Mexikó

 

A mexikói nemzeti csapat számára a világbajnokságra való kijutás sokáig kötelező feladatnak számított, hiszen a térségben egyértelműen az El Tri (ez a válogatott beceneve - a szerk.) számított a legerősebb gárdának. A közép-amerikaiak már a legelső világbajnokságon ott voltak, de három csoportmeccsükön összesen 13 gólt kaptak, és szerzett pont nélkül estek ki. 1934-ben az Egyesült Államok verte ki őket a selejtezőben, akárcsak négy évvel később, az 1950-es világbajnokságról pedig megint három vereséggel utazhattak haza a csoportmérkőzések után. Már akkor is az az Antonio Rodríguez Carbajal védte a kapujukat, aki a következő négy vébén is ott volt a csapatban, vagyis összesen öt tornán vett részt - ez a mai napig világrekordnak számít. Túl sok sikerélményben nem volt része, hiszen a mexikóiak első világbajnoki győzelmüket csak 1962-ben aratták, mégpedig az ellen a Csehszlovákia ellen, amely akkor ezüstérmet ünnepelhetett - de a közép-amerikaiak így is kiestek a csoportjukból, akárcsak 1966-ban.

1970-ben aztán a mexikóiak rendezhették a sportág legrangosabb seregszemléjét, és házigazdaként végre sikerült a továbbjutás a csoportból, ráadásul veretlenül: a Szovjetunió ellen döntetlent két győzelem követte Salvador, illetve Belgium ellen. Utóbbi találkozón több mint százezren őrjöngtek a mexikóvárosi Azteca stadionban, és ünnepelték az ország válogatottjának addigi legnagyobb sikerét.

1970. július 11.
Mexikó - Belgium 1-0 (1-0)
Mexikóváros, Azteca-stadion, 105 ezer néző
vezette: Coerezza (argentin)
Mexikó: Calderón - Vantolra, Pena, Guzmán, Pérez, González, Pulido, Munguia, Valdívia (Basaguren, 46.), Fragoso, Padilla. Szövetségi kapitány: Cardenás.
Belgium: Piot - Heylens, Thissen, Dewalque, Dockx, Semmeling, Van Moer, Jeck, Van Himst, Poleunis (Devrindt, 66.), Puis. Szövetségi kapitány: Goethals.
gól: Pena (14. - 11-esből).

A nyolcaddöntőben a későbbi ezüstérmes már túl nagy falat volt, Olaszország 4-1-re nyert a mexikóiak ellen, akik a következő vébére nem is tudtak kijutni, 1978-ban pedig megint utolsók lettek csoportjukban, 1982-ben pedig ismét lemaradtak a világbajnokságról. Szerencséjükre 1986-ban megint őket választották házigazdának, és az El Tri hazai környezetben alaposan kitett magáért. Az ország Európában légióskodó szuperkedvence, Hugo Sánchez vezérletével Mexikó válogatottja felülmúlta 1970-es teljesítményét. A csoportból való továbbjutás nem okozott nehézséget, Belgiumot és Irakot is legyőzte a csapat, Paraguay ellen pedig döntetlent játszott, majd következett a Bulgária elleni nyolcaddöntő, amelyen a mexikóiak csatára, Manuel Negrete a világbajnokságok történetének egyik legszebb gólját szerezte. A támadó mintegy tizenhat méterről, a levegőben úszva, kapásból lőtt a hálóba, Mexikó pedig 2-0-s győzelmet aratott.

1986. június 15.
Mexikó - Bulgária 2-0 (1-0)
Mexikóváros, Azteca-stadion, 114 ezer néző
vezette: Arppi Filho (brazil)
Mexikó: Larios - Amador, Quirarte, F. Cruz, Servin, Munoz, Negrete, Espana, Boy (De los Cobos, 80.), Aguirre, H. Sánchez. Szövetségi kapitány: Milutinovics.
Bulgária: Mihajlov - Zdravkov, Arabov, Petrov, Dimitrov, Szadkov, Jordanov, Kosztadinov, Goszpodinov, Pasev (Iszkrenov, 80), Getov (Szirakov, 71.). Szövetségi kapitány: Vucov.
gól: Negrete (35.), Servin (61.).

A közép-amerikaiak a diadal után vérszemet kaptak, és már a világbajnoki döntőről álmodtak, amihez azonban előbb a negyeddöntőben az NSZK-t kellett volna legyőzniük. Nem is álltak messze a bravúrtól, hiszen a rendes játékidőben, majd a hosszabbításban sem született gól, a büntetőpárbajban azonban a németek kapusa, Toni Schumacher lett a hős, így a germánok mentek tovább. A mexikóiak a csúcsról nagyot zuhantak, az 1990-es vébé selejtezősorozatából ugyanis kizárták őket, mivel az egyik korosztályos viadalon egy túlkoros futballistát szerepeltettek - a rossznyelvek szerint azonban csak az Egyesült Államok kijutását akarták biztossá tenni. Így vagy úgy, a mexikói válogatott legközelebb az 1994-es vébén szerepelt, és azóta mindegyik alkalommal ott volt a világbajnokságon, sőt, mindháromszor továbbjutott csoportjából, a legjobb nyolc közé azonban egyszer sem sikerült bekerülnie.