Orosz zászló szoknya helyett, grillkakas a fejre húzva

Bár szombaton nem rendeztek mérkőzést Bernben, a svájci főváros így is eseménydús estét élt át. A belvárosban felállított szurkolói zónákban annak próbáltunk utánajárni, van-e élet a hollandokon kívül is, hogy drukkolnak a spanyol, illetve svéd csoportok, mivel készültek az oroszok, és a nagy nézelődés közben még a magyar futballt sem hanyagoltuk, a mindenhol feltűnő hollandokat Erwin Koeman és a kint játszó légiósainkról faggattuk.

A másik meccsig hátralévő időt a közben erősen megfogyatkozó tömeg evés-ivással tölti, nem mondhatni, hogy az orosz és görög válogatott összecsapása lázba hozna a publikumot, a kelet-európaiak azért gyülekeznek, de két nagypályás csapat éppen összejönne belőlük.

A kellékek megvannak, usanka, Fetyiszov-mez, orosz zászló a derékra tekerve, szoknyaként használva, de a szurkolást nem viszik túlzásba. A hollandok most is találnak olyat, aminek örülhetnek, akárhányszor feltűnik a képernyőn Guus Hiddink, az oroszok németalföldi kapitánya, hosszan éltetik. Egyikük kiszúrja, hogy jegyzetelek, és egyből kérdezősködni kezd, amikor kiderül, honnan jöttem, egyből bedobja Erwin Koeman nevét, majd gyorsan hozzá is teszi, jó edző, de csodát ő sem tud tenni...

Kérdezem, mi a véleményük a Hollandiában játszó magyarokról, Dzsudzsákot nagyon dicsérik, Fehér Csabát is értékes játékosnak tartják, akit ráadásul évekig testközelből figyeltek, mivel mindannyian Bredaban élnek. Carlos, az ötfős társaság legmagasabb tagja tele van aggatva spanyol cuccokkal, kiderül, apja révén félig spanyol, Puskás, Real Madrid, Kubala, van téma bőven.

Mivel a holland nem az a pesszimista nép, Carlosnak már megvan a jegye a negyeddöntőre, sőt, a döntőre is, de ha mégsem jut el az oranje a bécsi fináléba, akkor sincs gond, maximum eladja a jegyet, és máris lesz pénz a nyaralásra. Számukra 1988 az etalon, nem csak az Eb-győzelem miatt, hanem azért is, mert akkor éppen a nagy rivális NSZK testén keresztül jutottak be a fináléba, márpedig egy hollandnak ennél nagyobb öröm nincs, főleg, mert 1974-ben a Cruyff-féle atomcsapat kikapott a szintén nem BLASZ-szintű Nationalelftől, és ez sokáig kisebbségi érzést okozott nekik.

Carlos, és a szót tőle szép lassan átvevő Rob is egyetért abban, hogy ez a mostani garnitúra nagyon meggyőző eddig a tornán, de rájuk is átragadt Van Basten szerénysége, óvatosak, hiszen hiába a mostani szárnyalás, ha a negyeddöntőben rossz napot fognak ki a kedvencek. Van Bastent mindketten makacs, de bátor edzőnek tartják, aki meg mert húzni váratlan döntéseket, kihagyott sztárokat, és jó érzékkel épített be új arcokat, a védekező középpályás Engelaar például a torna egyik felfedezettje lehet.

Rob amúgy hihetetlen figura, civilben fizikoterapauta, de ezekben a napokban hivatásos drukker, fején egy plüssből készült sült kakassal, amivel a franciáknak szeretett volna üzenni a pénteki parádé után. Este tízkor is napszemüvegben magyaráz, hiszen ez része az imidzsnek, svájci kapitányi karszalag van a kezén, Jamaica feliratú pulóvert húzott a holland mezre, és nem utálja a sört.

Már azt is látja maga előtt, hogy mi lesz a folytatásban: szerinte a románok mennek tovább, és az oranje a nyolc között a svédeket, majd az elődöntőben éppen Mutuékat söpri félre. Carlos nem hiszi, hogy a hollandok hagynak sikerélményt a románoknak, szerinte a Huntelaar vezette "tartaléksor" is odavág a Piturca-legénységnek, és úgy érzi, az olaszok is továbbvergődnek.

Elbeszéltük az időt, közben megpecsételődött a címvédő sorsa, az orosz mag ünnepel, felharsan a Russija, Russija csatakiáltás, és szép lassan kiürül a szurkolói zóna, irány a belváros, kocsma, diszkó, kemping, szálloda, attól függ, mennyi pénz, energia, kedv maradt még. Bernben még két nyugodtabb napra van kilátás, aztán kedden ismét érkezik a naracssárga horda...