Sörszagú svéd-angol barátság Kölnben

Ez már nem volt tréfadolog, amire Köln készült kedden, hiszen most nem egy Angola-Portugália, avagy Csehország-Ghána találkozót rendeztek a fél Budapest-lakosságú városban. A játékos dobokat, gyerekes örömtáncot kedden el lehetett felejteni, egzotikus csapatnak nyoma sem volt, hiszen ezúttal két, karakán szurkolótáborral rendelkező európai csapat összecsapására, az angol-svéd rangadóra készült a Ruhr-vidéki település.

Köln utcáin nemhogy apadt volna a forgalom, egyre több ember jelent meg futballszerkóban, s immáron minden, ami mozgott, a stadion felé vette az irányt. Valami nagyon nem stimmelt a közlekedéssel, meglehet, a németek nem voltak felkészülve ennyire nagy tömegre? A kissé kisiskolásan viselkedő, amúgy teljesen bájos szurkolók azzal sem gyorsították a haladást, hogy az autókat megállították, éljeneztek, ugráltak a zebrán, bekopogtattak a buszok ablakain, s minden esetben söreikkel, zászlóikkal dicsekedtek. A máskor 20 perces utat másfél órán át lehetett csak megtenni a FIFA-stadionig, ahol a szokásosnál is nagyobb nyüzsgéssel készültek a kíváncsi emberek az Anglia-Svédország csoportmérkőzésre, amely az elsőségről döntött, és a nagy presztízsen kívül más tétje is volt: a vesztes útjába kerül az egyre félelmetesebb Németország, míg a győztes "jutalma": Ecuadorral meccselhet a nyolc közé jutásért. A Nationalelf 8-2-vel nyerte meg az A csoportot, ehhez nézzünk egy kis "magyaros" statisztikai adalékot: épp június 20-án volt 52 éve, hogy Puskásék "majdnem 8-2-re" (8-3-ra) legyőzték a későbbi győztes német csapatot a svájci focivébén...

Közhely, de ez az a meccs, amelyre akár félmillió belépőt is el lehetett volna adni, s bár a FIFA tudja a jegyigénylések pontos adatait, szerintünk nem kizárt, hogy 10 stadiont is meg tudna tölteni nézőkkel Henrik Larssonék és Frank Lampardék futballcsatája. Az angoloknak amilyen rosszul kezdődött, olyan jól folytatódott a mérkőzés: Michael Owen megsérült a harmadik percben, ami azt jelenti, hogy az éppen svéd Sven-Göran Eriksson válogatottjának a legsebezhetőbb pontja, a csatársor tovább gyengült. Joe Cole viszont középpályásként lőtt akkora gólt, hogy a szkeptikusok újra bízni kezdhettek az angol csapat gólerősségében. A svéd egyenlítés (Markus Allbäck gólja a focivébék kétezredik találata volt) után taktikát váltott Anglia, Wayne Rooney helyett a középpályás Steven Gerrard jött be, így egy csatárral támadtak a szigetországiak, de legalább támadtak, erről próbált gondoskodni a csapatkapitány David Beckham, akinek a percenként, nagy elánnal bemutatott "gyerünk előre támadni!" hangzású tanácsát meg is fogadták a társak, de ez végül mégsem ért győzelmet. Noha - az extázisban lévő angol szurkolók legnagyobb örömére - Steven Gerrard fejesgóljával átvették a vezetést a piros mezesek, a rutinos Henrik Larsson egalizált. Bár Eriksson nemzetisége miatt, s mivel az egy-egy pont mindkét csapatnak továbbjutást ért, sokan biztosak voltak a "nyugis döntetlenben", de erről a meccsről minden elmondható, csak az nem, hogy előre megtervezett volt.

Mindenki örül

Az iksz nagyon jót tett a szurkolóknak is, akik jó szájízzel távozhattak a stadionból, mivel a hajrában gólt szereztek a bálványok, és a fair play szellemében zajló ünneplés a városon kívül is folytatódott, apró szépséghibával, egy angol kolléganő tájékoztatása szerint ugyanis "épp most tartóztatnak le 40 német huligánt, akik a belvárosban balhéznak". A svédek és az angolok viszont békében tértek nyugovóra, nem is lenne miért aggódniuk: a kedvencek megcsinálták!

Ami pedig Kölnben maradt: összetört üvegek és sörszag mindenhol.