Egy önkéntes rázta fel a nőipóló-csapatot

Merész András, a nőivízilabda-válogatott kapitánya lelki gondok helyett elszántságot érez a csapaton, amely csoporjában harmadik lett, és vasárnap az oroszokkal negyedödöntőzik. A kapitány egy agyaghadsereghez hasonlította az ellenfelet, és kíváncsian várja, milyen lesz a játékvezetés, mert a női játékosok sokkal nehezebben viselik, ha az ellenfél rángatja őket a vízben. Merész szerint az olimpián már nem lehet nagy dolgokon változtatni, inkább azért viszi uszodába a lányokat, hogy addig se internetezzenek.

Merész gyorsan eloszlatott egy félreértést, a kapitány spanyol meccs utáni nyilatkozata ugyanis úgy jelent meg, hogy a csapatnak orvoslásra váró lelki gondjai vannak, de szerinte erről nincs szó. "Nincsen probléma a csapattal, nem lelki gondokról beszéltem, hanem arra utaltam, hogy a vereség okozta szomorúságot daccá kell átfordítani, hogy ne legyen lehúzó hatása. Fejben kell rendbe tenni mindent, a fizikai felkészülés teljesen rendben volt, ami látszott az ezen a téren nagyon erős amerikaiak és kínaiak ellen."

A nagyon fiatal, 23 év átlagéletkorú női válogatott a csoportmeccsek során az amerikaiak és a spanyolok ellen is szoros vereséget szenvedett, a kínaiakat pedig a legvégén fordítva verte, így a harmadik helyen végzett, és a negyeddöntőben az oroszokkal találkozik. Az olimpia valójában most kezdődik, és ezzel Merész is egyetértett - szerinte, ha a spanyolokat vertük volna, akkor azt mondhatnánk, hogy folytatódik, így viszont az az utolsó meccsen összeszedett lélektani hátrányt le kell küzdeni a negyeddöntőre.

A kapitány azt tűzte ki célnak a csoportmeccsekre, hogy a lányok három szoros meccset játszanak, és ez teljesült, az amerikaiaktól például az olimpia előtti tengerentúli tornán négyből négyszer kikaptunk, ehhez képest, most csak eggyel gyűrtek le minket, és Merész a játékkal elégedett volt. A kínaiakkal az olimpia előtt kétszer is játszottunk, mindkettőt megnyertük, de ez szerinte nem számított, mert az otthoni meccseken teljesen mások voltak a körülmények. A spanyolokat Merész titkos favoritnak tartja, az övék még a magyarnál is fiatalabb csapat, mindkét válogatott a juniorokra épül, és a fiatalságból adódóan gyorsan tud fejlődni tudásban, taktikában, erőnlétben.

Bár Londonban még előnyben lehet a négy-öt éve együtt játszó ausztrál és amerikai csapat, de szerinte a következő olimpiára már másfél éves fórban lehet a magyar és a spanyol válogatott, ha együtt marad a mostani keret. A spanyolokkal egyébként a tavalyi, sanghaji vébén még a 9-12. helyért zajló helyosztón játszottunk, és le is győztük őket, Merész akkor azt tippelte, hogy a két csapatból az egyik kint lesz Londonban, de végül mindkettő kijutott, a fejlődés már ebből is tetten érhető.

A negyeddöntőben azok az oroszok következnek, akiket Merész mumusnak tartott sokáig, mert ha nyertek, akkor öt-nyolc góllal vertek minket. Az utóbbi időben azonban több sikerélmény is érte a magyar csapatot az oroszok ellen, idén az Eb-bronzmeccsén és az olimpiai selejtezőtornán is legyőztük őket, úgyhogy Merész szerint most ők is agyalnak, hogy mit csináljanak. "Ismerve az oroszokat, semmi váratlant nem fognak csinálni, egyforma játékot játszanak 15 éves koruk óta, olyanok mint egy agyaghadsereg. Nagyon kemények, nagyon tudják, hogy mit csinálnak, de nagy csodát én nem várok tőlük."

Merész birkózós meccset vár, és kíváncsi lesz a játékvezetésre, mert azt hallotta, szóltak a bíróknak, hogy durva a női vízilabda, és az új felfogás eredményeként folyton szórják ki a játékosokat. Merész példának a spanyolok elleni meccset hozta fel, ahol tizenhét emberelőnyös helyezete volt a magyar válogatottnak, amelynek kissé szokatlan volt, hogy állandóan létszámfölényben játszott az ellenfél kapujánál és a rossz fórkihasználás miatt nem sikerült a győzelem.

A szakember szerint az sem szerencsés, ha a bírók ugyanúgy akarják fújni a nők meccsét, mint a férfiakét, vagyis hagyják a brusztolást. "Pont ezért kéne lájtosan fújni, de nem azt értem ez alatt, hogy egymást érik a kiállítások, hanem azt, hogy lefújjanak minden szabálytalanságot, és kapjon a sértett játékos szabaddobást. Volt olyan Világkupa Amerikában, ahol mentő vitt el két görögöt, mert azt mondták a bírók, nem fújnak a kis faultra. Ebből aztán az lett, hogy két játékos oda-vissza osztotta egymást megtorlatlanul, aztán az egyik elborult, és leütötte a másikat. A férfiak tudják kezelni, ha rángatják a gatyájukat, vagy kapnak egy ütést, a nők viszont személyes sértésnek veszik ezt, és abból egy őrület alakul ki. A legnagyobb bravúrom az, ha egy meccsen el tudom érni, hogy az ellenfél iránt érzett dühöt a góllövésbe fektesd, mert ha megpróbálod megtorolni, abból nem lehet jól kijönni. Ezért szoktam mondani nekik, hogy vízilabdázni elég jól tudunk, de ha birkózómeccset csinálunk a medencében, akkor ki tudja, ki nyer" - adott betekintést a női vízilabda lélektanába a kapitány.

Merész elszántságot érez a csapaton, de azt mondja, ilyenkor már nem lehet nagy dolgokon változtatni, uszodába is azért viszi a lányokat, hogy két-három órára lefoglalja őket, addig se facebookoznak, vagy olvassák a kommenteket a különböző oldalakon, amelyek gyakran rosszindulatúak.

Szerencsére pozitív inger is érte a csapatot, Merész példaként elmesélte, hogy egy Miklós nevű, az olimpián önkéntésként dolgozó férfi miképp dobta fel a csapatot. "Kérdezték az önkéntesek az amerikai meccs után, hogy miért ilyen szomorúak a magyar lányok. Mondtam nekik, hogy azért, mert kikaptak, de ők bizonygatták, hogy milyen jól játszottak. Erre jeleztem nekik, hogy akkor ezt mondják el ők a lányoknak, mert nekem nem hiszik el. A másnapi reggel nyolcórás edzésen Miklós odajött, remegő hangon bemutatkozott, elmondta, hogy az itteni magyarok mennyire büszkék, hogy a lányok milyen jól játszottak. Ez akkora löket volt a csapatnak, hogy egyből kinyíltak, elkezdtek csivitelni, alig bírtam leállítani őket. Azért sajnálom, hogy nem tudom a teljes nevét, mert adnék neki egy aláírt magyar zászlót, nagyon megérdemelné."

A magyar válogatott vasárnap magyar idő szerint 15.50-kor játssza az oroszok elleni negyeddöntőt.