Tangó a palánkok alatt

Ha a sportban Argentína kerül szóba, mindenkinek a futball ugrik be, pedig van egy másik labdajáték is, amelyben történelmet írtak - írnak - az argentinok. 2002 szeptembere óta nem is igazán találós ez a kérdés: természetesen a kosárlabdáról van szó.

Ezzel aztán csaknem fél évszázadra a középszerűség mocsarába süppedt az argentin kosárlabda. 1967-ben, Montevideóban - a La Plata túlsó partján - ugyan véletlenül becsúszik egy hatodik hely a világbajnokságon, de aztán sokáig megint semmi. Még az 1990-es, hazai földön rendezett vébén is be kell érni a 8. hellyel, 1994-ben 9., 1998-ban 8. a válogatott. Az atlantai olimpián Edgardo Vecchio edző irányításával kilencedik az együttes, és a mostani ezüstcsapat két pillére, a két fenomenális center, Fabricio Oberto és Rubén "El Colorado" (A Vörös) Wolkowyski már ott van a csapatban, 21, illetve 23 évesen. Vecchiót Julio Lamas követi a szakvezetői poszton, őt a jelenlegi sikerkovács, a 48 éves Rubén Magnano 2000. július 3-án váltja a válogatott élén. Azóta a válogatott 59 meccséből 50-et megnyert, tétmérkőzéseken 33/30 a mérleg, ebből az indianapolisi világbajnokságon, 2002. augusztus 29. és szeptember 8. között 8 győzelem és 1 vereség. Lenyűgöző.

Nem érdektelen nyomon követni e világverő válogatott kialakulását. Az 1991-es junior vb-n Vecchio a tréner, s Wolkowyski, valamint Alejandro Montecchia már ott van a 12 fiatal bronzérmes között - merthogy harmadik helyen végez a társaság az Egyesült Államok és Olaszország mögött. A bronzmeccsen éppen a jugókat verik 74-71-re, a vesztesek között ott van Bodiroga, Rebraca és Tarlac is. Négy évvel később, Szalonikiben - még mindig a jó öreg Vecchio irányításával - hatodik a gárda, ekkor Palladino, Pepe Sánchez és Victoriano nevét ismeri meg a világ. 1999-ben, Portóban már Magnano áll a kormánykeréknél - ezek szerint a mindenkori argentin szövetségi kapitánynak előbb a junioroknál kell bizonyítania -, s negyedik helyen végez az égszínkék alakulat. A német-argentin kettős állampolgár Federico Kammerichs közülük a legnagyobb tehetség, a 205 centis, 22 éves srácot a Portland 51-es sorszámmal választotta ki a 2002-es drafton, Kammerichs azonban ügynöke tanácsára a 2002/2003-as szezont még a Pamesa Valenciánál, Oberto és Montecchia - honfitársai - mellett játssza le.