A Lyon és a többiek - rajtol a Ligue 1

A francia válogatott világbajnoki ezüstérme részben ismét ráirányította a figyelmet a gall pontvadászatra, még ha a Ligue 1-ben nem is sok olyan futballista akad, akik szerepelt a Les Bleus-ben a vébén - de a többiek is ott kezdték. Ugyanakkor a topligák közül az előző idényben éppen a francia bajnokság volt a legsimább, az Olympique Lyon díszlépésben végzett az élen, és jó esély van rá, hogy ez most is így lesz.

A lyoni egyesület ugyanis 2006-ban már sorozatban ötödik bajnoki aranyérmét szerezte meg, ami már csak azért is elképesztő, mert a klub korábban sohasem nyert bajnokságot. Az elnök, Jean-Michael Aulas azonban fokozatosan, szisztematikus munkával egy olyan keretet alakított ki, amely kiemelkedik a Ligue 1-ből, immár fél évtizede, és ez a nyáron sem változott.

A gárda eleddig mindegyik kulcsemberét megtartotta, ugyanakkor "lefölözte" a francia bajnokságot: a Stade Rennes-ből a svéd középpályás, Kim Källström, az AS Monacóból a válogatott középhátvéd, Sébastien Squillaci, az FC Nantes-ból pedig az utánpótlás-válogatott középpályás, Jérémy Toulalan érkezett.

Jellemző, hogy a Szuperkupában az erősen tartalékos, világbajnokságon szerepelt focistái nélkül felállt Lyon 1-1-es döntetlent ért el a legjobb összeállításában szereplő PSG-vel, majd tizenegyesekkel megnyerte a trófeát... A hírek szerint egyébként az OL még egy középcsatárt akar igazolni, az első számú kiszemelt David Trézéguet a Juventus FC-ből, de ha még ez a transzfer nem is jön össze, akkor is nehéz elképzelni, hogy a lyoniakat bárki megelőzze a Ligue 1-ben.

Erre a legnagyobb esélye talán a Marseille-nek vagy a PSG-nek van, annak ellenére, hogy a legutóbbi idényben egyik gárda sem remekelt. Az OM legalább ötödik lett, és eddig sikerült megtartania legnagyobb ászát, a világbajnokságon a nemzetközi közvélemény előtt is befutott Franck Ribéryt (akit egyébként a változatosság kedvéért a Lyon csábított).

Ugyan az új igazolásokat a marseille-iek nem vitték túlzásba, egyetlen nemzetközileg is ismert focistát sem szerződtettek (Djibril Cissét pedig hiába vették kölcsön a Liverpool FC-ből, ő sérülése miatt még jó ideig nem játszhat), ráadásul a kispadra sem egy sztáredzőt neveztek ki, hanem az évek óta a klubnál dolgozó Albert Emont. Ám lehet, hogy éppen ez a viszonylagos nyugalom tesz majd jót a csapatnak, az mindenesetre előny lehet, hogy az új szezonra nem forgatták fel a gárdát.

Ami a párizsiakat illeti, a PSG évek óta nagy tervekkel vág neki a bajnokságnak, de immár több mint tíz éve nem volt bajnok. Az előző szezon második felében a vezetőségben történt változások (az eddigi tulajdonos Canal+ kiszállt a klubból, és az elnöki posztra is új ember érkezett) azonban egyelőre pozitívnak tűnnek, a szakmai stábban nem történt változás, Guy Lacombe maradhatott a kispadon, és a keret is erősödött.

A Lyontól megvett támadó, Pierre-Alain Frau talán leveheti a terheket az első számú csatár, Pauleta válláról, aki az elmúlt két szezonban szinte egymaga vitte a csapatot, a kapuban pedig a nantes-i Mickael Landreau stabilizálhatja a hátsó alakzatot. A fővárosi szurkolók azonban egyelőre szkeptikusak, hiszen túl sokszor hallották már az elmúlt években, hogy csapatok most végre harcban lesz az aranyért.

Nehéz eldönteni, hogy mi várható az előző szezon ezüstérmesétől, a Girondins Bordeaux-tól, amely elsősorban fantasztikus védelmének köszönhetően végzett ilyen előkelő helyen. A hátsó alakzat nem is változott, a támadójáték javítása érdekében pedig hazacsábították a Werder Bremen irányítóját, Johan Micoud-t, ugyanakkor a középpályáról elment a fontos védekező szerepeket betöltő Benoit Cheyrou. Ricardo Gomes együttesének nagyon szűk a kerete, pedig most a BL-ben is helyt kellene állni, így a legutóbbi pontvadászat eredményének megismétléshez kisebbfajta bravúrra lenne szükség.

Jelentős átalakuláson ment keresztül az AS Monaco és a Stade Rennes, ami összefüggött egymással, mivel a bretonok mestere, Bölöni László éppen a Monacóhoz igazolt, és ennek kapcsán a Rennes játékoskerete alaposan kicserélődött. Az előző szezon hetedikje az addigi sportigazgatóra, Pierre Dréossira bízta a csapat irányítását, aki valószínűleg még nagyobb szerepet szán a saját nevelésű fiataloknak, mint Bölöni - de hogy ez mire lesz elég, azt nehéz eldönteni.

Eközben a Monacónál Bölöni számára szokatlan környezetbe került, hiszen itt nem kell sztárokat "csinálnia", hanem klasszisokból kell egy ütőképes csapatot összeraknia. A keret a frissen leigazolt Jan Kollerrel, Jérémy Menezzel, Jerko Lekóval erősnek tűnik a távozók (Chevantón, Maicon, Squillaci) ellenére is, ám a magyar származású mester kemény stílusa nem biztos, hogy tetszeni fog a sztároknak.

A nemzetközi porondot veszi ismét célba a Lille OSC és az RC Lens: előbbi harmadik, utóbbi negyedik lett a legutóbbi pontvadászatban, és ugyanezzel az eredménnyel mindkét gárdánál elégedettek lennének - a keret egyik csapatnál sem változott jelentősen, viszont megmaradt a stabilitás, ami a Lensnél és a Lille-nél is biztosítja a színvonalas szakmai munkát.

Az élmezőnyben ott lehet még az AJ Auxerre is, ahová új mester érkezett Jean Fernandez személyében, de a klub felett még mindig ott lebeg a legendás szakvezető, Guy Roux árnyéka - a hírek szerint az előző trénernek, Jacques Santininek is azért kellett távoznia, mert konfliktusba keveredett Roux-val.

Az Auxerre keretében egyébként van magyar futballista, de a jelek szerint Vadócz Krisztián ebben a szezonban is csak a tartalékok között szerepel majd. Talán valamivel több lehetősége lesz majd a játékra az AS Nancy fiatal csatárának, Rudolf Gergelynek, bár a klub leigazolta a belga gólkirály Tosin Dosunmut, akinek eleinte biztosan bérelt helye lesz a kezdő tizenegyben.

Szeretne kitörni a középmezőnyből az FC Nantes, a Toulouse FC és az AS Saint-Etienne is, és ez leginkább az utóbbi gárdának jöhet össze: a Zöldek új edzővel (a cseh Ivan Hasek), és francia szinten komolynak számító igazolásokkal (az argentin Daniel Bilos a Boca Juniorsból, a brazil Ilan a Sochaux-ból, Geoffrey Dernis a Lille-ből, Yohan Hautcoeur a Le Mansból) vágnak neki a pontvadászatnak, és aligha lennének elégedettek, ha nem férnének be legalább az első nyolcba.

A többi gárda elsődleges célja a kiesés elkerülése lesz, és ez fokozottan igaz az újoncokra, amelyek közül elsősorban a Valenciennes-re érdemes felhívni a figyelmet. A klub még 1993-ban a francia bundabotrány kapcsán került előtérbe, és akkor meg is szűnt: az akkori USVA 1996-ban feloszlott, majd VFC néven újjáalakult, de sokáig csak amatőrként működött, majd ismételt profivá válása után pár év alatt visszajutott a legjobbak közé, mégpedig úgy, hogy a másodosztályban csak egy évet töltött.