Olimpiai bajnok a magyar férfipóló-válogatott

Bár 3-0-s rohammal kezdett, s szinte végig nyerésre állt Szerbia és Montenegró válogatottja az athéni olimpiai férfivízilabda-döntőjében, Kemény Dénes szövetségi kapitány csapata a legjobbkor, a hajrában 8-7-re fordított, s így a magyar csapat az ötkarikás játékok zárónapján megvédte Sydneyben kivívott elsőségét.

Kemény Dénessel beszélgetni legalább akkora élmény, mint Kásás Tamás játékát nézni. Sőt, utóbbit hallgatni sem utolsó mulatság - ha kell, magyarul, ha kell, olaszul, ha kell, angolul válaszol az újságírók kérdéseire.

- Mit mondott a fiúknak 0-3 után? - kérdeztük Kemény Dénest.
- Azt, hogy nagyon vigyázzunk hátul, mert előbb-utóbb úgyis lövünk gólokat, kapni viszont nem szabad.

- Mi a jelentősége annak, hogy megvédték olimpiai bajnoki címüket?
- Nagy, habár ez már korábban két magyar vízilabda-válogatottnak sikerült: az 1936-osnak és az 1956-osnak. Számomra sokkal fontosabb adat, hogy 8 év leforgása alatt - mióta én vagyok a szövetségi kapitány - 11 világverseny döntőjében 9-szer győztünk.

- Ugyanaz a három válogatott osztozott az érmeken, mint Sydneyben, csak éppen az oroszok most harmadikok lettek. Mi ennek az oka?
- Valószínűleg az, hogy ez a világ három legjobb csapata.

- Hogyan jött össze az elején a a drámai háromgólos hátrány?
- Hihetetlen pechsorozattal. Felénk fújt a szél a ráúszásnál, Biros Peti el is érte, de amikor utánanyúlt, úgy húzták le a kosarat, hogy az a szerbekhez dobta ki a labdát. Felúsztak, Ciric rálőtte, és Steinmetz Barnabás szinte "bedopplerezte" Szécsi kapujába. Null-egy. Utána az "észak-kozák" (valójában kazah - a szerk.) bíró teljesen érthetetlenül elvette tőlünk a labdát, lefordultak, gól. Null-kettő. Majd jött hasonló sebességgel a harmadik, és még a negyed fele sem telt el. Senki sem arról álmodozik, hogy az első negyed közepén az ellenfél vezet három-nullra. Persze ez még mindig jobb, mint ha a lefújáskor lenne 0-3 az állás... Persze 25 perc hátra volt, s amikor 5-5-tel cseréltünk térfelet, rózsásabbnak tűnt a helyzet. Aztán Steinmetz Ádám elbambult, Udovicic teljesen egyedül maradt, és bedobta, majd kaptunk még egyet, és pillanatok alatt 5-7 volt az állás. Na és ezt követően 13 percig nem kaptunk gólt! Ez nagy szó!

- 5-7-nél sem akart kapust cserélni, mint ahogy Sydneyben a jugoszlávok elleni meccsen becserélte Szécsit Kósz helyére?
- Nem, mert nem Szécsi védett rosszul, hanem a védelem zárt lyukasan. Egyébként a szoros meccsek mindig hátul dőlnek el.

Képgaléria a pólósikerről!

- Milyen érzések kavarognak most önben?
- Arra a négy évre gondolok, ami mögöttünk van. Rengeteg nehézségen mentünk keresztül. Belgrád, az elbukott Világkupa-döntő után elhatároztuk, hogy nem engedünk közénk férkőzni semmiféle destruktív erőt. Aztán az idei Unicum-kupa után még egyszer összedugtuk a fejünket, és végképp szorosra zártuk sorainkat. Olyannyira, hogy amikor percekkel a mostani döntő után felvetődött: talán a szerbek jobban megérdemelték az olimpiai bajnoki címet, mint mi, Benedek Tibi, a csapatkapitány szinte felháborodottan utasította volna: "Már hogyan érdemelték volna meg jobban, amikor mi ezerszer jobban szeretjük egymást, mint ők!"

- Benne van ebben a válogatottban még egy négyéves ciklus?
- A magyar válogatottban benne van. Hiszen ez a mostani csapat sem azonos a sydneyivel, négy helyen változott, s a pekingi is valamelyest más összetételű lesz, mint az athéni.

Kásáshoz egy banális - de logikus - kérdés szólt:
- Mit érzett, amikor lefújták a mérkőzést?
- Nem akartam elhinni, hogy megnyertük. A találkozó egy bizonyos pillanatában úgy éreztem, hogy "meghaltunk", kevés híján megtörtünk. Szerintem ez volt minden idők legnehezebb, legkiegyensúlyozottabb olimpiája vízilabdában. Meccsről meccsre haladtunk előre, s egyszer csak beértünk a célba. Sydney után nem tudtam úgy örülni, mint most. Akkor ugyan kétszer is kikaptunk, de a döntőt nagyon lazán nyertük. Meg aztán fiatalabb is voltam négy évvel. Fiatalok voltunk, hátradőltünk. Persze most is majdnem hátradőltünk, csak másképp. Nem a fizikumunkkal nyertünk, hanem az elszántságunkkal.

Ch. Gáll András