Fenékrázó brazilok, vonatozó koreaiak

Németországi túránk legutóbbi állomása Dortmund volt, ahol testközelből néztük meg, miképp ünnepelnek a számlálhatatlan országot képviselő drukkerek a focivébé eddigi legjobb hangulatú Fan Festjén - a nap fénypontját a Brazíliáért és a Koreai Köztársaságért szorítók jelentették. Csípőmozgatás, zászlólengetés, vonatozás, extázis a futball városában.

A késő délután viszont csakis a brazilokról szólt. A selecao az első meccsen remeklő Ausztráliának feszült neki, s bár ezúttal sem volt hibátlan Ronaldóék játéka, minden egyes brazil helyzetnél felhördült a tömeg, Adriano gólját követően pedig észbontó ugrándozás és ünneplés vette kezdetét. A dél-amerikai csajok (voltak persze nénik is) a találat láttán felbátorodtak, és az éljenzés közepette táncra perdültek, csípőmozgatással is kifejezték mérhetetlen örömüket. Robinho beállása szintén adrenalin-bombaként hatott rájuk, s bár a másik cserecsatár, Fred szerezte a négy évvel ezelőtti győztes második találatát, a nyolcaddöntőbe jutást a lefújás után egy óráig extázisban ünnepelte a több száz dél-amerikai drukker. A többiek ekkor még csak nézelődtek, főleg a brazil fiestát.

Az addig teljesen telített fesztivál elkezdett kiürülni, de nem sokáig, mert az aranysárga mezeseket felváltották a vörösben pompázók. Nem Franciaország-Korea meccs lesz este? - tettük fel magunknak a kérdést, és a válasz igen volt, azt mégsem sikerült kideríteni, miért lepték el a svájciak a területet - lehet, a már emlegetett német átszurkolás "áldozatai" lettünk.

Ha már szóba elegyedtünk egy brazil mezes némettel, kibeszéltük Magyarországot, az 1954-es berni csodáról, valamint Lothar Matthäusról is szó esett. Később egy londoni csoporttal is barátságot kötöttünk (ez itt tényleg nem nehéz), egyikőjük magyarul is tudott két szót ("köszönöm", "kérem"), és szuperlatívuszokban beszélt Budapestről, ahová mindenképp vissza akar még jönni - például 2012-ben, ha netán Magyarországon lesz az Európa-bajnokság: "Ott leszek!" - mondta. James barátunk egyébként nagy Tottenham-fanatikus, Fülöp Mártont még nem látta védeni, dicsérte viszont Gera Zoltánt, és Király Gábort is ismerte: "Láttam a Crystal Palace egyik kupameccsét, mit ne mondjak, fantasztikusan védett. Jön a Premiershipbe, ugye? És Gerával mi van, marad a West Bromban?" - kérdezte a jól informált szurkoló.

Egy-két Zidane-mezes francián, és a rengeteg svájcin kívül volt egy jelentős dél-koreai "kolónia" is, akik percek alatt belopták magukat a nem kevés számú semleges drukker szívébe. Doboltak, zászlók tucatjait lengették, érthetetlen csatakiáltásokkal buzdították kedvenceiket, mintha csak tényleg a meccsen lennének, és hallanák is Dick Advocaat játékosai, mennyire szorít értük ilyen lelkesen ennyi ember. De úgy látszik, tényleg létezik telepátia, mert ugyan Thierry Henry 1998 után megszerezte a francia válogatott első világbajnoki gólját, a meccs vége előtt kilenc perccel Park Dzsi Szung kiegyenlített, így Dél-Korea négy ponttal vezeti a csoportot.

Jól felszerelt koreai drukkerek

Más se kellett a szimpatikus drukkerhadnak, a koreaiak majd kiugrottak a bőrükből, visítoztak, póznát másztak, majd csatlakozott hozzájuk az egész Fan Fest közönsége, és rég nem látott mulatság vette kezdettét. Azt a végén tán már senki sem tudta, hogy mit is kell ünnepelni, de ezért is fantasztikus ez a World Cup: a szurkolók egymás nyakába ugrottak, félórás vonatozás vette kezdetét, mindenki úgy ünnepelt, mintha csapata megnyerte volna a világbajnokságot. Ezek után talán már mindegy is, hogy kié lesz a trófea, egy picit minden szurkoló kap majd belőle.