Nagy Dániel szeretne kinőni világbajnok pólós testvére árnyékából

2018-ban összetettben ötödik lett a TCR Európa-kupában úgy, hogy év elején külön ülést kellett beszerezni neki a versenyautóba. Fiatal kora ellenére rengeteg tapasztalata van már a nemzetközi túraautózásban, és készen áll rá, hogy még többet tanuljon. Nagy Dániel büszke válogatott vízilabdázó testvére, de szeretné, ha idővel saját teljesítménye miatt ismernék el.

Új csapattal, új autóval, új bajnokságban ment tavaly teljes szezont a TCR Európa-kupában a M1RA Hyundai i30 N TCR-ével. Ötödikként végzett összetettben. Mi volt a szezon legnagyobb tanulsága?
Sokat gondolkodtam ezen az évadzáró hétvége után és a téli szünet alatt. Talán az, hogy teljesen felesleges a körülöttem lévő többi versenyzővel és csapattal foglalkozni, mert akkor jön a legjobb teljesítmény, ha én versenyző szinten, a csapat pedig csapat szinten csak magára koncentrál. Azt hiszem, ez a kulcsa a maximális hatékonyságnak.

Hol sikerült ez megvalósítani?
Rögtön az évad első versenyén, ami még nem is TCR Európa-kupa volt, hanem szabadkártyásként a WTCR-ben indulhattam a Hungaroringen. Második lettem, ami részben a pályaismeretnek köszönhető, valamint annak, hogy a szezon elején egyszerűen nem volt idő túlgondolni a dolgokat, csak végeztük a munkánkat és jött is a siker.

2018-ban szabadkártyásként második lett a WTCR-en a Hungaroringen: a négyszeres világbajnok Yvan Muller előtt, és az egyszeres vb-győztes Rob Huff mögött Fotó: Csudai Sándor - Origo

Hol nem sikerült?
Különös, de az is a Hungaroringen volt, a TCR Európa-kupában. Ott picit a kelleténél többet foglalkoztam azzal, hogy ki milyen időt autózott, illetve azzal, hogy muszáj jól mennem a hazai közönség előtt. Így kevesebb figyelem jutott saját magamra, nem is lett olyan az eredmény, amivel elégedett lettem volna, annak ellenére, hogy dupla dobogót szereztem, de lehetett volna legalább egy győzelem.

Hogyan lehet erre erősíteni, hogyan lehet dolgozni ezen?
Leginkább pszichológia, vannak is rá praktikák. Fontos, hogy hogyan kezelem, ha például meglátok egy jobb köridőt egy másik pilótánál. Tudatosítanom kell magamban, hogy a többiektől függetlenül a saját programomat követem, persze le kell vonni a következtetéseket, de nem szabad, hogy ez kizökkentsen a saját eltervezett programomból.

A TCR Európa-kupa hungaroringi hétvégéjén szerzett dupla dobogóval nem elégedett, futamgyőzelmet szeretett volna Forrás: SpeedLight Photo Agency/Muranyi Gabor

Testvére Nagy Viktor, a férfi vízilabda-válogatott kapusa, főnöke, vagyis csapatának tulajdonosa pedig Michelisz Norbert. Hogyan éli meg, hogy magán- és szakmai életében is egy-egy sportikon árnyékában kell teljesítenie?
Élesen elkülönül a két ember esete, mivel teljesen más sportágakról van szó. Viktor a testvérem, soha nem éreztem azt, hogy nekem csak azért kell felmutatnom valamit, mert ő óriásit teljesít, és nekem nem szabad alulmaradnom vele szemben.

Lehetnék nyomás alatt amiatt, hogy tízből kilenc meccsen parádésan véd, de soha semmiféle féltékenységet nem éreztem vele szemben, őszintén örülök a sikereinek.

Ami viszont rendszeresen előfordul, hogy Nagy Viktor testvéreként vagy Michelisz Norbert versenyzőjeként vagyok megemlítve.

Testvére, Nagy Viktor a magyar férfi vízilabda-válogatott kapusa Forrás: Nagy Viktor Facebook

Ez időnként tud zavaró lenni, ugyanakkor kihívás is, hogy a teljesítményemmel elérjem, hogy az autóversenyző Nagy Daniként beszéljenek rólam.

Michelisz Norbert mentorként van jelen az életemben, ami hatalmas lehetőség, hiszen a világ egyik leggyorsabb túraautó-versenyzője karnyújtásnyira van tőlem. Igyekszem ezt szakmailag kihasználni, hiszen különleges lehetőség a fejlődésem szempontjából. De visszatérve a konkrét kérdésre,

kihívásként tekintek rá, hogy mindkettejük árnyékából kinőjek.

Michelisz Norbertet mentorának tartja Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha már Michelisz, akkor M1RA: az autóversenysportban nem túl gyakori, hogy két teljes szezont ugyanannál a csapatnál fut egy pilóta, pedig a kiegyensúlyozott teljesítményhez ez talán elengedhetetlen. Szerencsés helyzetben van, hiszen 2018 után idén is a M1RA versenyzője. Milyen pluszt jelent szakmailag ez a folytatólagosság?
Nagyon örülök neki, hogy folytatni tudjuk az együttműködést a M1RA-val. A tavalyi év után mindenki, a csapat, a csapattagok, a családom, a támogatóim, a menedzsment is szerette volna, ha folytatódik a közös munka, és boldog vagyok, hogy sikerült is ezt megvalósítani.

Kaptunk még egy évet, szerencsések vagyunk, hogy tudjuk folytatni, amit elkezdtünk.

Sok minden hasonló lesz, mint tavaly volt: ugyanaz az autó, ugyanaz a sorozat, ugyanaz a szerelői gárda. A legnagyobb változás, hogy új versenymérnökkel dolgozom, habár Szűcs Gergő igazából régi-új versenymérnök, mert korábban már dolgoztunk együtt. Összességében viszont elmondható, hogy ahol tavaly abbahagytuk a M1RA-val, ott tudjuk ezt most folytatni.

Ez már második éve a M1RA-nál Forrás: M1RA

Új csapattársat is kap, Luca Engstler személyében. Fiatal, de tapasztalt versenyzőről van szó. Teszteltek is már együtt, ezek alapján mire számít?
Gyors lesz, ez biztos. Az eredményei megvannak, néztem több versenyét, fejlődésben lévő, de már most nagyon gyors versenyzőről beszélünk. Nagy tapasztalattal rendelkezik, más helyeken is versenyez, rengeteg kilométert tett meg. Mindenképp erős teljesítményre számítok tőle, ami nagyban segítheti idén a csapat hatékonyságát is.

Tavaly hiányzott egy stabil, erős csapattárs, pedig a fejlődés szempontjából ez elengedhetetlen.

Egy ismeretlen pályán például biztosan vannak olyan részek, amiket ő máshogy vagy jobban csinál meg, más részek meg nekem mehetnek jobban, ebből össze tudunk rakni egy ideális kört, ami mindkettőnk számára fontos.

Április utolsó hétvégéjén a Hungaroringen kezdődik a bajnokság, a WTCR betétfutamaként. Várhatóan idén is több tízezer szurkoló megy ki Mogyoródra, hogy a magyarokat biztassa. Hogyan érinti ez a fajta őrület?
Ez egy olyan dolog, amit az embernek meg kell tanulnia kezelni.

A Hungaroring hangulata, a hazai szurkolás és az őrület, ami a túraautózást övezi, a világon sehol nem tapasztalható.

Ez egy egyedülálló mentális előny lehet, de ha az ember nem tudja ezt a helyére tenni, akkor könnyen átalakulhat óriási nyomássá. Elsőre nagyon furcsa volt, de próbálok profitálni abból, hogy saját szurkolóim, barátaim, családtagjaim előtt versenyezhetek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez már negyedszer történik meg velem nemzetközi pályafutásom alatt.

A Hungaroring egyedülálló hangulatából idén is szeretne profitálni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha már az őrült rajongásról van szó: elhiszi, elhitte magáról valaha is, hogy sztár lett?
Nem, dehogy is, abszolút nem gondolom, hogy sztár lennénk. Az autóversenyzésben nem is hiszem, hogy vannak sztárok, akkor már inkább legendákról, vagy hősökről beszélhetnénk. Ahol én járok, az egy nagyon hosszú folyamat, egy borzasztóan hosszú út legeleje, és ha valaki itt, ezen a ponton egy pillanatra is elhiszi magáról, hogy na igen, megérkeztem, akkor azzal könnyen a saját karrierjét törheti derékba.

Láthatjuk, hogy ebben a kategóriában nem feltétlenül a fiatalság a siker kulcsa, Gabriele Tarquini 56 évesen nyert világkupát.

Nem kell kapkodni, csak a jelenre kell koncentrálni. Az viszont fontos, hogy az ember ismerje a gyenge pontjait, hogy tudja, hol kell fejlődnie. Ehhez elengedhetetlen, hogy a megfelelő emberek vegyék körül az embert, és én ebben a szerencsés helyzetben vagyok. Számítanak természetesen az eredmények is, de fontos, hogy a versenyző és a sportoló megtartsa azt a szemléletét, hogy oké, ma itt vagyok, holnapra ebben és ebben szeretnék javulni.

Nem kell például egy hétvégén megnyerni a bajnokságot, hanem az aktuális körülményekhez és formához képest a legjobb eredményt kell elérni.

Lépésenként tart a végső cél felé Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ez nem bullshit? Mindenki nyerni akar.
Persze, hogy mindenki nyerni akar, pont ezért is felesleges állandóan hangoztatni, ez csak egy plusz stresszfaktor.

A győzelemhez viszont nem csak az kell, hogy kimondjuk: győzni akarok.

Az is kell hozzá, hogy mindig tudjuk, mi lesz a következő lépés. Az én esetemben most például az, hogy délután gyógytornászhoz megyek, majd edzésre, este szimulátorozom, és így tovább. Mindig a következő lépés vezethet el a végső célhoz.

Tavaly a szezon előtt arról is beszélgettünk, hogy külön ülést kellett csináltatnia a csapatnak, mert nem fért bele az autóba. Hogy állnak most ezzel?
Az elérhető legnagyobb ülést sikerült beszerelni az autóba, a pozíciót is kitoltuk a határokig. Ez nagyon fontos, mert akár több tized másodperc is lehet abban, hogy jól ül-e a pilóta. 197 cm magas vagyok, vízilabdával és fociban kapusként is próbálkoztam, de nem voltam jó, úgyhogy váltottam. Az autósportban találtam meg azt, amiben jó vagyok - mondhatom, hogy sajnos (nevet - a szerk.) -, ez időnként komoly kihívást és hátrányt is jelent, hiszen ezek a versenyautók tényleg nem a magasaknak vannak kitalálva.

Megterhelőbb nekem egy verseny, mint egy átlagos magasságúnak, több levegőre, több folyadékra van szükségem,

a magasságból adódóan kell egy kis extra munka, hogy a derekam elbírja a terhelést. De egy percig sem tekintek erre másként, mint egy megoldandó feladatra ahhoz, hogy profi versenyző legyek. Szerencsére a túraautózás világában a magasságom nem kizáró ok, vannak még nálam is magasabb versenyzők.

Régi-új mérnökével, Szűcs Gergővel dolgozik idén Forrás: M1RA

Mit szól az idei mezőnyhöz? WTCR-t megjárt versenyzők, újoncok is vannak bőven a 31 fős végleges nevezési listán.
Óriási kihívás lesz! A szezon minden futamán legalább 31 autó lesz a rajtrácson, tavaly ilyen egyszer vagy kétszer fordult csak elő. Néhány pálya nem is nagyon tudja ezt kiszolgálni, a Hungaroringen például könnyen lehet, hogy a rajtrács vége belóg majd az utolsó kanyarba.

Főleg az időmérőkön lehet ez a zsúfoltság kihívás, hiszen a le- vagy felvezető körön lévőket nehéz lesz kikerülniük a gyorskörön lévőknek.

Ebből a 31-ből nagyon sok a tapasztalt, tavalyról ismert lehetséges bajnok, mint Dusan Borkovic vagy Josh Files, akik ha beülnek, könnyen verhetetlenek tudnak lenni. A WTCR-ből Aurélien Comte, Tom Coronel, John Filippi, mellettük sok az újonc is, akik bármikor meg tudnak villanni.

Az idei év várhatóan rácáfol majd mindazokra akik szerint az Európa-kupában dobogóra állni nem nagy kunszt.

Óriási feladat ebben a mezőnyben az első háromban végezni, nem kisebb kihívás, mint a WTCR-ben. Remélem, hogy nekem is többször sikerülni fog majd.