Somlyódy László

Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása

3. Eutrofizálódás és a Balaton

16. ábra

17. ábra

18. ábra

Most sem voltunk azonban kellően elővigyázatosak. Mire az oxigénháztartási gondokat megoldottuk, "bezöldültek" a tavak. A bajt a tápanyagok túlzott feldúsulása, az eutrofizálódás okozza. Ez a folyamat súlyos ökológiai problémát jelent, számos veszélyforrással jár - ilyen például a toxinképző kékalgák megjelenése. Az eutrofizálódás kifejezés német eredetű műszó, amelyet az 1910-es években alkottak. Tehát a növényi tápanyag-feldúsulás jelenségét már akkor ismerték. Később megállapították, hogy a szabályozás szempontjából fontos ún. limitáló szerepet, a Liebig-elv szerint a foszfor játssza (az elv azt mondja ki, hogy a szárazföldi növényekhez hasonlóan az algák szaporodását a szén, nitrogén és foszfor közül az az elem korlátozza, amelyik a 102 : 16 : 1 közelítő moláris arányhoz viszonyítva hiányosan áll rendelkezésre, és a gyakorlatban a legkönnyebben ez a foszforral érhető el). Ennek ellenére a szennyvíztisztítással foglalkozók évtizedeken keresztül csak a szerves anyag eltávolítására összpontosítottak, anélkül, hogy a foszfor (P) felkeltette volna a figyelmüket.

19. ábra

20. ábra

21. ábra

A Balaton esetében nemzetközi hírű limnológusok (tókutatók), Sebestyén és Entz már a negyvenes években figyelmeztettek a "kulturális" eutrofizálódás kedvezőtlen jeleire. A kiváló mérnök, Lesenyei tíz évvel később a foszfor-eltávolítás fontosságát hangsúlyozta. A területfejlesztési tervek a turizmus korlátozását javasolták. Mindeközben az idegenforgalom szabályozatlanul nőtt, fejlesztették az ivóvízellátást és a csatornázást, ami megnövelve a tó terhelését. Elkésve kezdődött meg a szennyvíztisztítási program, melyben a foszfor-eltávolítás nem szerepelt. Megkezdődött, majd felgyorsult "a másik bőr lenyúzása": az intenzív mezőgazdaság, a műtrágyázás és a nagyüzemi állattartó telepek rohamos fejlesztése, amelyeket hasonlóan nyitott anyagkörforgalom jellemez, mint amilyet az öblítéses toalett eredményez. Két riasztó halpusztulás és a tó egészére kiterjedő, sokkoló Cylindrospermopsis raciborskii - fonalas kék-alga (cianobaktérium) - invázió vezetett végül 1983-ban egy átfogó rehabilitációs terv kidolgozásához.

A Balaton tápanyagterhelése - a térség fejlődésének következtében - az előző fél évszázad alatt mintegy nagyságrenddel nőtt. Válaszként - késleltetéssel - hasonlóan változott az alga-biomassza (az egységnyi térfogatban található élő alga tömege) is, amely a hetvenes-, majd a nyolcvanas évek elejére a Keszthelyi-medencében, illetve a tó egészében elérte a legkedvezőtlenebb, ún. hipertróf állapotot. Számos algafaj véglegesen eltűnni látszott. A domináns kékalga faj a légkörből képes nitrogént kötni, a foszforhoz pedig az üledékből jut. (A belső terhelés következtében, aminek az a magyarázata, hogy a megelőző évtizedek során a tó által 90-95 %-ban visszatartott P-t az üledék nem képes már közömbösíteni.) A tó a külső terheléstől szinte független, "önjáró" állapota került. A legrosszabb minőség a Keszthelyi medencében alakult ki: a tó térfogatának mindössze 4 %-át a vízgyűjtő fele terheli.

22. ábra

23. ábra

24. ábra

A becslések szerint az algák számára közvetlenül (rövid időn belül) hozzáférhető (oldott szervetlen, elsősorban orto-foszfát formájában jelenlévő) P terhelés több mint fele szennyvíz eredetű, míg az összes P terhelés nagyobb hányada a szántókról érkezik lefolyás és erózió révén, azaz mezőgazdasági nem-pontszerű eredetű (a légkörből származó terhelés 10 % körüli). A következtetés kézenfekvő: a gyors eredmény érdekében a szennyvízkérdést kell megoldani (a vízgyűjtőről történő kivezetés és foszfor kicsapatás révén), a hosszú távú célok elérése pedig a nem-pontszerű vagy diffúz terhelések szabályozását igényli, többek között a Kis-Balatonhoz hasonló elő-tározók révén. Ezekre a beavatkozásokra (és számos egyébre - P mentes mosószerek használata, építési tilalom stb.) alapul a Balaton 1983. évi vízminőség-szabályozási kormányhatározata, amely részletesen tartalmazza a beavatkozások ütemezését is. A terv három célállapotot ír elő: a) a további romlás megállítását 1990-re, b) a hetvenes évek vízminőségének visszaállítását 1995-2000-re, és c) a hatvanas évek trofitásának elérését 2005-2010-re.

25. ábra

26. ábra

27. ábra

A terv a gazdasági recesszió és a rendszerváltás miatt késéssel valósul meg. Az összes P terhelés (ÖP) mára mintegy a felére csökkent. A tó erről 1994-ig "mit sem tudott", a minősége nem javult. 1995-től váratlan fordulat következett be, és a tavat immár nyolc éve jó vízminőség jellemzi. Ezt a fitoplankton szerkezete is igazolja: a mintegy harminc éve eltűnt fajok kezdenek visszatérni. Ebben elsődleges szerepet feltehetően az üledék vártnál gyorsabb megújulása és a belső terhelés ezzel összefüggő csökkenése játszott. Nyugtalanító azonban, hogy a jelenség teljes körű tudományos magyarázata egyelőre még hiányzik - megint csak követjük az eseményeket. A rehabilitációs program befejezéséhez és a c) állapot eléréséhez további terheléscsökkentés szükséges. Ez a mára meghatározóvá vált városi és mezőgazdasági nem-pontszerű szennyezés szabályozását igényli a területhasználattal együtt, ami sokkal nehezebb feladat, mint a pontszerű szennyezések mérséklése volt.

A Balaton ma sikertörténetnek tűnik. Esete 60-70 évet fed le a tudományos felismeréstől a remélhető "teljes" rehabilitációig.