Nehéz vb-csoportban az olaszok és az argentinok

Vágólapra másolva!
Lipcsében elkészítették a 2006-os labdarúgó-világbajnokság sorsolását, a favoritok közül az argentin és az olasz válogatott került a legnehezebb négyesbe, a dél-amerikaiak Elefántcsontparttal, Hollandiával, illetve Szerbia és Montenegróval, a taljánok Ghánával, Csehországgal, és az Egyesült Államokkal mérkőznek meg az első körben. A világbajnokság nyitómérkőzést a házigazda Németország és Costa Rica vívja június 9-én, Münchenben.
Vágólapra másolva!

A 17. labdarúgó-világbajnokságra készül a futballvilág, 2006. június 9-től egy hónapon keresztül 32 csapat verseng a Világ Kupáért. 1930-ban, az első, meghívásos seregszemlén mindössze 13 csapat (Argentína, Chile, Franciaország, Mexikó, Jugoszlávia, Brazília, Bolívia, Uruguay, Románia, Peru, Egyesült Államok, Paraguay és Belgium) vett részt, és mivel az utazás akkoriban nehézkesebb volt, így a FIFA csak akkor sorsolta ki a csoportokat, amikor már minden válogatott megérkezett Uruguayba.

A premier óriási sikert hozott, így négy évvel később már selejtezőket rendeztek a világbajnokság előtt, a 32 csapatot 16 párba soroltak, és az oda-visszavágós alapon zajló párharcok győztesei vehettek részt az olaszországi mundiálon, ami a nyolcaddöntőkkel kezdődően egyenes kieséses rendszerben zajlott.

Bár a sorsolás nem gyerekjáték, 1938-ban egy kisfiú döntött a párosításról, Yves Rimet, a FIFA-elnök Jules Rimet unokája húzta ki a csapatok nevét, leginkább a 34-ben bronzérmet nyerő németek morgolódhattak a későbbiekben, mivel Svájc ellen egyből elvéreztek.

1950-ben visszatért a körmérkőzéses szisztéma, a 13 csapatot két négyes és egy hármas csoportba osztották, a maradék két gárda, Uruguay és Bolívia pedig egy meccsen döntött a továbbjutásról, a később a világbajnoki címet elhódító uruk 8-0-val masíroztak a négyes döntőbe, ahol a csoportelsők csaptak össze.

1958-ban, a svédek voltak a házigazdák, és ismét változott a lebonyolítás, a 16 résztvevő négy kvartettet alkotott, ahonnan az első két helyezett került a legjobb nyolc közé, a negyeddöntőktől pedig jöttek a ki-ki meccsek.

Ez a rendszer annyira bevált, hogy a következő három tornán is ezt alkalmazták, így 1966-ban is, az angliai vb azonban nem csak amiatt emlékezetes, hogy a futballvilág legnagyobb eseménye hazatért a modern játék őshazájába, hanem azért is, mert az ezt megelőző sorsolás volt az első, amit a televízióban is közvetítettek.

1974-ben maradt a 16 csapat, de a csoportkör után két újabb négyesbe sorolták a csapatokat, és a kvartettek győztesei mehettek a döntőbe, a másodikoknak pedig a bronzmeccs jutott vigaszdíjként. A 82-es, spanyolországi vébén már 24 csapat hajtott a Világ Kupára, úgyhogy több csoportban folytak a küzdelmek az első körben és a középdöntőben is, és utóbbit nem egyből a döntő, hanem az elődöntő követte.

Még a sorsolás közben adódott egy kis probléma, a csapatok nevét az urnából kiemelő szerkezet ugyanis bedöglött, így inkább visszatértek a manuális módszerhez. 1986-ban pedig az egyenes kieséses szisztémához tértek vissza, a kvartettek első két helyzettje mellett a négy legjobb csoportharmadik is folytathatta a 16 között, az eddigi utolsó világbajnokságán szereplő magyar válogatott rosszabb gólkülönbsége miatt nem jutott a nyolcaddöntőbe.

Tizenkét évvel később, a franciaországi vb-t megelőző ceremónia több szempontból is egyedülálló volt: ez volt az első sorsolás, ahol 32 csapatnevet húztak ki, és a helyszín először volt egy stadion, a marseille-i Velodrome-ban 38 ezer, szerte a világon 1 milliárd néző követte az eseményeket.