A dzsungel mélyén keresik a bajnokokat

Elég lehet-e az olimpiai szerepléshez, ha valaki képes saját készítésű íjjal lelőni egy száz méter magasan repülő madarat? A brazilok szerint igen, a helyi sportvezetők a dzsungelben keresik a riói olimpia leendő csillagait. Nemcsak íjászatban, kajak-kenuban is.

A legenda szerint az egykori ghánai válogatott labdarúgót, az Anderlecht, a PSV és az Aston Villa játékosát, Nii Lampteyt akkor fedezték fel, amikor hosszú percekig egy naranccsal dekázott az utcán. Az ötszörös olimpiai bajnok Johnny Weismüller úszótehetsége pedig úgy derült ki, hogy a bátyjával egy chicagói hajószerencsétlenségnél 20 embert kimentettek a Michigan-tóból.

A brazil sportvezetők sem ijednek meg a rejtett tehetségek felkutatásától: a 200 milliós ország elhagyatott vidékein, az őslakos indiánok között keresnek olyan tehetségeket, akiknek a képességeit az olimpián is hasznosítani lehet.

Már gyermekkorban tökéletesen bánnak az íjjal Forrás: AFP/Christophe Simon

Bölcsesség és csúcstechnológia

2011-ben 36 népcsoport ezer versenyzője, tavaly 49 törzs ezerötszáz képviselője mérte össze erejét Brazíliában a hagyományos törzsi fesztiválon. A versenyszámok többségét - akárcsak egy olimpián - a hagyományos helyi sportágak adták, így a résztvevők megmérkőzhettek többek között kenuzásban és íjászatban.

A brazil sportvezetőknek eszükbe jutott, hogy érdemes lenne kicsit körülnézni ezeken a viadalokon, hiszen például íjászatban eddig esélyük sem volt az olimpiai éremszerzésre. 2010-ben, Londonban, például, Daniel Rezende Xavier képviselte az országot, de már az első fordulóban kiesett a lengyel Rafal Dobrowolskival szemben. Rióban, házigazdaként viszont minden számban indulhat hazai versenyző, és ha sikerülne találni egy igazi őstehetséget íjászatban, Brazília berobbanhatna a sportág élmezőnyébe.

Az esőerdőkben élő potenciális sportolók felkutatása a Fenntartható Amazónia Alapítvány (Fundacao Amazonia Sustentável) ötlete. Virgilio Viana igazgató mellett Roberval Santos íjászkapitány járta végig a régiókat, hogy kiválasszon néhány 14-19 év közötti fiatalt, akik egész életükben íjjal és nyíllal vadásztak, és akik közül legalább hárman olimpiai résztvevők lehetnek két és fél év múlva.

"Ezek a gyerekek nem játékautót vagy babát kapnak ajándékba a szüleiktől, hanem íjat és nyilat. Képesek lelőni egy száz méter magasan repülő madarat, mert ki tudják számítani a röppályát. A legnagyobb kihívás az volt, hogyan keverjük össze a hagyományos bölcsességet a csúcstechnológiával" - idézte Vianát a német Welt.

A tehetséget nem szabad elpazarolni

A kivételes képességekkel rendelkező ifjak egyike a Kambeba törzsbeli Jardel Cruz Gomes, aki 17 éves létére még sohasem hagyta el az őserdőt.

"Azt mondták, ilyen tehetséget nem szabad elpazarolni. Nagy álmom, hogy Amazóniát képviselhessem a 2016-os olimpián, mert a bennszülött népek általában feledésbe merültek. Minden testvérem ügyesen bánik az íjjal. Apámtól tanultunk meg lőni, ő pedig a nagyapjától. De a sportíjászat nagyon különbözik attól, amit megszoktunk, más testtartást és koordinációt igényel" - mondta Jardel (ez csak felvett név, a fiút a Kambeba törzs Wuanaiu néven ismeri, ami madárfogót jelent).

Jardel családja nagy cölöpökre épített házban él egy folyó partján, mert az esős évszak alatt a víz gyakran métereket emelkedik. Az íj mellett ügyesen használja a kenut is, néha többórányi távolságra is el kell eveznie a zsákmányszerzés reményében.

Forrás: AFP/Christophe Simon

Ehhez képest Manaus nincs is olyan messze, igaz, a motorcsónakkal másfél órányira lévő nagyvárosban a törzs legtöbb tagja még sohasem járt. Nem is beszélve Rio de Janeiróról.

"Ha tényleg beválasztanak az olimpiai csapatba, akkor teljesen Manausba kell költöznöm. De az az élet nagyon távol áll tőlünk" - jegyezte meg Jardel. Az élete során csak természetes táplálékot fogyasztó indiánnak már meg kellett ismerkedni a szupermarkettel és az olyan számára ismeretlen ételekkel, mint például a joghurt.

A nulláról kell megtanulni lőni

"Június óta együtt készülünk, először azt vizsgáltuk, hogyan tudnak alkalmazkodni a versenyzéshez, az új sportszerekhez, amelyek nem hasonlítanak az általuk használt íjakhoz. Eddig az erdőben talált eszközökből készítették el a fegyvereiket, megdöbbentő, hogy azokkal mi mindenre képesek. A modern sporteszközök azonban mások, éppen emiatt szinte nulláról kell megtanulniuk lőni, és még így sem biztos, hogy ott lehetnek Rióban. Nagyon rövid az idő, egy íjász olimpiai felkészüléséhez legalább öt-hat év kell" - jegyezte meg Santos. Ő az egyetlen brazil sportíjász, aki valaha komoly eredményt ért el, a 2007-es dubaji világbajnokságon egyéniben bronzérmet szerzett.

Aki versenyszerűen űzi a sportot, annak Santos szerint naponta minimum hat órát kell edzenie. Ezt azonban nem várhatja el fiatal tanítványaitól, ezért velük rendszerint reggel hét és kilenc, illetve délután négy és hat óra között foglalkozik. "Ez egy csodálatos projekt, amely segíteni fogja az íjászat elterjedését. És ha az ötletünk most nem jön össze, akkor majd 2020-ra beválik” - tette hozzá.

De a Fenntartható Amazónia Alapítvány nem áll le, a tervek szerint a vezetők idén ismét beveszik magukat a dzsungelbe, hogy megtalálják a törzsek legjobb kajakosait és kenusait. A sportágra szintén ráférne a vérfrissítés az olimpiáig.

Forrás: AFP/Christophe Simon