Camilla Andersen: A Dunaferr a világ legjobb csapata

Szombaton délután az év talán legfontosabb hazai mérkőzését játssza a Dunaferr nőikézilabda-csapata, amely az EHF-kupa döntőjében a dán szupercsapatot, a Slagelsét fogadja. A dánok csütörtök óta tartózkodnak a Fejér megyei városban, s a péntek déli edzést követően minden idők egyik legjobb játékosa, a Slagelse jelenlegi edzője, Anja Andersen, illetve a csapat irányítója, Camilla Andersen adott exkluzív interjút az [origo]számára.

A csapat legjobbja Camilla Andersen szintén az edzés után vállalkozott arra, hogy mesél kicsit magáról és az előtte tornyosuló feladatokról.

"Tizenöt éve nagy csatákat vívunk a magyarokkal, s azt kell mondanom, a Dunaferr jelenleg a világ egyik legjobb együttese. A csapatból most csak a kapust, Pálingert és Borókot ismerem, a többiek még fiatalok. Nagyon nagy mérkőzésre számítok, még a nagy hőség ellenére is. Ez mindkét együttest nagyon fogja zavarni."

- Említette a sok mérkőzést a magyarok ellen, amelyekből kevés kivétellel mindig Dánia jött ki győztesen. Ön szerint miért?
- Mert jobbak vagyunk. Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, a mi csapatainkban mindig több, igazán jó játékos volt, míg a magyaroknál csak kevés - gondolok Farkasra vagy Sitire.

- Ha a Dunaferr és a Slagelse is ennyire jó csapat, nem gondolja, hogy az EHF-kupa döntő akár Bajnokok Ligája-finálénak is beillene?
- Tény, a kupasorozatba a két legjobb csapat került a döntőbe, de azért a BL-ben sem rossz a párosítás.

- Korábban azt nyilatkozta, 30 évesen befejezi a pályafutását. Ehhez képest ismét aláírta új szerződését a Slagelsével. Miért?
- Mindent megnyertem életem során, amit csak lehetett, de Bajnokok Ligáját még nem. Egy évet szeretnék még játszani, s jövőre ez a vágyam is teljesülhet.

- A világ legjobb irányítója vajon miért nem játszik már a válogatottban. A visszavonulása véglegesnek tekinthető?
- Igen, teljesen véglegesnek. Tíz évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy egyik napról a másikra befejezzem a kézilabdát, most már nem okozna ez problémát. Egy utazási irodám van, ott dolgozom, számomra a kézilabda már csak hobbi.

- Edzőként nem is próbálkozna?
- Áh, soha!

Pincési László