Paraguay

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Carlos Gamarra

Carlos Alberto Gamarra Pavón Ypacaraiban született 1971. február 17-én. A fővárosban kezdett el focizni, első komolyabb klubja a Cerro Porteno volt. Az asuncióni egyesületnél 1990-ben írta alá első profiszerződését. Három évig játszott a piros-kékeknél, ez idő alatt egyszeres bajnok és kupagyőztes. 1994-ben külföldre szerződött, a szomszédos Argentína nagymúltú klubja, az Independiente hívta soraiba.

Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így az argentinok szívesen továbbadták a brazil Internacionalnak. Porto Alegrében szenzációsan futballozott, állami bajnokságot nyert, a brazil bajnokság legjobb hátvédjének kiáltották ki. Az 1997-98-as szezont már Európában, a portugál Benficánál kezdte, de a lisszaboni klub krónikus anyagi nehézségei miatt kénytelen volt túladni rajta. Sokáig úgy tűnt, hogy a Realnál folytatja, de végül a brazil Corinthianst választotta. Játszott az 1992-es olimpián, valamint három Copa Américán, de az 1998-as világbajnokságon vált igazi sztárrá, a viadalt ugyanis úgy játszotta végig, hogy egyetlen szabálytalanságot sem követett el!

Ezt követően leigazolta az Atlético Madrid, ahol egy idényt töltött el, majd megfordult az AEK Athénban, a 2002-es vébé után pedig némi meglepetésre az FC Internazionale szerződtette. Három évet töltött el a milánóiaknál, amolyan kiegészítő emberként, majd tavaly nyáron a brazil Palmeiras szerződtette. Ő a paraguayi válogatott csapatkapitánya, és első számú vezéregyénisége.

Carlos Paredes

Az 1976. július 16-án Asunciónban született Carlos Humberto Paredes az Olimpiában kezdte pályafutását (1995-ben mutatkozott be hazája élvonalában), és egészen 2000 nyaráig ott is futballozott. Nem eredménytelenül, hiszen ez idő alatt öt bajnoki címet nyert klubjával. A válogatottban már az 1998-as világbajnokságon is szerepelt, de igazából a következő kvalifikációs sorozat alatt lett alapember.

2000-ben a portugál FC Portóba szerződött, ahol eleinte nem ment neki a játék, de később pontvadászatban már ott is rendszeresen játéklehetőséget kapott. Ezzel élni is tudott, hiszen 28 találkozón kétszer volt eredményes a bajnokság során. A 2002-es világbajnokságon a spanyolok elleni mérkőzést végigjátszotta, a szlovénok ellen viszont már a 22. percben kiállították. Jól szerel, keményen futballozik, de a labdával is jól bánik, és a fejjátéka sem hagy kívánnivalót maga után. Játékát sokszor az argentin Diego Simeonéhoz hasonlították, bár Cesare Maldinit inkább Marco Tardellire emlékeztette.

Miután a Porto nem tartott rá igényt a vébé után, az olasz bajnokság újonca, a Reggina lecsapott rá, és azóta is ott játszik, a klub szurkolóinak legnagyobb megelégedésére. A Serie A-ban meglepően eredményes, az előző szezonban hatszor talált be, a jelenlegi idényben pedig öt gólnál jár.

Julio dos Santos

Az 1983. május 7-én született középpályás hazája bajnokságában már hatalmas sztárnak számított, de Európába igazolva a Bayern Münchennél egyelőre nem kapott játéklehetőséget. Pedig mindenki óriási tehetségnek tartja, és az sem lehet véletlen, hogy a bajorok a télen 2,7 millió eurót fizettek érte a Cerro Portenónak. Dos Santos ez utóbbi egyesületnél kezdte pályafutását, és már 18 évesen pályára lépett a felnőttek között.

2001 nyarán egy hónapon keresztül a VfB Stuttgart tesztelte, de a svábok végül nem tartottak rá igényt - a csapat mestere, Felix Magath viszont megjegyezhette a nevét. Dos Santos hazatérte után egy év alatt beverekedte magát a Cerro kezdő tizenegyében és a 2003-as pontvadászatban már alapember volt, a 2004-es bajnokságban pedig középpályás létére 18 alkalommal volt eredményes.

Be is mutatkozhatott a válogatottban, ahol a vébéselejtezők során hétszer szerepelt, és a kvalifikációs torna második felében rendszeresen ő játszott a középpálya bal oldalán. A 2005-ös bajnokságban kilenc gólt ért el, és az év játékosának választották hazájában, így sejteni lehetett, hogy átigazol Európába - azonban úgy tűnt, hogy a spanyol Cádiz lesz a befutó, hiszen a hispánok már meg is egyeztek a Cerróval.

A Bayern München ajánlata azonban még jobb volt, és a németek még a Cádiznak is fizettek némi kártérítést, csak hogy leigazolhassák a középpályást.