Lehmann nem bulizik az arsenalos ifjoncokkal

Furcsa helyzetben van az Arsenal FC német kapusa, Jens Lehmann. Klubjában csak második számú hálóőrnek számít, hiszen Manuel Almunia kiszorította őt a kezdő tizenegyből (igaz, a MU ellen elveszített rangadón azért játszhatott), ám hazája nemzeti tizenegyében övé az egyes mez. Lehmann őszintén beszél jelenlegi helyzetéről, és arról, hogy miként viseli a kispadozást, mint ahogyan a 2006-os világbajnokságon szerzett pozitív élményeit sem hallgatja el.

- Össze tudná hasonlítani a jelenlegi Arsenalt azzal a csapattal, amely az első londoni idényében veretlenül lett bajnok?
- Ez lehetetlen, két különböző keretről van szó, különböző erényekkel. A jelenlegi gárda nem olyan tapasztalt, hiszen több a fiatal focista, de játéktudásban nem marad el a régebbitől. A mostani együttesben egészen kiváló játékosok vannak, ám nem csak a játéktudás, hanem a rutin is nagyon sokat számít.

- Eduardo súlyos sérülése, illetve hiánya mennyire lehet döntő a bajnoki hajrában?
- Természetesen óriási veszteség, hogy nem számíthatunk rá. A sérülése előtt nagyon sokat segített a csapatnak: gólokat szerzett, rengeteget futott, keményen dolgozott. Reméljük, hogy a frissen felépült Robin van Persie minél előbb formába lendül, és nem lesznek újabb sérültjeink. A keretünk nem valami nagy - hogy elég nagy-e, vagy túl kicsi, az a szezon végéig kiderül.

- Mennyire frusztrálja, hogy sok időt kell a kispadon töltenie?
- Nagyon nehéz szituáció ez, főleg, ha a pályán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnénk. De el kell fogadnom az edző döntését - még azt is, hogy pár meccsre visszatértem a kapuba, hogy aztán megint kimaradjak.

- Mennyire került közel januárban ahhoz, hogy visszatérjen a Borussia Dortmundba?
- Nagyon közel voltam hozzá, de végül pár ok miatt mégis maradtam. Az egyik a milánói tapasztalatom volt, hiszen az AC Milant is túl hamar hagytam ott, a másik pedig a családi helyzet - nem akartam, hogy a gyerekeim félbehagyják az iskolát, és máshol folytassák tanulmányaikat. És persze hiszek abban, hogy az Arsenallal trófeákat nyerhetek, és tevékeny részese lehetek a diadaloknak.

- Ha már említette... Mondana pár szót a milánói időszakról?
- Nem sokkal a rossonerókhoz igazolásom után megsérültem, és ezért keveset játszottam. Aztán pedig hibát követtem el azzal, hogy túl hamar otthagytam az olasz klubot, mert az akkori szövetségi kapitány, Erik Ribbech azt mondta: "Ha nem játszol rendszeresen, nem hívlak be a válogatottba!"

- Akkor most is aggódik a válogatott miatt?
- Nem. Igaz, alaphelyzetben az Arsenal kezdő tizenegyében lévő helyem miatt sem aggódtam...

- Hogy érzi, a német válogatott erősebb most, mint a 2006-os vébé előtt?
- Bízom benne, hogy jobbak vagyunk, de ez csak az Eb-n derül majd ki - úgy gondolom, hogy a kontinensviadal nehezebb torna, mint a világbajnokság. Nem véletlen, hogy a legutóbbi vébén az első négy helyezett mind európai csapat volt. Mi jutottunk ki elsőként az Európa-bajnokságra, a csapat taktikája és felépítése egyszerű, de világos, és szerintem ott vagyunk az Eb esélyesei között.

- Miként jellemezné a szövetségi kapitány, Joachim Löw által végzett munkát?
- A tréner a Jürgen Klinsmann által letett alapokra épített, ami nem meglepő, hiszen Löw szerves része volt az elődje által elvégzett munkának, lévén ő volt Klinsmann asszisztense. A párosuk a világbajnokság előtt taktikailag rendbe tette a Nationalelfet, és sikerült megértetniük, hogy milyen futballt szeretnének látni a csapattól. Korábban hiába volt rengeteg kiváló focistánk, a játékosok nem törődtek a taktikával - ám a sportág megváltozott, és Klinsmann ezzel maximálisan tisztában volt. A megfelelő szervezettséggel akár rossz formában is eredményes lehet az ember.

- A 2006-os vébét nevezné eddig pályafutása csúcsának?
- Mindannyiunk számára csúcspont volt, azt hiszem, a csapat mindegyik tagja élete legszebb napjait élte. Az egész ország nekünk szurkolt, és fantasztikus volt a hangulat, egymásra talált a közönség és a csapat. Sajnos a végső győzelmet nem tudtuk megszerezni, de sokan azt mondták, hogy az országimázs szempontjából a bronzérem még jobb is volt, mint az arany. Sportemberként természetesen az elsőségnek jobban örültem volna, de összességében véve elmondhatom, hogy az az öt hét a karrierem legszebb időszaka volt.

- Van olyan emlék, amit kiemelne?
- A Lengyelország elleni győzelmet követő órák, amikor az emberek elővették a német zászlókat. Németországban volt egy hosszú időszak, amikor nem volt ildomos a hazafiasságot a zászlók lengetésével kifejezni, ám a vébé alatt az a generáció, amelynek már semmi köze nem volt a második világháborús emlékekhez, végre ki tudta mutatni a patriótizmusát, és érzelmi szempontból ez volt a vébé legfontosabb emléke.

- Úgy gondolja, hogy az Oliver Kahnnal való rivalizálása jobb játékossá tette?
- Egyértelműen, főleg a világbajnokság előtti két év volt a fontos. A lehetőség, hogy megküzdhettem a válogatott egyes számú mezéért, kifejezetten jót tett nekem, és több, mint két esztendőn keresztül szinte hibátlanul védtem.

- Nehéz barátságokat kötni a labdarúgásban?
- Egy kisebb klubnál, ahol a játékosok sokkal inkább függnek egymástól, és jobban össze kell tartaniuk, lehet barátságot kötni. Egy nagyobb, gazdagabb egyesületnél viszont jöhet egy másik focista, aki ugyanolyan jól vagy jobban játszik, mint te, s máris megfeledkeznek rólad.

- Akkor nem is él társasági életet az arsenalos csapattársaival?
- A mostaniakkal nem nagyon. Már csak életkori okok miatt is: jó néhányan akár a fiaim is lehetnének. Előfordul, hogy együtt elmegyünk valahová, de inkább a gyerekeimmel szoktam tölteni a szabadidőmet. Korábban Thierry Henryval és Freddie Ljungberggel gyakran voltak közös programjaink, de a mostani keretből csak Gilberto Silva az, aki velem egy korosztályba tartozik, és szintén vannak gyerekei.

- Gondolja, hogy még mindig védeni fog a 2010-es vébé idején?
- Nem tudom, hogy az Eb után mi történik. A kontinensviadal utáni karrierem attól függ, hogy milyen ajánlatot kapok. Ha lesz megfelelő közöttük, akkor lehet, hogy folytatom még két évig, de ha nem, akkor befejezem a pályafutásom.

Forrás: www.fifa.com

www.infosport-focivilag.hu