Társoldalunk:

Irreális álmok okozhatják Dárdai Pál vesztét

2019.04.15. 14:46

2015. február 2-án szinte teljesen váratlanul lett a Hertha Berlin labdarúgócsapatának edzője Dárdai Pál, aki először ideiglenes státuszt kapott a berlini kispadon, majd – miután csapatával elkerülte a kiesést – véglegesítették. Mára ő a Bundesliga második legrégebben dolgozó edzője. Amennyire váratlan volt a kinevezése, olyan váratlan lehet az elküldése? A 2018-19-es szezon első fele alapján egészen biztosan. Ez azonban aligha érdekli a Hertha vezetőségét, ami ennél nagyobb baj, Berlint sem.

A német és a magyar sajtó is hősként ünnepelte Dárdai Pált, amikor 2018. szeptember 28-án a Hertha fantasztikus játékkal 2-0-ra verte a rekordbajnok Bayern Münchent a berlini olimpiai stadionban. Érdemes felidézni a Hertha akkori összeállítását.

Thomas Kraft
Karim Rekik
Niklas Stark
Maximilian Mittelstädt
Salomon Kalou (Mathew Leckie, '71)
Per Skjelbred
Valentino Lazaro
Ondrej Duda
Arne Maier
Vedad Ibisevics (Davie Selke, '53)
Javairo Dilrosun (Dennis Jastrzembski, '90+2)

Dárdai Pál ünnepli a Bayern München elleni győzelmetForrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Jan Kuppert/Sven Simon

Ezzel szemben 2019. április 14-én a Hertha 2-0-s vereséget szenvedett a Hoffenheim otthonában. Sorozatban ez volt az ötödik olyan német bajnoki meccs, amelyen Dárdai csapata nem szerzett pontot. Egy ilyen negatív sorozat a világ bármelyik csapatánál, szinte az összes edző alatt megreccsenti a kispadot. Nézzük akkor a Hoffenheim ellen fellépő Hertha-összeállítást.

Rune Jarstein
Peter Pekarik
Karim Rekik
Lukas Klünter
Maximilian Mittelstädt
Marvin Plattenhardt
Per Skjelbred
Valentino Lazaro (Javairo Dilrosun, '63)
Salomon Kalou
Mathew Leckie
Davie Selke (Pascal Köpke, '85)

Hat játékos volt, aki fél éve még a Bayern legyőzését ünnepelte, most meg azon merenghet, hogy kerülhetett ennyire negatív spirálba az a Hertha, amely kiesni egészen biztosan nem tud ebben a szezonban a német élvonalból. Pont ez a tény, hogy a csapat a vereségszéria ellenére is kényelmes helyzetben van, mondatja azt sokakkal, hogy Dárdait most teljesen felesleges lenne kirúgni.  Egyrészt a bajnokság hátralévő öt fordulójában még javíthat a csapata, másrészt – ha már mindenképp ki akarják tenni a szűrét - sokkal kézenfekvőbb lenne, ha azt a bajnokság végén tennék meg.

Ez a negatív spirál a következő meccseket hozta a Hertha számára.

2019. április 14. Hoffenheim-Hertha 2-0
2019. április 6. Hertha-Düsseldorf 1-2
2019. március 30. Lipcse-Hertha 5-0
2019. március 16. Hertha-Dortmund 2-3
2019. március 9. Freiburg-Hertha 2-1

Az ötös vereségszéria előtt 2019. március 2-án a Mainz ellen aratták eddigi utolsó győzelmüket. Hogy mennyire váratlan mindez, ami történt, arra jó példa, hogy február 9-én az akkor még dobogóra hajtó Mönchengladbach otthonában nyertek simán, 3-0-ra. Akkor semmi sem utalt arra, ami március 9. és április 14. között bekövetkezett.

Ne várjuk Dárdait a magyar válogatott kispadjára

2015-ben Dárdai Pál úgy ült le a Hertha kispadjára, hogy előtte felnőtt klubcsapatnál egyetlen meccsen sem dolgozott vezetőedzőként. Már a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt, amikor megkapta a berlini kinevezést. Ez az MLSZ számára volt a legrosszabb hír, mert tudni lehetett, hogy a berlini vezetők sokáig nem fogják tűrni Dárdai kettős szerepvállalását. Ami teljesen normális, hiszen nincs az a mester, aki ezt a két lovat egy fenékkel rendesen meg tudná ülni. Dárdai persze sok embernek okozott fájdalmat azzal, hogy nem a nemzeti csapatot választotta, miközben minden épeszű ember sejthette, hogy ez fog történni. A Berlinben élő Dárdai a Hertha mellett döntött.

Dárdainak nehéz döntést kellett meghoznia, amikor elköszönt a magyar válogatottólForrás: MTI/Kovács Tamás

Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy most sincs értelme arról álmodni, hogy a magyar edző menesztésével visszatérhet a magyar válogatott kispadjára. Egyrészt ott Marco Rossi ül, akit senki nem akar leváltani, másrészt Dárdai – történjen vele bármi a berlini felnőtt csapatnál – nem fog hazaköltözni Magyarországra. Szakmai reputációja van annyira erős, hogy akár egy másik Bundesliga-együttes is alkalmazza, de simán visszamehet a Hertha utánpótlás csapataihoz – oda, ahonnan a felnőttek kispadjára érkezett.

Gyüttmentként bánt a német szaksajtó Dárdaival

A német szaksajtó minden szezon előtt különös ambivalenciával viszonyult Dárdai Pálhoz. A 2015-16-os és a 2016-17-es bajnoki idényt megelőzően is megjelentek olyan cikkek, amelyben a német sportújságírók azt taglalták, mikor küldik el Dárdait, illetve ő lesz-e az első edző az adott szezonban, akinek megköszönik a munkáját. Dárdaira szinte gyüttmentként tekintettek tehát, pedig erre nem sok okuk volt. A magyar szakember eddig valamennyi bajnoki szezonjában rácáfolt azokra, akik a bukását jövendölték, mert a Hertha vele soha nem esett ki (ismételjük meg, ebben a szezonban sem fog!), ellenben egyszer az Európa-liga főtáblájára is eljutott. Igaz, az a szereplés nem hagyott mély nyomot a berlini csapat életében, mert 2017 őszén az Östersund (svéd), a Bilbao (spanyol) és a Luganszk (ukrán) ellen mindössze 5 pontot szereztek, és csoportutolsóként búcsúztak. Mondjuk, ez volt az a sorozat, amely talán a legkevésbé érdekelte a német klubot – így lehet ezzel a többi germán csapat is, amely az Európa-ligában elindul. Szóval, a Hertha Dárdaival a kispadon pontosan azt hozta, amit egy ilyen német középcsapatnak hoznia kell. Kevesebbet aligha, többet azonban sokkal inkább.

Dárdai és Michael Preetz (jobbra) között mégsem olyan felhőtlen a viszonyForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Klaus-Dietmar Gabbert

Idehaza szinte az összes cikkben, amely Dárdai berlini munkavégzését mutatta be, az szerepelt, hogy az edző és a sportigazgató, Michael Preetz között mennyire baráti a viszony. Egyrészt nincs olyan újságíró (sem itthon, sem Németországban), aki belelátna az edző-direktor mindennapjaiba (jól tudjuk, hogy a kifelé sugárzott szívélyesség a futballszínház állandó darabja), másrészt az eddig jó barátként aposztrofált Preetz egy hete azért szépen beleszállt Dárdaiba. 

Nem érkezett semmilyen válasz a Leipzig elleni 0-5-re, ezt pedig nehéz elfogadni. A szükségszerű válaszokból semmi nem valósult meg. Nem hunyhatunk szemet a tény fölött, hogy ez bizony kevés. Ebben mindenkinek megvan a maga felelőssége, az edzőnek is"  – mondta az igazgató a nyilvánosság előtt. Ezek a szavak nem arra utalnak, hogy a két ember csak azon vitatkozik egymással, hogy kinél tartsák meg a jövő vasárnapi teadélutánt. Ez már ősszel sem volt esedékes, mert 2018 novemberében a hazai pályán a Lipcsétől elszenvedett 3-0-s vereség után a sportigazgató és az edző a csapat előtt szólalkozott össze. Dárdait azonban a nagyravágyó sportigazgató sem tudta kizökkenteni a komfortzónájából. "Megmondtam a játékosoknak, ha úgy gondolják, hogy én vagyok a Hertha fejlődésének a gátja, nyugodtan tudassák ezt a vezetőséggel. Én az a fajta vagyok, aki nem kapaszkodik tíz körömmel az edzői székbe" – reagált a magyar edző a tőle megszokott őszinteséggel.

Dárdai Pál nem fél a kirúgástól, jókedvűen végzi a munkáját

Dárdai Pál vezetőedző a Hertha BSC labdarúgócsapatának hullámvölgye ellenére azt mondja, nyugodt és harcosnak érzi magát. A berliniek a múlt hétvégén sorozatban ötödször kaptak ki a német bajnokságban, s ezt követően több újság is arról írt, hogy a magyar szakember napjai meg vannak számlálva, hamarosan, de legkésőbb az idény végén menesztik.

Nem Dárdai, hanem Preetz és Berlin az akadály?

Berlinben szinte minden évben felmerül a kérdés, hogy a csapat miért nem jut el a Bajnokok Ligájába. A jelenlegi versenyrendszer szerint ehhez a Herthának az első négyben kellene végeznie, amely – a játékosállományt tekintve – nem reális elképzelés. És nem csak ezért nem. A német főváros egyetlen élvonalbeli futballklubja és a város viszonya meglehetősen ambivalens. A legfontosabb, hogy a 4 milliós Berlint soha nem érdekelte igazán sem a futball, sem a Hertha helyzete. Míg Münchenben vagy Dortmundban a labdarúgás, a Bayern, vagy a Borussia sorsa közügy, addig a multikulturális Berlinnek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a kék-fehérek sorsával foglalkozzon. 

Ott úgy vannak vele, ha jól megy a csapatnak, az jó, ha nem, az sem baj.  Ennek részben történelmi okai vannak (ne feledjük, a berlini fal „csak" 30 éve omlott le), a másik meg az, hogy az ott élő emberek sosem ragaszkodtak úgy a Herthához, mint egy másik helyi csapathoz, az Union Berlinhez, amely jelenleg a Bundesliga 2-ből próbál meg feljutni az élvonalba.

Michael Preetz – és Dárdai Pál, valamint Király Gábor – ott volt a Hertha csapatában az 1999-es őszi nagy BL-meneteléskor, amikor a berliniek a Chelsea mögött, de az AC Milant megelőzve második helyen jutottak be a második csoportkörbe. A Hertha hazai pályán az angol és az olasz sztárcsapatot is legyőzte. (A második körben már nem volt átütő a siker, mert a Barcelona, Sparta Praha és Porto hármas mögött a Hertha a negyedik helyen végzett, ámbátor a Hertha-Barcelona 1-1-es meccs szintén feledhetetlen.)

Dárdai (középen) és Preetz (jobbra) együtt nyertek német ligakupát a Herthával 2001-benForrás: DPA/AFP/Uli Deck

Preetz jelenlegi irreális álmainak Dárdai a kárvallottja. A magyar szakember hiába mondogatja, hogy a jelenlegi Herthának a BL nem realitás, ezt mintha senki nem akarná meghallani. A teljesíthetetlen cél elérésének érdekében a sportigazgató minden évben előjön azzal, hogy az őszi és a tavaszi Hertha mennyire más. Számszakilag teljesen igaza van. Csak azt kellene már észrevennie, hogy a Hertha nem egy topcsapat, hanem olyan együttes, amely tehetségeket fedez fel, vesz meg, nevel fel, hogy aztán eladja őket. A klub akadémiájáról kikerülő tehetségek közül többeket is jó pénzért adott el a Hertha.  A Wolfsburgnak 18 millió euróért átadott John Brooks, vagy a Leverkusennek 12 millió eurót megérő Mitchell Weiser eladása után nincs az a sportigazgató, aki ne csettintene. 

Ráadásul Dárdai berlini fizetése egyáltalán nem veri az eget (a csúcsokat sem ostromolja), a sportigazgató – ezt szinte látatlanban mondhatjuk – jobban kereshet, mint az edző. Preetznek ezért kellene sokkal óvatosabban kommunikálnia. Azt neki kell a legjobban tudni, hogy annyi pénzért, amennyit Dárdainak fizet, aligha talál Európában minőségi és piacképes edzőt. Olyat meg végképp nem, aki érzelmileg úgy kötődik a Herthához, mint Dárdai.

2018 januárjában került nyilvánosságra az, hogy mennyit keresnek a Bundesliga edzői. A sort akkor a Bayern München mestere, Jupp Heynckes vezette, aki évi 12 millió eurót keresett. Dárdai Pál ennek a töredékét, 900.000 eurót kapott évente, ezzel a 18 Bundesliga-edző közül a 13. helyen állt.

A Bundesliga edzők éves fizetése (2018)
A Bundesliga-edzők bére (2018)

1. Jupp Heynckes (Bayern München) 3,7 milliárd Ft
2. Peter Stöger (Dortmund) 930 millió Ft
3. Dieter Hecking (Mönchengl.) 775 millió Ft
4. Ralph Hasenhüttl (RB Leipzig), Julian Nagelsmann (Hoffenheim) 620 millió Ft
6. Markus Gisdol (Hamburg) 589 millió Ft
7. Martin Schmidt (Wolfsburg), Niko Kovac (Frankfurt), Andre Breitenreiter (Hannover) 465 millió Ft
10. Heiko Herrlich (Leverkusen) 403 millió Ft
11. Domenico Tedesco (Schalke) 372 millió Ft
12. Sandro Schwarz (Mainz) 310 millió Ft
13. Dárdai Pál (Hertha) 280 millió Ft
14. Christian Streich (Freiburg), Hannes Wolf (Stuttgart) 248 millió Ft
16. Manuel Baum (Augsburg) 217 millió Ft
17. Florian Kohfeldt (Bremen) 62 millió Ft
18. Stefan Ruthenbeck (Köln) 31 millió Ft

Michael Preetznél senki sem tudja jobban, hogy sokkal könnyebb lenne egy új sportigazgatót találni, mint egy új vezetőedzőt. Ezt azonban ő soha nem fogja bevallani – addig biztosan nem, amíg ő mondja meg, hogy ki üljön a Hertha kispadján.

A Hannover ellen kulcsmeccs következik

Nem is fogalmaztunk jól, élet-halál harc lesz ez. A kiesés elől a kispadon Thomas Doll-lal menekülni próbáló Hannover húsvétvasárnap este hatkor játszik a berlini Olimpiai Stadionban. Ha addig nem menesztik a magyar edzőt, akkor neki tényleg olyan meccs lesz ez, amelyre illik a filmcím: Menekülés a győzelembe. Ha a Hertha győz, Dárdai fellélegezhet. A Bundesliga május 18-i zárásáig egészen biztosan.