Mit keresne Laudrup a Predatorban?

Lehetséges, hogy még a Ponyvaregény sem tökéletes film? És mivel lehetne feldobni? Létezhet egy módszer, amely megidézi a Monty Python szellemiségét, alkalmazásával számos szurkoló jobban szórakozna a filmeken, és még csak szégyenkeznie sem kellene többé.

Talán kissé kellemetlen beismerni, de egy focirajongónak gyakran teljesen váratlanul, hétköznapi élethelyzetekben, oda nem illő pillanatokban is eszébe jut egy-egy számára különösen emlékezetes gól, olykor a hozzá tartozó gólörömmel együtt. Valószínűleg kevesen beszélnek szívesen erről a vonásukról, amely nehezen egyeztethető össze az érett, felelősségteljes férfi képével.

Csakhogy ettől még létezik a szurkolóra orvul rátörő gólmámor, és erre bizonyíték is van: egy felmérés megállapította, hogy az olasz férfiak többsége Marco Tardelli önkívületi őrjöngéséhez hasonlítja az orgazmus érzését. A védekező középpályás az 1982-es vb döntőjében lőtt bombagólt a németeknek, ami után nem félt kimutatni a benne tomboló érzelmeket.

Tardelli esete nem szélsőséges példa, egy drukkernek nem kell vb-döntő, hogy mélyen az elméjébe vésődjön egy gól - elég egy szép mozdulat. Nick Hornby a Fociláz című klasszikusában leír egy pillanatot, mikor ilyen mozdulatok rohanják meg az elméjét. Egy kellemes, barátnőjével töltött nyári délelőttön - meccs hetek óta nincs! - váratlanul felötlik benne egy-egy gól, csel, bevágott tizenegyes. A könyv óta a legismertebb Arsenal-drukkerek közé tartozó Hornby tisztában van a viselkedése gyermekdedségével, ezért füllent valamit, mikor a barátnője megkérdezi, mire gondol. Aztán az olvasónak bevallja: "Egyáltalán nem gondolok Martin Amisre, sem Gerard Depardieu-re, sem a Munkáspártra."

Hornby hangsúlyozottan az átlagszurkoló perspektívájából ír, ezért is válhatott kultkönyvvé a Fociláz. De olyan reklámot is láttunk, ahol öltös férfiak egy nagy íróasztal alatt titkon pacsival nyugtázzák egy projekt sikerét. Itt abba is hagyjuk a bizonyítékgyűjtést, elvégre az említett reklám már közel jutott a voltaképpeni célhoz: miért ne lenne létjogosultsága a gólöröm-pillanatoknak a stadionoktól távol is?

Gólöröm egy másik, irodai környezetben forgatott reklámban:

A Monty Python már több mint négy évtizede elszórakozott azzal, hogy egy-egy jelenetbe teljesen oda nem illő figurákat vág be. Ehhez képest a filmipar a mai napig kiaknázatlanul hagyta ezt a humorforrást: bizonyos drámai csúcspontokhoz kiválóan passzolnának egyes gólörömök, az így összeillesztett képsorokat pedig valószínűleg imádnák azok a nézők, akik egyben szurkolók is, de alighanem a többieknek sem lenne kifogása ellenük.

Elvben persze megtörténhetne, hogy a szurkolók érett felnőtté válnak, és többé nem idéznek fel magukban mindenféle focis mozdulatokat. De sokkal szórakoztatóbb lenne egybegyúrni filmjeleneteket gólörömökkel, ezért össze is állítottunk néhány lehetséges megoldást.

A Billy Elliot főhősének a film egy pontján színt kell vallania az igencsak konzervatív apja előtt, hogy bokszedzés helyett valójában balettórákra jár. Billyt a bátyja egyszerűen felteszi a konyhaasztalra, és felszólítja, hogy táncoljon. Billy zavart és dühös, nagy keservesen elkezdi a táncot, a jelenet végén pedig abbahagyni is alig tudja, majd keserűen belerúg egy vaskapuba.

Thierry Henry viszont előbb a kapuba rúgott, majd vad örömében kettétörte a szögletszázlót, olyannyira, hogy lesérült a rúgástól. Talán nem véletlen az ellentétes forgatókönyv: Billy pályafutása felfelé, Henryé lassan lefelé ívelt épp.

A Ben-Hur kocsiversenyét már előttünk is felturbózták Forma-1-es effektekkel. Érthető, ha a közel tízperces jelenetbe beleteker az olvasó, mégsem vágtuk rövidebbre, mert érdemes végignézni. Aztán pedig nyugodtan hozzá lehet tenni Antoine Griezmann gólörömét.

A Real Sociedad csatára 32 évvel később született a filmklasszikusnál, az ünneplése mégis stílszerű.

Colin Firth a Büszkeség és balítélet 1995-ös feldolgozásában Mr Darcyként eljegyzi Elizabeth Bennet-t.

Ugyanő a Fociláz 1997-es feldolgozásában az Arsenal bajnoki címét jelentő gólt ünnepli.

Lars von Trier A nimfomániás című filmjének első részét csak január 16-tól vetítik a magyar mozikban, de rövidebb részeket már bőven találni a neten.

Épp ezért gólöröm is párosítható hozzá.

Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a focipályán gólszerzéskor mindig rendkívül dinamikus a mozgás, ezért a csendesebb, lassabb jeleneteknél használhatatlanok a gólörömök. Nézzék csak meg Samuel Jackson monológját a Ponyvaregényből...

...illetve Lilian Thuram válaszát rá!

És nem ez az egyetlen példa arra, hogy a foci lehet kompatibilis a lassúsággal. A Predator az első részben még a teljesen védtelen Arnold Schwarzeneggerrel szemben is tehetetlen, mivel a hőkamerája nem érzékeli a szügyig iszapos akcióhőst.

Bár Brian Laudrup nem feltétlenül megkönnyebbülést érzett a braziloknak lőtt gólja után a 98-as vébén, mindenesetre hasonlóan elégedetten hevert el az akció után.

A filmekben még az is előfordulhat, hogy a gyermekáldás majdhogynem a férfiak belügyévé válik. A Taxi 3-ban Emilien és Daniel egyszerre mondják el egymásnak, hogy a feleségük terhes - mire Emilien elérzékenyül, és Danielt kissé lefagyaszva közli: csodásnak tartja, hogy sokévi barátság után most még gyerekük is lesz.

A focipályán viszont hárman is ünnepeltek már gyermekáldást, nézzék csak Bebetót a brazil válogatottban!