A jövő argentin sztárjai nyerték az U20-as futballvébét

Vágólapra másolva!
Argentína a korosztályos viadalokon hagyományosan jól szerepel, és fokozottan igaz ez a húsz éven aluliak világbajnokságára, ahol a gauchók a legutóbbi hat tornából négyet megnyertek, csak 1999-ben és 2003-ban engedték át másnak az aranyérmet. A 2001-es világbajnoki csapatból olyan klasszisok nőttek ki, mint Javier Saviola, Fabricio Coloccini, Maxi Rodríguez vagy Germán Lux, akiket pár napja a nagyválogatottban is láthattunk a Konföderációs Kupán. Könnyen lehet, hogy a mostani világbajnokok közül pár év múlva többen szintén a felnőttek között szerepelnek majd.
Vágólapra másolva!

Juan Manuel Torres (középpályás, Racing Club, 1985. VI. 20.)
Már nagyon fiatalon bemutatkozhatott az argentin élvonalban, hiszen a Racing Club színeiben a 2002-es aperturában, vagyis 2002 őszén játszotta első bajnokiját. Akkortól kezdve a 2003-as apertura kivételével alapember volt egyesületében, de az U17-es válogatottba ennek ellenére sem hívták meg. A húsz éven aluliak között azonban már lehetőséget kapott, és a januári Copa Américán meghatározó tagja volt az argentin csapatnak, elvégre egyetlen másodpercet sem hagyott ki. Teljesítménye alapján bekerült a torna legjobb 22 játékosa közé.

A vébén az első csoportmeccsről még hiányzott, de utána már kihagyhatatlan volt a védekező középpályás. Nem a támadójátékáról híres, több mint 50 bajnoki alatt egyetlen gólt sem ért el, elsődleges feladata a labdaszerzés. A hírek szerint az FC Internazionale érdeklődik iránta.

Gabriel Paletta (középpályás, Banfield, 1986. II. 15.)
Az idén robbant be a köztudatba Argentínában, hiszen még a januári U20-as kontinensviadalon sem játszott a válogatottban. Tavasszal azonban klubjában, a Banfieldben bizonyítási lehetőséget kapott, és ezzel élni is tudott: kilenc bajnokin szerepelt, és bár áprilisban a Lanús ellen öngólt vétett, egy hónappal később az Estudiantes elleni idegenbeli találkozón az ő két találatának köszönhetően nyert csapata. A vébén az alapvetően középpályás futballistából Ferraro védőt faragott, és Paletta a középhátvéd posztján játszotta végig a tornát, mégpedig kiválóan.

Lucas Biglia (középpályás, Independiente, 1986. I. 30.)
Az Argentinos Juniors nevelése, éppen ezért sokáig csak a másodosztályban a futballozott, de természetesen innen is meghívták a korosztályos válogatottakba. A 2003-as U17-es Copa Américán egyetlen másodpercet sem hagyott ki, egy gólt szerzett, és őt választották meg a torna legjobb játékosának is. Ugyanabban az évben a 17 éven aluliak világbajnokságán is remekelt, itteni egyetlen gólját a spanyolok elleni, elveszített elődöntőben érte el. Klubjával 2004 nyarán jutott fel a legjobbak közé, és az ősszel 15 bajnokin pályára lépve egy gólt szerzett, a Huracán ellen.

A januári, U20-as kontinensviadalon csak a Bolívia elleni találkozót hagyta ki, majd a torna után az Independientébe szerződött, ahol a clausurában tíz találkozón játszott. A vébén meglepő módon többször is csak csereként szerepelt, így például a döntőben is, ennek ellenére nagy az érdeklődés iránta külföldről, állítólag a Valencia CF jelentkezett be érte. Játékát leginkább Fernando Redondóéhoz szokták hasonlítani.

Pablo Zabaleta (középpályás, San Lorenzo, 1985. I. 16.)
Még csak 16 esztendős volt, amikor rendszeresen szerepelt az U17-es válogatottban, és a 2001-es korosztályos Copa Américán nemcsak hogy alapember volt, de az Ecuador elleni összecsapást az ő két góljával nyerte meg együttese. Ugyanabban az évben a 17 éven aluliak világbajnokságán a spanyolok ellen őt választották a találkozó legjobbjának, a tornán negyedik helyen végzett a válogatottal.

Már 2003 tavaszán rendszeresen szerepelt klubcsapatában, hiszen a clausurában már 11 mérkőzésen pályára küldték, fél évvel később pedig a Nueva Chicago ellen első gólját is megszerezte a legjobbak között. Azóta alapember a San Lorenzóban, több mint 60 élvonalbeli bajnoki áll mögötte, amelyeken nyolc gólt ért el. Ez már a második U20-as világbajnoksága volt, hiszen játszott a 2003-as tornán is, majd az idén a Copa Américán vezéregyénisége volt csapatának, akárcsak Hollandiában. Németalföldön háromszor volt eredményes, a brazilok elleni elődöntőben az utolsó percben érte el a győztes találatot. Máris több európai klub hívja, kérői között van a Villarreal CF, az RCD Espanyol és a Paris Saint-Germain.

José Ernesto Sosa (középpályás, Estudiantes, 1985. VI. 19.)
A 2004-es clausurában mutatkozott be a felnőttek között az Estudiantesnél, és gyorsan alapemberré nőtte ki magát klubjában. Tavaly ősszel mindössze egy bajnokit hagyott ki, és négy gólt ért el. Már a legutóbbi U20-as vébén is ott volt a keretben, de akárcsak most, akkor is csak kiegészítő játékosként - igaz, két évvel ezelőtt négy találkozón legalább pályára léphetett, most viszont egyáltalán nem kapott játéklehetőséget.

Emiliano Armenteros (középpályás, Banfield, 1986. I. 18.)
Már a 2004-es clausurában pályára lépett egy találkozón, de klubjában csak tavaly ősszel verekedte be magát tartósan a felnőttcsapat keretébe, októberben például megszerezte első gólját a bajnokságban a San Lorenzo ellen. A januári Copa Américán kerettag volt ugyan, de egy mérkőzésen sem szerepelt, most a vébén viszont rögtön a nyitómérkőzésen a kezdő tizenegy tagja volt, és további két alkalommal becserélték.

Rodrigo Archubi (középpályás, Lanús, 1985. VI. 6.)
Klubjában a 2004-es clausurában egy mérkőzés erejéig szerepelt, majd most tavasszal két bajnokin vetették be. A Copáról még hiányzott, a vébére viszont bekerült a keretbe, és három mérkőzésen szerepelt, köztük a döntőben kezdett tizenegyben.

Fernando Gago (középpályás, Boca Juniors, 1986. IV. 10.)
Ott volt a 2003-as U17-es világbajnokságon, ahol két meccsen szerepelt, és bronzérmet szerzett a csapattal. Az ősszel verekedte be magát a felnőttkeretbe a Boca Juniorsnál, és két összecsapáson lépett pályára a bajnokságban, ez azonban még kevés volt ahhoz, hogy szerepelhessen a januári Copa Américán. Tavasszal viszont több lehetőséget kapott a Bocában, és így kivitték Hollandiába, ahol két mérkőzés kivételével mindegyiken kezdő volt.