Ne hasonlítsuk Ronaldót Puskáshoz!

A Bernabéu-stadion elnöki páholyának az előterében Puskás Ferenc három egykori madridi játékostársa, Francisco Gento, José Santamaría és  Amancio Amaro Varela anekdotázott a magyar legendáról.

Francisco Gento 1953-től 1971-ig szerepelt a Real Madridban, 428 meccsen 128-szor volt eredményes, és a balszélről nagyon sok gólpasszt adott Puskás Ferencnek.

"Húszévesen nem láttam játszani, és amikor a Realhoz jött, 31 éves volt. Akkoriban nagyon teltkarcsú volt, de azonnal keményen el kezdett edzeni, és lefogyott. Fenomenális, különleges dolog volt, hogy nyolc éven át egy csapatban lehettünk. Mindenki csodálattal nézett rá, mert igen kedves ember, szeretetteljes egyéniség volt. Nem csak a focipályán, hanem a magánéletben is" - mondta a fényképezőgépekkel felszerelt, jórészt spanyol érdeklődők előtt Gento a Bernabéuban.

"A pályán, ha sikerült átadnom neki a labdát, akkor befutott középre, középről a kapu felé tört előre, és csodálatos gólokat lőtt, nagy-nagy számban. Ha valaki a legnagyobbakról beszél, és nem említi meg Puskás nevét, akkor én közbeszólok, és megemlítem" - folytatta Gento.

Ronaldo vagy Puskás tudott nagyobbat rúgni? - kérdezték Gentót. "Hasonlóan. Mind a kettő jól irányítja a labdát, és jól célba találnak, nehéz őket összehasonlítani. De jó is lenne, ha Puskást és Ronaldót egy csapatban láthatnánk."

"A góllövési technikáját és a gólok számát illetően Ronaldóhoz hasonlítható" - ezt már a nézők között helyet foglaló Emilio Butragueno tette hozzá, miután az egyik legenda azt mondta, hogy Puskás talán Butraguenóhoz mérhető. Aztán a trió tagjai megegyeztek abban, hogy senkivel nem vethető össze Puskás. "Nekem fáj ez a kérdés" - mondta Amancio. Gento hozzátette, hogy az Aranylabdát biztosan nagyon sokszor megnyerhette volna Puskás.

Az uruguayi José Santamaría - aki a spanyol válogatottban is szerepelt - 1957-től 1966-ig 227 meccsen játszott a Realban, így szintén sok időt együtt töltött Panchóval.

"Mielőtt ide került, előtte négy évvel ismertem meg, és ekkor már mindenki az Aranycsapatról beszélt. Az egyik erénye az volt Puskásnak, hogy a kis lába ellenére hatalmas rúgásokat tudott végrehajtani. Rendkívüli ember volt, labdarúgóként pedig az egyik legjobb. Amikor róla beszélünk, mindig a rokonszenvét és az emberszeretetét említik, nem véletlenül" - mesélte Santamaría.

"A kurva szót gyakran hallottuk tőle ilyen-olyan szövegkörnyezetben, amikor mérges volt (nevet). Nagyszerű pillanat volt a számára, hogy elkezdhetett játszani a Realban, mert előtte az 56-os események miatt 18 hónapig nem játszhatott egyáltalán. Amikor a Real leigazolta, pocakos is volt kicsit, de formába lendült, és óriási játékossá nőtte ki magát. Soha nem tudott úgy elmenni a kéregetők mellett, hogy ne adjon nekik valamit. Puskás mindig mindenkire odafigyelt, büszke vagyok, hogy vele játszhattam együtt" - folytatta az egykori uruguayi kiválóság.

A sorban eztán Amancio Amaro Varela következett, aki szerint Puskás forradalmi változásokat hozott a labdarúgásban. "Ahogyan az évek telnek, sok középpályásból hátvéd lesz, de ő - habár a Honvédban is középpályás volt -, középről előre tört. Másnál én nem láttam ilyet" - mondta az 1962 és 1976 között a Realt erősítő Amancio.

"Erzsébet asszony meg ne ijedjen, de Puskás néha kimondta, hogy a 'kurva anyád' (Amancio ezt magyarul mondta, majd felnevetett - a szerk.). Erre én: Pancho, nem tudom, mit mondasz, de ugyanezt mondom neked. És így beszélgettünk a meccs közben. Mi azt akartuk, hogy Puskás ne fusson, álljon be középre, mi beadjuk neki, néha csukott szemmel száguldoztunk, és kerestük a helyzetet, hogy helyzetbe hozzuk. A Realnál a mai napig nagyon szeretjük. A temetésén jelen voltam, és nem úgy búcsúztatták el, mint egy átlagembert, hanem mint egy marsallt."