1964, Tokió - tökéletesség felsőfokon

Amiért Afrika, a fekete kontinens évek óta harcol, azt Ázsia 40 esztendővel ezelőtt már kivívta. 1964-ben sikerült ázsiai olimpiát rendezni, s a házigazda Japán számára a rendezés színvonala presztízskérdés volt. Tokió hosszú évek során tudatosan készült arra, hogy elkápráztassa a világot. Mind a látvány, mind a versenyek eredményessége szempontjából.

Noha a tokiói olimpiai legeredményesebb versenyzője a négy bajnoki címet szerző, amerikai úszó, Donald Schollander volt, az igazi sztárokat az atléták között kellett keresni. Közéjük tartozott a magasugrás világcsúcstartója, a romániai Balázs Jolán (Jolanda Balás), aki megvédte római címét.

Balázs erdélyi magyarként 1936. december 12-én született Temesváron. Edzője (később férje), Ion Söter egy nagyon furcsa stílust tanultatott meg vele, s Balázs ezzel az ollózással évekig verte a világot. Az 1956-os melbourne-i olimpián ugyan már világrekorderként (175 cm) indult, ám nagy csalódásra csupán az 5. helyen zárt.

Ettől kezdve azonban 10 éven keresztül(!) veretlen maradt, közben 140 versenyt nyert meg. Az olimpiák történetében nem akadt még olyan sportoló(nő), aki olyan magabiztosan utasított volna maga mögé mindenkit, mint Balázs. 1960-ban 14, 1964-ben 10 cm-rel verte a második helyezettet. Elsőként ugrotta át a hatlábnyi (183 cm) magasságot; 1961-ben 191 centis világcsúcsát 10 éven keresztül nem tudták megdönteni. 1967-ben vonult vissza sérülése miatt, azóta sportvezetőként dolgozik.

A másik sztár, Peter George Snell Új-Zélandról érkezett. 1960-ban, Rómában ugyan már nyert 800 méteres síkfutásban, de az igazi áttörést a tokiói játékok hozták: 1964-ben Snell megnyerte a 800 és az 1500 méter aranyérmét is.

Miután elvégezte a Mount Albert nyelviskolát, Snell teljes erővel a hosszútávfutásra kezdett koncentrálni. Tehetségére és kvalitásaira mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy 800 méteren (1,43.3 perc) 1962-66-ig, 1 mérföldön (3,54.4-gyel, majd 3,54,1-gyel) 1962-65-ig, illetve 880 yardon (1,45.1) 1962-66-ig tartotta a világcsúcsot.

Ahogy "No Bugles, No Drums" (Kürtök és dobok nélkül) című önéletrajzi regényében megírta: 1960-ban azt sem tudta, hogy megnyerte a 800-as versenyt. A 2. helyezett belga Moens közölte vele a hírt, ám Snellt annyira megviselte a tudat, hogy címe csak nüanszokon múlott, hogy egyszerűen nem ünnepelt és nem futott tiszteletkört.

1965-ben háromszoros olimpiai bajnokként vonult vissza, majd egy új-zélandi dohánygyár sportalapítványának az igazgatója lett. 1974-ben beiratkozott a davisi California egyetem pszichológia szakára. Az atlétikától örökre elbúcsúzott.