Spanyolország véget vetett az orosz csodának

Bár egy mérkőzés még hátravan, eddig úgy tűnik, a spanyol válogatott Oroszország ellen képes a legjobban játszani: Fernando Torresék az első csoportmeccsük után a négy között is három góllal verték Guus Hiddink csapatát, amely az elődöntőig meggyőzően menetelt, ott azonban csupán ötven percig tudta kérdésessé tenni, melyik válogatott lesz a németek ellenfele a vasárnapi döntőben. Spanyolországban égig ér a boldogság, hiszen a válogatott 24 év után játszhat újra aranyéremért egy nemzetközi tornán. 

A spanyol szövetségi kapitány, Luis Aragonés azt ígérte mérkőzés előtt, hogy kifőz majd valami váratlant is az oroszok ellen. A meglepetés nem túl eredeti, de annál hatásosabb: már az első percekben létszámfölényben rohamozni az ellenfél kapuját. Sergio Ramos gyakorlatilag csatárként kezdi a mérkőzést, az 5. percben csak centikkel marad le Xavi beadásról. Legközelebb Torres centrifugálja ki az orosz védelmet, de Akinfejevet már nem tudja megtéveszteni. Orosz részről Zirjanov húzza meg először a jobb oldalt, beadása viszont gyatra, összeszedéséhez nem kell Casillasnak lenni.

A felázott fű jó táptalaj a távoli lövésekhez, Villa próbálja először learatni a termést, Akinfejev odaér. Hiddink nemhiába dolgozott már annyi nyelvterületen, tökélyre fejlesztett kézmozdulatokkal jelzi, azt szeretné, ha zártabb lenne az orosz védelem. A 15. percben villan Arsavin, Puyol nem várja meg a csatár hivatalos barcelonai bemutatását, már most odaköszön, a szabadrúgás elzúg a keresztléc fölött.

Torres a hátával levesz ez felívelést, de mire megfordul, labda helyett már csak Ignasevicset találja. A rendszerint mélységből próbálkozó Arsavin úgy hagyja ott Sennát, ahogyan azt a spanyol szűrő egykori névrokonával sohasem lehetett volna megtenni, Ramos előtt pedig olyan kellemesen pattan fel a labda, hogy lehetetlen szög dacára nem bír ellenállni egy kis lövőgyakorlatnak.

Szajenko és Marchena kakaskodni kezd, a fejük felett éppen villámokat szór az ég, a konfliktus mélységéhez képest kissé eltúlzott az effekt, a játékvezető retorziók nélkül is összebékíti a feleket. Szakad, mintha dézsából öntenék, Hiddink nem is teszi ki öltönyét ekkora igénybevételnek, Aragonés azonban alig bírja cérnával, annyira együtt él a játékkal, hogy egy ízben még szalad is néhány métert az oldalvonal mentén megiramodó Torres mellett, ellátva közben a támadót jótanácsaival.

A 31. perc hozza az első komoly orosz kísérletet, Pavljucsenko 17-ról célozza meg a jobb felső sarkot, a labda Casillas ujjbegyét érintve hagyja el a pályát, ám De Bleeckere bíró nem ad az efféle nüanszokra, és kirúgást ítél. Egy spanyol szabadrúgás után Villa a fűre fekszik, nem látszik rajta fájdalom, de rezzenéstelenül komor arckifejezése jelzi, hogy baj van, Fabregas áll be a szomorúan lebicegő csatár helyére.

Pavljucsenko annál inkább elemében van, előbb a védők között mellel szépen átveszi a labdát, majd csúnyán találja el, később a levegőben hátúszva is megpróbálja kapura csúsztatni, de a fizika törvényeit csupán megingatni tudja, megdönteni nem. A félidő végén Szajenko olyan tiszta helyzetbe kerül a bal oldalon, hogy maga se hiszi el, ezért ahelyett, hogy kapura törne, visszapasszol az egyik érkező spanyol védőjátékosnak.

A második játékrész első öt percének legérdekesebb kérdése: hogyan tudta Fabregas lerúgni a cipőt Zirjakov lábáról? Aztán begyújtanak a kazánba a katalán játékmesterek, Iniesta kavargat a bal oldalon, középre belőtt labdájára tökéletes ütemben érkezik Xavi, a védők három lépés távolságból figyelik, ahogy egyből a hálóba belsőzi a labdát. Torres addig akarja ütni a vasat, amíg meleg, és a balösszekötő helyéről rögtön a gól után a léc fölé emel.

Hiddink cserél, Szemsov helyett az a Biljaletgyinov lép a pályára, aki az orosz csapatból egyedüliként beszólt a spanyoloknak, unalmasnak minősítve az olaszok ellen nyújtott produkciójukat. A holland mester egy perc múlva úgy érzi, még többet is tehet, Szajenko kárára Szicsovot is beveti. De hiába minden frissítés, a vezetés hatalmas önbizalmat ad a spanyolnak, az oroszok szinte csak szabálytalanul tudják tőlük elvenni a labdát, három percben belül Zsirkov és Biljaletgyinov is besárgul, miközben a közönségben felélednek a bikaviadalok emlékei, s autentikus ollézásba kezd.

Torres két percen belül körbelövi a kaput, s időközben a két edző is pozíciót cserél, immár Hiddink figyel feszülten az oldalvonal mellett, így még közelebbről láthatja, ahogy Berezuckij minden erejét latba vetve lebirkózza az újfent meglóduló Liverpool-csatárt. Torres akár egy menetrendszerinti járat, három perc múlva ismét a Akinfejev felé indul, ezúttal Zsirkov lábában akad el, Aragonés azonban babonás ember, és nem enged a már jól bevált szokásos kettős cseréből, Xavit Xabi Alonso, Torrest Güiza váltja.

Fabregas angol módira távolról is azonnal lő, Akinfejev röplabdás mozdulattal üti ki a labdát az alapvonalon túlra. A spanyolok orosz nyomás nélkül is egyfolytában kontráznak, Aragonés pedig hajrában cserekirállyá avanzsál: Fabregas elegánasan perdít Güiza elé, aki finoman elteszi a labdát Akinfejev mellett, másodszorra is egy kupacban a spanyolok.

Az orosz drukkereknek a második félidőben csak annyi öröm jut, hogy Fabregas majdnem elcsúszik előttük az egyik szöglet elvégzése közben. A kárörvendő nevetést rövidesen egy újabb gólpasszal bünteti az Arsenal zsenije, a végrehajtó Silva, aki higgadtan átveszi a balról érkező átadást, majd 10 méterről a jobb alsó sarokba helyez.

A végén a több arcsérülést is összeszedett Szemak még szépíthetne fejesével, igaz, Güiza is belőhetné a negyediket, de mindkét kapus kifogja a ziccert. A 92. percben egy türelmetlen szurkoló már lefújja a meccset, a spanyol közönség diadalmas ordításban tör ki, De Bleeckere azonban még megvárja az utolsó orosz támadást, amely, akárcsak a döntőbe jutás, nem sikerül a Pavljucsenkóéknak.

Hiddink igazi sportember, a játékoskijáróban megállva egyenként lepacsizik a levonuló spanyolokkal, egyedül Güiza indul el a másik irányba, hogy átverekedve magát a fotósok és biztonsági emberek tömegén mezét az egyik spanyol szurkolónak adományozza.

Luis Aragonés csapata Oroszországot másodszor is három góllal leiskolázva bejutott a vasárnapi fináléba, ahol a németek ellen 24 év után játszhat újra Európa-bajnoki aranyéremért. Az osztrák kereskedők pedig kezdhetnek gondolkozni, mit csináljanak a raktáron maradt orosz mezekkel.