Csoportkör: OK, nyolcaddöntő: KO

Azok a válogatottak, amelyek továbbjutottak csoportjukból a világbajnokságon, az igazán nagy "égést" elkerülték, és bizony a nyolcaddöntőben alulmaradt együttesek közül csak kevés olyan van, amely kimondottan kudarcként élte meg a kieséses fázisban elszenvedett vereséget. Értékelésünk második részében most a csoportkört még túlélt, de a nyolcaddöntőben elbukott csapatokat vesszük sorra.

A nyolcaddöntők második napján tovább folytatódott a papírforma, az angolok ugyanis nyerni tudtak Ecuador ellen () - amely számára a kiesés nem jelentett tragédiát, de ha Agustín Delgadóék elhiszik, hogy van keresnivalójuk Anglia ellen, akkor talán még nagyobb meglepetést okozhattak volna.

Az ecuadoriak ugyanazt a futballt nyújtották a vb-n, mint a kvalifikációs sorozatban: két szélsőhátvédjük rengeteget futott fel, a két középhátvéd szinte áthatolhatatlan falat jelentett, középpályásaik pedig bátran lőttek távolról. Az egyszerű, ámde hatásos és jól begyakorolt taktika meg is tette a hatását, Ecuador mind a hét gólját csatár szerezte a tornán - és az összes találatuk jobb oldali támadásból született. Anglia ellen viszont Ashley Cole mellett egyszer sem tudott elmenni sem Ulises de la Cruz, sem Edison Méndez.

A negyeddöntők első igazi rangadóját a hollandok és a portugálok vívták (), akik közül Hollandia húzta a rövidebbet - egy botrányos, és így emlékezetes találkozón.

Az Oranje megfiatalított csapattal érkezett a tornára, és Marco van Bastennek a "halálcsoportból" sikerült is továbbjuttatnia együttesét, de a mester keze alaposan benne volt a korai kiesésben is. A portugálok ellen egyrészt meg sem próbálta megnyugtatni játékosait a feszült légkörű találkozón, másrészt a csoportmeccsek során nem villogó, de egy gólt azért szerzett középcsatárt, Ruud van Nistelrooyt személyes sérelmek miatt nem küldte pályára, pedig a helyén futballozó Dirk Kuyt sorra hagyta ki a helyzeteket.