Csalfa kromoszómákkal is cél lehet az olimpia

2004. május 17-én sport- és olimpiatörténeti szempontból is fontos kérdésben hozott döntést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó tanácsa. Az illetékes szerv ugyanis féléves huzavona után pontot tett egy ügy végére, s bejelentette: az athéni játékokon is részt vehetnek transzszexuális (azaz nemet váltott) sportolók. A lehetőséggel egyelőre nem sok sportoló élt, hivatalosan Pekingben mutatkozhatnak be az első transzszexuálisok, akadnak köztük olyanok is, akik éremesélyben reménykednek.

Bár a transzszexualitás nem merült fel a korábbi olimpiák során, azért a história feljegyzett érdekes eseteket, melyek a 20. század második felében főleg a doppingolással voltak kapcsolatban.

Az 1932-es, Los Angeles-i olimpián a 100 méteres síkfutás győztese Stella Walsh lett, aki lengyel emigránsok gyermekeként a korszak legnagyobb futóinak egyike volt, összesen 41 címet nyert hazája bajnokságában. Az 1936-os olimpián csupán a második helyen végzett Helen Stephens mögött, akit megvádolta, hogy túl gyors ahhoz, hogy nő legyen. A német orvosok ezzel szemben jelezték, minden rendben van Stephens körül. Walsh 1954-ig atletizált versenyszerűen, 1975-ben beválasztották az amerikai atléták Hírességek Csarnokába. Öt évvel később egy áruházi lövöldözés során egy eltévedt golyó ölte meg Clevelandben. A halottszemle során kiderült Walsh férfi nemi jellege, valamint, hogy egyaránt rendelkezett férfi és női kromoszómákkal.

1936-ban Hermann Ratjen német magasugró Dora Ratjen néven a női mezőnyben próbált szerencsét, s végül a negyedik helyen végzett. Igaz, vele kapcsolatban "mindössze" a csalás hozható fel, a sportoló ugyanis 1957-ben bevallotta, egy náci mozgalom kényszerítette őt arra, hogy nőnek maszkírozva magát megpróbálja elcsenni az aranyat a riválisok orra elől. Vallomásának hatására 1966-től a NOB bevezette a nemiség ellenőrzését, a "meztelen parádénak" csúfolt vizsgálatot 1968-ban felváltott a kromoszómateszt. (Érdekesség, hogy a barcelonai olimpián a 2406 női sportoló közül ötöt találtak "férfinak", ez a szám 1996-ra nyolcra emelkedett.)

1952-ben először jelentek meg a Szovjetunió sportolói, s mivel elég gyorsan sportnagyhatalommá (is) nőtt, s megszerezte az érmek zömét a vetélytárs országok elől, nem maradhattak el a pletykák sem. Az első komoly vádak Tamara és Irina Presst érték, az atléta testvérpár 1960-ban és 1964-ben összesen öt aranyat szerzett. Tamara súlylökésben mindkétszer olimpiai bajnok lett, de 1964-ben diszkosszal sem tudták legyőzni. Húga 1960-ban a 80 méteres gátfutást nyerte meg, négy évvel később ötpróbában nem talált legyőzőre. Arról szólt a fáma, a testvéreket férfikromoszómával áldotta (vagy verte) meg a sors, mindenesetre tény, a géntesztek bevezetésével egyik pillanatról a másikra vonultak vissza.

A nemiséget vizsgáló teszteket az atlétáknál éppen az 1966-os budapesti Európa-bajnokságon vezették be, az első ismert bukás a lengyel Ewa Klobukowska nevéhez fűződött. A varsói sprinter az 1964-es tokiói olimpián 100 méteres bronzérmet, a 4x100-as váltó tagjaként aranyérmet nyert, s a budapesti Eb-n is bezsebelt két aranyat és egy ezüstöt. 1967-ben azonban megbukott a teszten, egy évvel később a NOB visszavette tőle olimpiai érmeit.

A kromoszómák okozták a spanyol Maria Patino vesztét is. A gátfutónő esetében az 1985-ös kobei universiadén jelezték, valami nem stimmel. Patino ezért inkább sérültet jelentett, s visszalépett a viadaltól. "Tudtam, hogy nő vagyok az orvostudomány, Isten és a saját szememben is. Ha nem lettem volna atléta, női mivoltomat soha sem kérdőjelezték volna meg" - nyilatkozta a sportoló, aki három évvel később egy finn genetikus segítségével pert nyert, s visszaszerezte versenyzési jogát.

A génproblémák és a dopping közös hatása eredményezett még sok furcsaságot, a korabeli NDK sportolónői inkább hasonlítottak egy megtermett férfira, mint a gyengébbik nem képviselőire, a hírek szerint a legtöbbjüknek soha sem lehetett gyereke, ha lett, akkor is el kellett vetetni szörnyszülött mivoltáért.

A legdöbbenetesebb eset mégis az egykori keletnémet súlylökőé, Heidi Kriegeré, aki 13 évesen kezdett atletizálni, de az évek során annyi férfihormont injekcióztak bele, hogy az 1986-os Európa-bajnok a kilencvenes években nemet váltott, megnősült, s jelenleg Andreas Kriegerként él.