Zidane újra meghódította a szurkolókat

Hannoverben négy gólt és gall továbbjutást láthatott a stadionba kilátogató 45 ezer néző a Franciaország-Spanyolország világbajnoki mérkőzésen. Szép város, jó foci, hangulatos drukkerpárbajok. Kell ennél több egy focivébé európai rangadójára?

A 3-0-s brazil győzelemmel végződött hetedik nyolcaddöntőt követően a jeggyel rendelkezők a stadion felé vették az irányt, a többiek pedig a sörárusok közelében próbáltak menedéket szerezni, mivel ekkorra eleredt az eső.

A spanyol-francia eurorangadó helyszínen a himnuszokra már mindenki elfoglalta a helyét, és ekkor már tisztán ki lehetett venni az "erőviszonyokat", mármint ami a közel 45 ezer néző eloszlását illeti. Már a városban is feltűnő volt, hogy sokkal több - és sokkal lelkesebb - a spanyol, és ez a stadionra is igaz volt.

Érdekesség, hogy a jegyeket úgy árusítják: összefüggő színpompát a két, egymással átellenben lévő sarkoknál lehet felfedezni. A "bal alsóban" az aréna majd' 20 százaléka piros-sárga volt, míg a "jobb felső" teljesen égszínkékben mutatkozott. Ezek a lelátó legszebb részei, s a francia sarok még jobban mutatott, amikor egy hatalmas, fél lelátónyi óriásmezt kifeszítettek Zidane-ék rajongói.

A papírforma a vb eddigi gyakorlata szerint spanyol sikert sugallt volna, mivel hét nyolcaddöntős párharcból hat alkalommal a csoportelső jutott tovább, az egyedüli kivételt a Svájc ellen másodikként nyerő ukránok sikere jelentette.

A közönség utóbbi találkozóhoz hasonlóan húsz percig bírta türelemmel, ekkor jött pár kör hullámzás, majd pedig David Villa 11-es gólja. A franciák elég lélektelenül sétálgattak a pályán, Zidane se nagyon szedte a lábait, ha viszont passzolnia, cseleznie, rúgnia kellett vele, akkor mindig nagy tapsot kapott.

A sokkal magasabb átlagéletkorú francia csapat (mindössze két nyolcvanvalahányban született fiatal volt a gall kezdőcsapatban, míg a hispánoknál nyolcan is 26 év alattiak voltak) összekapta magát, és a meglepetéscsatár Frank Ribery góljával egyenlített.

A szünetben a német tábor is megszólalt, bizony, a vendéglátó drukkerek szívesen elmennek az "idegen" csapatok meccseire is, sőt ha kell, be is öltöznek álszurkolónak. A második játékrészben a meccs legjobbjának választott Patrick Vieira góljával fordított Raymond Domenech válogatottja, majd a hajrában Zizou bebizonyította a kétkedőknek, hogy tud ő még nagyon szép gólt lőni 34 évesen is, a visszavonulás előtt pár hónappal.

A szimpatikus spanyol csapat kiesése a vb-ken menetrendszerűnek számít, most sem történt változás, míg a franciák kétgólos sikere kissé meglepő. A negyeddöntőben a brazilokkal fognak megmérkőzni Barthezék, ami a német-argentin párharccal együtt szintén egy korábbi vb-döntő visszavágójának számít: 1990-ben Németország 1-0-ra verte Argentínát a fináléban, míg a gallok 1998-ban 3-0-ra nyertek Brazília ellen.

A meccs után Hannoverből Dortmundon át utazó csalódott spanyolokat a Ghánát 3-0-ra verő brazilok szurkolói vigasztalták az állomáson, míg a vonaton kiabáló, indokolatlanul vidám németek spanyol zászlót lengetve énekelték a francia himnuszt.