekivágtunk a havas országútnak, a meccset már nem várjuk meg. Jó érzés volt találkozni a barátaimmal. Éreztem, hogy hagytam nyomot magam után, tapasztaltam, hogy nekik is kedves emlék az együtt töltött csaknem másfél év.

De mégis hazaindulunk, mert Szegedtől Nyugatra van egy város, ahol még jobban szeretnek.